A tánc lelkünkre gyakorolt hatásai

Amikor a tánc kerül szóba, legtöbben a profi táncosokra gondolnak, kifinomult mozdulatokra, és jól begyakorolt koreográfiákra. Sokan nem is mernek táncolni egy-egy eseményen, hiszen azt gondolják, hogy ciki, ha nem profi szinten művelik.

Pedig a tánc elsősorban nem a versenyzés miatt jó, számos egyéb olyan hatása van, amit nem is gondolnánk.

A tánc ősidőktől fogva az élet része. A ritmusra való mozgás már egészen gyerekkorunktól velünk van, ha csak egy kisgyermekre gondolsz, amikor zenét hall, máris hajlítgatja a kis térdeit, és rugózva táncol. A mozgás, mozdulat az élet alapeleme. A testünk arra lett tervezve, hogy mozduljon, érzékeljen, érezzen. A tánc mindenkiben ott él. Az ősi kultúrákban táncolva dolgoztak, fohászkodtak az istenekhez, az ünnepek része volt, és örömüket, bánatukat is tánccal fejezték ki. Kevesebb volt a verbális kommunikáció, így a mozdulatnak nagyobb szerep jutott. A táncban el volt rejtve az üzenet, amit a másik féllel közölni szerettek volna.

Nincsen rá pontos meghatározás, hogy mi is a tánc, ami viszont biztos: mindegyikünkben ott él a szenvedély, melyet a testünkön keresztül tudunk kifejezni. Amikor a háttérben szól a zene, halljuk a dallamot, melyre a lélek szárnyal, amikor elkezdi követni a test a ritmust, akkor egy pillanatra megáll az idő. A hétköznapi apró gondok sokasága megszűnik, és olyan állapotba kerülünk, melybe semmi mással nem lehetséges. Nem véletlenül a táncot mozgó meditációnak is szokták nevezni. A táncolásnak nem célja az, hogy valakit a szégyenkezés érzése fogjon el, vagy épp az önkifejezéstől való félelem.

Tested egyedi, különleges, és miközben táncolsz, gyönyörűvé válsz, hiszen lelked saját nyelve lesz látható a mozdulatokon keresztül.
Egy olyan önkifejezési forma, amely láthatóvá teszi az éppen aktuális lélekállapotot. Amikor egyedül táncolsz, akkor saját érzéseid, gondolataid válnak láthatóvá, míg a párban táncolás megmutatja kapcsolatotok milyenségét.

A tánc megtanít a haladásra, a továbblépésre, hogy ne ragadjunk bele egy-egy élethelyzetbe.
Testünk mozgásba lendül, általa pedig megtelítődünk élettel, kreativitásunk nő. A szólótáncok segítenek az önbizalom fejlesztésében, önmagunk elfogadásában, megmutatják hogyan használjuk nőiességünket. A mozdulatok tárházából mindenki kiválaszthatja, hogy neki melyik áll jól, mikor mi és hogyan használatos.

A páros táncok során a másik iránti bizalom tanulható meg, illetve nőként megélhető az átadottság érzése is. Hogy nem kell nekem irányítanom, vezetnem, mert ott van velem szemben a férfi, aki ezt megteszi.

Így én megélhetem azt, hogy virágzok, ragyogok, díszítem a mozdulataimat. Ahogy mondani szoktuk: táncban a férfi a keret, a nő pedig a festmény.