Menü

Csak az igazat – a legjobb sportfilmek.

Ahogy elmúlt írásomban ígéretet tettem, összeszedem a legjobb sportfilmeket. Próbáltam megint olyan elvek szerint haladni, és ez alapján olyan filmeket kiválasztani, amik reális képet adnak az adott témáról/eseményről/személyről. Így ebből a rövid felsorolásból kimaradnak olyan, egyébként szórakoztató és kedves filmek, mint a Jég veled! vagy az Eddie, a sas. Hát vicces lehetett az 1988-as téli olimpia. De ebbe a kategóriába sorolható sokak kedvenc alkotása, a Minden héten háború! Szintén vannak olyan játékfilmek, amik, ha nem is valós alapokon nyugszanak, én őszintén szeretem őket, minden bugyutaságuk ellenére. Ilyen film például A nagy csapat (Major League) baseball film, Charlie Sheennel és Tom Beringerrel a főszerepben. Szintén nem tettem fel erre a listára kiváló dokumentumfilmeket, hanem csak nagyjátékfilmek kerülnek fókusz alá. Menthetetlen, hogy leginkább amerikai témájú filmek legyenek a rövid felsorolásban.

Korlátok nélkül (1998)

Egy időben igen népszerű volt az amerikai középtávfutó, Steve Prefontaine életéről filmet készíteni. Így jött létre Jared Leto főszereplésével 1997-ben a Harc a másodpercekkel és az 1998-as Korlátok nélkül, ahol Prefontaine-t Billy Crudup játszotta, edzőjét pedig Donald Sutherland. Egy csodálatosan kibontakozó életpálya, az 1972-es müncheni olimpián 5000 méteren elért sikertelenség (4. hely), a züllések, majd az új remény, az 1976-os olimpia, mind mind kerek történetet alkottak. A montreali olimpián azonban Prefontaine-nek már nem sikerült eljutnia, 1975-ben ugyanis autóbalesetben elhunyt. Ebből az alkotásból nagyon sokat megismerhetünk emberi oldaláról, és meglátásom szerint ez teszi ezt a filmet kimagasló alkotássá.

Tűzszekerek (1981)

Nem vagyok az atlétika sport fanatikus rajongója, de a Tűzszekerek kiváló alkotás, és az lenne akkor is ha teszem azt a futballról, a birkózásról vagy a rögbiről szólna. Mert a versenyek és az 1924-es párizsi olimpia képsorai mellett a főszereplők (és nem csupán Harold Abrahams és Eric Liddel) olyan régi értékeket mutatnak be, mint a tolerancia, a sportszerűség, nagyvonalúság, fair play. Ne felejtsük el, hogyan 20. század második felének úgymond legújabb kori olimpiai előtt járunk. Nem utolsósorban egyébként a fent említett két főszereplőnek a vallása is fontos szerepet játszik a történetben. A jó történetet a kiváló színészi játékok teszik még felejthetetlenebbé.

Csoda a jégen (2004)

Az amerikai, jórészt egyetemistákból álló jégkorong válogatott valóban csodája a verhetetlennek tartott nagy Szovjetunió ellen 1980-ban, Lake Placidben, az ennek hatására legendává váló Herb Brooks (Kurt Russel) vezetésével. Ez a mérkőzés nem döntő volt, hanem egy négyes döntő része, ezután a finneket még meg kellett verni, és az is kellett, hogy a svédek a négyes döntőre kifáradjanak, de ez semmit nem von le annak az érdeméből, hogy az 1964 óta veretlen Szovjetuniót sikerült megfosztani a trónjától (bár aztán 1992-ig újra minden olimpiát megnyertek).

Rocky (1976)

Igen, az eredeti Rockynak van valóságalapja, ezért is helyeztem ennek a listának az első helyére. Az első rész egyértelműen kiemelkedik a többi közül is, noha szórakoztató értéke talán a negyedik részig mindegyiknek van. Ám ez a történet, tehát az első rész, mivel Rocky Balboa életét, úgymond háttér történetét is feleleveníti, mindenképpen kiemelkedik a sorból. Ha van olyan ember aki még nem látta ezt az alkotást, ideje valahogy megnézni.

Tulajdonképpen nehéz a filmek közül egyrészt a jó filmeket, másrészt azok közül a legjobbakat kiemelni. Újra csak magamat tudom ismételni, a lista szubjektív, a tévedés jogát fenntartom, hogy vannak igazságtalanul kihagyott filmek.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.

Del Toro újraéleszti a Frankensteint

„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.

Az ember, aki az USA-ban született

Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.