Menü

Kisgyermekkel kaland az élet!

„Dani eltörte az orrcsontom!” „Bogyóka már a wc-be pisilt” „Apa folyik az orrom” „Mondtam, hogy ne stresszeld már azt a gyereket” „Már megint min tudtatok összeveszni?” „Hagyd már az öcsédet” „Domika, biztos nem kell kakilni?” „Üljetek már le, kihozták a kaját”… - Ilyen és ehhez hasonló mondatok ütik meg a fejem, elmélázom a padon. Kívülállóként, külső szemlélőként magamat és a saját családomat látom. Mintha mi lennénk...

Játszóparkban, valóságos gyerekparadicsomban vagyunk, hétvégén gyakran jövünk ide, igaz, drága hely, de a gyerekekért mindent. Jégkrémet is hatszázért. Van itt minden, mi egy gyermeknek való, sok akadály, meg játékok, csúszda, vízipark, benti játszóház - nem sorolom tovább. Ez a paradicsom! Ahol nem kell csendben lenni, ahol nem kell szégyenkezni. Ahol nem kell kínosan, lehajtott fejjel közlekedni.

Emlékszem, voltunk mi két kisgyerekkel wellnesshotelben, a Kicsi egyéves volt, az első éjszakát végig sírta a szállodában, másnap a szomszédok szemébe sem mertünk nézni, és amit a reggelinél műveltek...! Kiborult a kakaó, leesett a kanál, maszatolták a terítőt, játszottak az étellel. Amikor a szomszéd fiatal pár tekintete mindent elárul. Leszívesebben visszaszólnék, de nem teszem. Akinek van gyereke, megérti, akinek nincs, az jobb, ha hallgat.

Persze otthon is ez van a lakótelepen, ahol élünk. A folyamatos csitítás, „hagyd már abba” „maradj csendben” „legyél halkabb” „ne csináld” („ne csináld” még vagy kétszázszor). Ahol két fiúgyerek van, ott bizony van lárma – vígasztalnak sokszor ezzel az ismerőseim, de nem lesz ettől jobb. Érzem a kirekesztettséget, az egyedülálló, gyermektelen vagy nyugdíjas lakóink rosszalló tekintetét. Én őket is megértem, pihenésre, csendre vágynak, de nem vihetem a gyerekeim minden nap reggeltől estig kalandparkba, drága játszóházakba, még normális játszótér sincs a környékünkön!

De itt olyan más. Vadul lövöldöző-játszó Apukák (köztük a Férjem is) viháncoló gyerekek, koszos-összekent ruhák, ragadós kis kezek, fél kiflidarabok, csillogó szemek! Anyukák, karjukon a kisebbel, s talán nem annyira szalonképesen, de kényelmesen, ráérősen. Nem vagyok egyedül a gondjaimmal, a mások gyerekei is pont olyanok, mint az enyéim. Rengeteg apró rosszaság egy helyen, és mégis mennyire hihetetlenül tökéletesek!

Gondolataimból a két saját eleven gyerkőcöm veszekedése zökkent ki, akik megint nem bírtak 5 percig együtt csúszdázni anélkül, hogy össze ne vesszenek azon, ki ér le előbb... Egy apuka hátraszól a feleségének „megint a mieink veszekednek?” Ránézek és megnyugtatom, hogy most az enyéim ölik egymást.

Cseppet sem érzem kínosnak. Mosolygok és hátradőlök a padon.

A szeretethiány következményei

A gyerekkorban szerzett szeretethiánnyal mindannyian mást kezdünk. Van, aki folyamatosan tovább keresi, és addig meg nem áll, míg meg nem találja.

Amit sose mondj egy kamasznak

Az biztos, hogy nem egyszerű időszak egy szülő életében, amikor a gyereke kamaszkorba, vagy kiskamaszkorba lép. Az addig felhőtlen szülő-gyerek kapcsolat megbomlik. Mit kerüljünk el, mit ne mondjunk egy kamasznak?

Hogyan altassuk a babát

Friss szülőként rengeteg minden miatt aggódunk, de az egyik legelső és valószínűleg legnehezebb pontja a szülővé válásnak az altatás. Van, amikor szerencsések vagyunk és a baba jó alvó, de akkor sem árt odafigyelni néhány apróságra.

Énekelj a gyermekednek!

Az éneklő édesanya, vagy nagymama érzelmileg pozitívan hat a gyermekre, felkelti a figyelmét, kíváncsivá teszi, megnyugtatja, fejleszti, s még egy bensőségesebb kapcsolat is kialakul.

Ha koszos a gyerek…

Mindenki tudja, hogy bizonyos mennyiségű koszt meg kell ennie egy gyereknek, s nem tesz jót nekik, ha mindig csupa sterilek, tiszták és foltmentesek, a környezetük pedig hiperszuper, antibakteriális