Technikák halogatás ellen

Az egyetemi időszak izgalmas próbatételt jelent a saját időgazdálkodásunk szempontjából, mivel az életünk ez alatt a pár év alatt a legkevésbé strukturált: az óráink egy részéről eldönthetjük, hogy látogatjuk-e őket vagy sem, a feladataink elvégzését szabadon osztjuk be, a maradék időt pedig az általunk választott egyéb programok töltik ki.

1, Értsük meg a halogatásunkat!

Amikor úgy érezzük, hogy kísért a halogatás, akkor ezt a kísértést tekinthetjük figyelmeztető jelnek: kezdjünk el önmagunkra figyelni egy objektív, külső megfigyelő szemszögéből. Több módszer is létezik arra, hogy ezeket a megfigyeléseket kiélesítsük. Amikor úgy érezzük, hogy elindul egy halogatási hullám, próbáljuk meg regisztrálni a következőket:

Mi történik most?

Hogyan akadályozom magam abban, hogy a fontos dolgokkal foglalkozzam?
Mit mondok magamnak a helyzet valódi prioritásairól?
Milyen gondolatok jelennek még meg?
Milyen érzéseket élek meg?
Milyen tevékenységbe kezdek végül bele?

Ez a gyakorlat segít abban, hogy a halogatás „mikor-mit-hogyan” elemeit azonosítsuk, tudatosítsuk, ami segít a háttérben álló motiváció pontosabb megismerésében. A halogatás jellemzően az alábbi okok valamelyikére vezethető vissza:
Kellemetlen, fárasztó a feladat
Túl nagy volumenű a feladat, és ezért kétséges, hogy sikerül-e (kudarckerülés)
Tökéletességre törekszem
Szervezetlenség jellemez
Nem akarok dönteni

Ezek azonosítása már önmagában segít megtörni a halogatásspirált, mivel a megfelelő okokra tudunk reagálni. Például, ha túl nagy volumenű a feladat, akkor legközelebb nem a helyzet elkerülésével reagálok, hanem lebonthatom a projektet kisebb lépésekre, amik könnyebben elvégezhetők. Fogadjuk el, hogy lesznek menetközben változtatások a tervben, és azt is, hogy időnként vissza fogunk esni, és újra halogatni kezdünk. Fontos, hogy ezt ne éljük meg kudarcként, hanem tanulási folyamatnak lássuk. Ha a cselekedeteinket elsősorban kísérletezésnek tekintjük, ami segít eldönteni, hogy mi működik és mi nem, akkor ez felszabadít minket az önértékelés terhétől

2, Töltődjünk fel!

A halogatás gyakran akkor lép életbe, amikor kimerülünk. Mivel az akaraterőnk egy véges erőforrás, fontos, hogy éppen úgy tekintsünk rá, mint bármely másik energiára (evés, alvás) – ha használjuk, akkor pótolnunk is kell. Fordítsunk tudatosan időt arra, hogy visszatöltsük az energiáinkat.

3, Legyünk szervezettek!

A halogatás hátterében gyakran a szervezetlenség áll, ezért fontos, hogy kifejlesszünk ki egy olyan rendszert, amiben hatékonyan tudunk működni. Ez mindenkinek egyedi, ezért érdemes kísérletezni a különböző technikákkal:

Ütemezzük be az ismétlődő eseményeket (pl.: csekkbefizetés, takarítás) és automatizáljuk őket.
Minimalizáljuk az időrabló tevékenységeket, amik sok időt felemésztenek, alacsony megtérülés mellett (pl.: szelektáld ki az értelmetlen hírleveleket).
Delegáljunk! Tedd fel a kérdést: van olyan, akire ezt a feladatot rá lehet bízni? Fontos, hogy ebben is működjön a kölcsönösség és ne tegyünk túl nagy terhet a másikra. Ha viszont tudom, hogy egy barátom ma a könyvtárban tanul, akkor megkérhetem, hogy hozzon el nekem egy könyvet. Cserébe legközelebb én segítem ki valami szívességgel.
Időzítsük be azokat a feladatainkat, amelyek koncentrációt igényelnek olyan idősávokra, amikor kicsi az esélye, hogy megszakítanak.

Legyen teendő listánk. Használjunk egy olyan füzetet/applikációt, amely segíti a teendők listázását. Egy ilyen lista sokat segíthet abban, hogy amikor esélyünk van valamit elintézni (pl. mert épp arra járunk), akkor valóban eszünkbe is jusson az adott feladat.