Advent története és jelene

Az adventi ünnepkör kialakulása, feltehetően az 5.-6. században kezdődött. Ekkor Rómában tartottak istentiszteleteket, a karácsony előtti vasárnapokon. Végül VII. Gergely pápa négy adventi vasárnapot határozott meg. Az első vasárnap kivételével, megvolt a maga népies elnevezése: bronz-, ezüst- és aranyvasárnap az összes hétvégének. Valamint az adventi időszakhoz számtalan hagyomány és szokás kapcsolódik. Ezek közül a legismertebb az adventi koszorú és az adventi naptár.

Adventi koszorú

Advent jelképe az adventi koszorú, amelyet rendszerint fenyőgallyakból fonnak, a ráhelyezett négy gyertya közül minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. A gyertyák Jézus születése révén szétáradó világosságot, hitet, reményt, szeretetet és az örömöt jelképezik. A szokás a 19. században jött divatba, de gyökerei még a pogány időszakba nyúlnak vissza. Az első adventi koszorút Johann Hinrich Wichern evangélikus lelkész készítette 1839-ben.

Mára már a koszorú formája leegyszerűsödött, hiszen jóval kisebb lett, és már nem mindennap, csak a négy adventi vasárnapon gyújtunk gyertyát. Valamint maguk a koszorúk is rengeteg mindenből készülhetnek, akár gallyakból, akár fából vagy éppen mézeskalácsból is.

Adventi kalendárium

Manapság nálunk is nagy népszerűségnek örvend leginkább gyermekek körében az adventi naptár, ami ennek az időszaknak az „időmérő” eszköze. Az adventi házikók, naptárak ablakaiból minden nap csak egyet szabad kinyitni, mögöttük leggyakrabban édesség rejtőzik. Az első “nyomtatott” adventi naptár viszonylag későn, csak 1908-ban készült el Münchenben. Az ötletet már akkor is az inspirálta, hogy egy apuka elvileg úgy akart kedveskedni a gyermekének mikor mindig megkérdezte tőle, hogy mennyit kell aludni karácsonyig, hogy fogott egy kartont, huszonnégy mezőre osztotta, és mindegyikre rátűzött egy kis darab csokoládét. Kisfia minden nap megehetett belőle egyet. Gerhard Lang, akihez hivatalosan köthető az adventi naptár megalkotása, később erre az ötletre alapozva készített először adventi naptárat.

Az időszak jelképe még a fagyöngy is, mely boldogságot és áldást hoz a családra. A hagyomány szerint aki csókot ad a szerelmének a fagyöngy alatt, annak szerelme következő karácsonyig kitart.

Magyarországon a szaloncukor is az ünnep előtti készülődés része, mivel a szaloncukor legfőképp csak nálunk és Kelet-Európában ismert. Mondhatni a szaloncukrok felakasztása a fára és “kóstolgatása”, már hozzátartozik az ünnepi légkörhöz.

Az, hogy ma ezek közül mennyit veszünk komolyan és tartunk be, valamint, hogy az emberek milyen módon ünneplik a karácsonyt, az mindenkinek az egyéni vágyaitól, anyagi helyzetétől, szokásaitól és a vallásától függ.

Manapság az ünnep nem feltétlenül a vallásról szól, hanem sokkal inkább az ünnepi érzésről, ajándékokról, távoli rokonokról és a finom kajákról. Az a legfontosabb, hogy az ünnepek alatt is olyanokkal legyünk, akik szeretnek és megbecsülnek bennünket. Valamint mértékkel együnk és süssünk-főzzünk, mert az ünnepi időszak súlyos kilókkal sújthat bennünket!