Menü

Az ok, amiért nyári időszámítást szeretnék

Két hete jelent meg a Hajrá Egészségen egy átfogó cikk az óraátállítás és az időszámítások kérdéséről, különösen annak kapcsán, hogy az Európai Unió szeretné megszüntetni az évente két alkalommal történő rendszeres óraátállításokat. Hadd mutassak be egy személyes, mondhatni gyakorlati oldalt, hangsúlyozva azt, hogy tiszteletben tartom a korábbi cikk leírt általános szempontokat.

A lakóhelyemtől mintegy 20-25 kilométerre dolgozom. Nem nagy távolság ez, semmiképpen sem panaszként mondom, hiszen ha belegondolunk egy átlag budapesti munkavállaló is utazik naponta ennyit, sőt, akár többet is, akkor tényleg semmi okom arra, hogy morogjak. Nem teher az, hogy oda-vissza számolva napi egy órahosszát busszal, vagy éppen ha egy jó barátom hoz és visz, akkor autóval utazzak.

A tél viszont minden értelemben különösen nehéz. Mondjuk hó, legalábbis állandó és jelentősebb mennyiségben, már több éve nincs Magyarországon, ez legalább nem okoz állandó balesetveszélyt, bár a Föld bolygónak a hó hiánya akkor, amikor pedig annak lennie kéne, semmiképp sem jó. Akkor miért is nehéz a tél és a téli időszámítás? Vegyük azt, hogy a munkaidő vége 16 órakor van. Ha hozzávesszük, hogy a szorgalmas munkavállalónak, mondhatnánk az átlag munkavállalónak, nem esik ki a toll a kezéből amint 16-ot üt az óra, akkor máris negyed öt van. Egyszer csak pedig azon kapjuk magunkat, hogy ekkor már be kell kapcsolni a világítást, akár irodában ülünk, akár kint vagyunk az utcán.

Nem tudom ki hogy van vele, de én bizony néha elvesztem az időérzékemet ekkortájt. Gyakorlatilag azt hiszem, hogy késő este van már, mikor még csak pár óra hossza telt el a munkaidő befejezése óta, és mondjuk este 7, esetleg 8 órát mutatnak az órák. Ilyenkor bizony át kell programozni az agyam, hogy még nem a lefekvésnek van itt az ideje, hanem a késő délutáni, kora esti teendőknek.

Valljuk be, sokan vagyunk ezzel hasonlóan, És ez számomra nem kellemes. Ennek valamiképpen pont az ellenkezőjét érzem nyáron, és ami lényeges, a nyári időszámítás alatt. Akkor valahogy jobban be tudom tájolni azt, hogy reálisan a napnak melyik szakában vagyok éppen. Én személyesen, noha, mint mondtam, elfogadom az ellenkező érveket is, de mégis inkább, a nyári időszámítás, mint állandó jelleg mellett lennék. Pusztán azért, mert több a nappali órák száma. Szeretem a téli estéket, de szeretni fogom, ha naponta egy órával kevesebb jut neki.

dr. Boros Tamás

Mikor nem kell borravalót adni?

A borravaló kérdése sokak számára érzékeny téma, különösen azért, mert a társadalmi szokások és az üzleti etikett országonként és szakterületenként is eltérőek lehetnek. Bár a vendéglátásban a borravaló szinte kötelezőnek tűnik, számos olyan helyzet van, amikor egyáltalán nem szükséges, sőt bizonyos esetekben nem is etikus.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Egy kis figyelmesség, ami közösségeket melegít – szép példa egy kis településről

Van, amikor nem nagy szavakra, hanem apró, őszinte tettekre van szükség. Hőgyészen most pontosan egy ilyen kezdeményezés született: az egyik virágműhely előtt elhelyezett közösségi kabátponttal a település rászoruló családjain szeretnének segíteni.

Tilos sóval felszórni a járdát – helyettesítsük környezetbarát módon

A téli hónapokban a csúszós járdák komoly balesetveszélyt jelentenek, ezért a síkosságmentesítés elengedhetetlen. Sokan azonban még mindig automatikusan a sóhoz nyúlnak, holott ez nemcsak környezetkárosító, hanem jogszabályba is ütközik.

Hólapátból közösségi élmény – amikor a tél összehozta a szomszédságot

Ritkán gondolunk bele, de néha egy teljesen hétköznapi, sőt kissé nyűgös feladatból lesz a legjobb közösségi program. Így történt ez akkor is, amikor egy vastagabb havazás után nemcsak a járdák, hanem a szomszédok közötti falak is „letakarításra” kerültek. A hólapátolás ugyanis váratlanul közös élménnyé vált, amiből a gyerekek, a szülők és az egész utca csak nyert.