A nyári depresszió ritkaságnak számít, de létezik
- Dátum: 2019.07.27., 22:18
- Udvari Fanni
- depresszió, jó kedv, Probléma, psziché, szocializálódás
Kialakulásának okai:
Aki lelkileg egyébként is rosszul érzi magát, annál inkább elhatalmasodik rajta ez az érzés, minél jobb kedvük van a környezetében lévő embereknek. A nyári depresszió kialakulásában az is szerepet játszhat, hogy sok nő nem elégedett alakjával, és míg mások miniszoknyát hordanak, ők inkább elrejtenék magukat. Mindezek mellett érzéseik miatt még bűntudat is gyötri őket.

Felborul az addig megszokott rutin, ami adott egy bizonyos megnyugtató keretet a napnak. Ez lehetett akár a munka eddig megszokott ritmusa, és előforduhat, hogy pont egy hosszabb nyári szabadság az, ami felborítja.
Aki hajlamos a depresszióra annak egyébként is fontos, hogy legyen egy megszokott rend, amiben vannak biztos pontok, kapaszkodók. A napok rutinja pedig nyáron tud leginkább felborulni, hiszen elkezdődnek a szabadságok, az óvodai/iskolai szünet, hirtelen nagyon sok időt kell kitölteni, és ez nem mindig könnyű.
Sajnos néha valóban elviselhetetlen tud lenni a meleg és ezt sokan nagyon nehezen bírják. Sőt, előfordulhat, hogy a hétvégét sokkal szívesebben töltik a hűvös, besötétített szobában, mint kint a nagy melegben.
Mi a megoldás?
Ha az év bármely szakában úgy érzed, hogy tartósan nyomott a hangulatod, fordulj terapeutához. Ilyenkor egy általános kivizsgálás is sokat segíthet, hiszen már egy egyszerű orvosi diagnózis is megmagyarázhatja, miért érzed úgy, hogy valami nem stimmel. A vashiányos vérszegénység például állandó kimerültséggel járhat, de a létfontosságú ásványi anyag pótlása megoldja. Soha ne vedd félvállról a depressziós tüneteket, mert a nyári probléma akár tartós klinikai depresszióvá is fajulhat.

Rosszul érzed magad, amikor jól kéne érezned magad, ezért még rosszabbul érzed magad. A 22-es csapdája. Csak rajtad múlik, mikor törsz ki belőle. Ehhez először is el kell fogadnod, hogy igen, most éppen ez a helyzet, de már felismerted, hogy baj van, és tudsz tenni a javulásért. Jusson eszedbe, hogy egyáltalán nem vagy "kakukkfióka": rengeteg embert érint a nyári depresszió valamilyen foka.
A nyári depresszióra a fő magyarázat a „kimaradás” erősödése lehet, vagyis az, hogy ha valaki eleve súlyosan rosszkedvű, akkor a sok jókedvű ember látványa csak ront a lelki állapotán. Arról nem beszélve, hogy jobban szembesül azzal, hogy másnak mennyire könnyű az, ami neki nehéz, azaz a szocializálódás.
Udvari Fanni
Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben
Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?
Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot
Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A hipochondria lélektana
A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?