Menü

Csak az igazat – a legjobb sportfilmek.

Ahogy elmúlt írásomban ígéretet tettem, összeszedem a legjobb sportfilmeket. Próbáltam megint olyan elvek szerint haladni, és ez alapján olyan filmeket kiválasztani, amik reális képet adnak az adott témáról/eseményről/személyről. Így ebből a rövid felsorolásból kimaradnak olyan, egyébként szórakoztató és kedves filmek, mint a Jég veled! vagy az Eddie, a sas. Hát vicces lehetett az 1988-as téli olimpia. De ebbe a kategóriába sorolható sokak kedvenc alkotása, a Minden héten háború! Szintén vannak olyan játékfilmek, amik, ha nem is valós alapokon nyugszanak, én őszintén szeretem őket, minden bugyutaságuk ellenére. Ilyen film például A nagy csapat (Major League) baseball film, Charlie Sheennel és Tom Beringerrel a főszerepben. Szintén nem tettem fel erre a listára kiváló dokumentumfilmeket, hanem csak nagyjátékfilmek kerülnek fókusz alá. Menthetetlen, hogy leginkább amerikai témájú filmek legyenek a rövid felsorolásban.

Korlátok nélkül (1998)

Egy időben igen népszerű volt az amerikai középtávfutó, Steve Prefontaine életéről filmet készíteni. Így jött létre Jared Leto főszereplésével 1997-ben a Harc a másodpercekkel és az 1998-as Korlátok nélkül, ahol Prefontaine-t Billy Crudup játszotta, edzőjét pedig Donald Sutherland. Egy csodálatosan kibontakozó életpálya, az 1972-es müncheni olimpián 5000 méteren elért sikertelenség (4. hely), a züllések, majd az új remény, az 1976-os olimpia, mind mind kerek történetet alkottak. A montreali olimpián azonban Prefontaine-nek már nem sikerült eljutnia, 1975-ben ugyanis autóbalesetben elhunyt. Ebből az alkotásból nagyon sokat megismerhetünk emberi oldaláról, és meglátásom szerint ez teszi ezt a filmet kimagasló alkotássá.

Tűzszekerek (1981)

Nem vagyok az atlétika sport fanatikus rajongója, de a Tűzszekerek kiváló alkotás, és az lenne akkor is ha teszem azt a futballról, a birkózásról vagy a rögbiről szólna. Mert a versenyek és az 1924-es párizsi olimpia képsorai mellett a főszereplők (és nem csupán Harold Abrahams és Eric Liddel) olyan régi értékeket mutatnak be, mint a tolerancia, a sportszerűség, nagyvonalúság, fair play. Ne felejtsük el, hogyan 20. század második felének úgymond legújabb kori olimpiai előtt járunk. Nem utolsósorban egyébként a fent említett két főszereplőnek a vallása is fontos szerepet játszik a történetben. A jó történetet a kiváló színészi játékok teszik még felejthetetlenebbé.

Csoda a jégen (2004)

Az amerikai, jórészt egyetemistákból álló jégkorong válogatott valóban csodája a verhetetlennek tartott nagy Szovjetunió ellen 1980-ban, Lake Placidben, az ennek hatására legendává váló Herb Brooks (Kurt Russel) vezetésével. Ez a mérkőzés nem döntő volt, hanem egy négyes döntő része, ezután a finneket még meg kellett verni, és az is kellett, hogy a svédek a négyes döntőre kifáradjanak, de ez semmit nem von le annak az érdeméből, hogy az 1964 óta veretlen Szovjetuniót sikerült megfosztani a trónjától (bár aztán 1992-ig újra minden olimpiát megnyertek).

Rocky (1976)

Igen, az eredeti Rockynak van valóságalapja, ezért is helyeztem ennek a listának az első helyére. Az első rész egyértelműen kiemelkedik a többi közül is, noha szórakoztató értéke talán a negyedik részig mindegyiknek van. Ám ez a történet, tehát az első rész, mivel Rocky Balboa életét, úgymond háttér történetét is feleleveníti, mindenképpen kiemelkedik a sorból. Ha van olyan ember aki még nem látta ezt az alkotást, ideje valahogy megnézni.

Tulajdonképpen nehéz a filmek közül egyrészt a jó filmeket, másrészt azok közül a legjobbakat kiemelni. Újra csak magamat tudom ismételni, a lista szubjektív, a tévedés jogát fenntartom, hogy vannak igazságtalanul kihagyott filmek.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.

Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.

A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?

Katyvaszos montázs ikonikus elemekből

Játékbeli elemmel indítva az írást, a hétköznapi viccelődés az a bohóckodás, de amit az Egy Minecraft film csinál, viszont gyémánt. Leginkább egy abszurdista alkotásnak lehet tekinteni a művet, amit komolyan egyáltalán nem lehet venni. Viszont a játék kedvelőinek szórakoztató lehet, hiszen szinte egy montázst állít össze annak elemeiből.