Túléli-e a barátság a távolságot?

Távkapcsolatok sikerességéről és sikertelenségéről rengeteg film és könyv szól, illetve blogok, cikkek, könyvek, videóblogok is tárgyalják a témát, mindenféle hasznos tippel ellátva azokat, akik ebben a helyzetben vannak. De a barátság másabb, esetenként nehezebb téma. Hiszen ebben nem minden fekete és fehér, és nem létezik univerzális tanács sem, ami a legtöbb esetben beválik.

Nagyon nehéz helyzetbe kerül az, aki hirtelen költözés, iskolaváltás, vagy új munkahely miatt messzire kerül a legjobb barátjától. Valaki, akivel minden nap megosztod örömödet és bánatodat, aki minden titkodat kívülről fújja, és akit a legegyszerűbb, legjelentéktelenebb kérdésekkel is felhívhatsz, hirtelen kiszakad a mindennapjaidból. Nemcsak az okoz nehézséget, hogy hogyan tartsátok a kapcsolatot úgy, hogy minőségi időt tudjatok egymásra szánni, hanem az is hogy vajon meddig tartható fenn ez a kizárólagos jó viszony. Hiszen új emberek kerülnek képbe mindkettőtöknél, és szükség esetén muszáj lesz másokban megbízni. Ez pedig azt is eredményezheti, hogy bizonytalanná válik a titeket körülvevő emberek szerepe az életetekben, és korábbi legjobb barátotokon kívül új emberek is tudni fogják a legbelsőbb dolgaitokat. De vajon ezt kibírhatja a barátságotok?

Egyrészt igen. Persze, nem mindegyik. De ez az igyekezetünkön is múlik. Távol kerülni egy szeretett személytől hatalmas érzelmi kihívás, melyet mindenki másképp dolgoz fel. Egyesek úgy tesznek, mintha mi sem történt volna: telefonálgatnak, írogatnak ugyanúgy, és már a legközelebbi találkozás módján törik a fejüket. Ám az esetek jó részében ez csak kezdeti lelkesedés, ami alábbhagy idővel. Idővel az ember hozzászokik a másik hiányához, új kapcsolatokat keres vagy mással pótolja az együtt töltött időt (például egy új hobbival). Ezért egy ilyen kapcsolat esetében az az egyik legfontosabb, hogy kitartóak és hűségesek maradjunk.

A másik nehézség, amit a „távkapcsolat” okoz, a közös téma. Amíg távol vagytok egymástól, mindkettőtökkel történnek új dolgok, teljesen más környezetben, teljesen más emberek között, egymástól teljesen függetlenül. És ha nem tartjátok a lépést, egy idő után nem tudjátok majd felvenni a fonalat. Ez később szintén eltávolodáshoz vezethet.

Mi tehát a konklúzió? Az, hogy a barátság erejében bízni nem elég, tenni is kell érte. Mert a barátság az egyik legszorosabb kapocs két ember között, amit a távolság sem tud teljesen tönkretenni. Nem szabad, hogy a kapcsolat a félelmen alapuljon, mert nem abból kell kiindulni, hogy majd úgyis eltávolodtok. Maradjatok meg a köztetek megszokott jó viszonyban, tiszteletben, és tegyetek azért, hogy ezt a nehézséget együtt győzzétek le.

Varga Ágnes Kata