A gyógyító tejsavó

A tejről sok mindent lehet olvasni. Én szakmailag főképp a tejsavófehérjével foglalkozom. A tejsavófehérje egy gyűjtőnév, azt a 12-16 féle kisméretű fehérjét jelöli, amelyek a savóban találhatók - ezért inkább tejsavófehérjékként kellene emlegetnem őket. A tejsavó a sajtkészítés során a tejfehérje (kazein) eltávolítása után marad vissza. Ez egy sárgás-opálos színű folyadék, amely az orda- és zsendicekészítés alapanyaga.

A szakirodalom - és meggyőződésem - szerint a savófehérjéből készülő orda kiválóan hasznosuló, ám alacsony kalóriatartalmú tápanyag. A tejsavó - bár sok helyen tejipari melléktermékként elszállíttatják vagy kiöntik - biológiai értéke magas. Voltaképp erős antioxidáns hatással bír. Ezt nemrég a saját bőrömön is megtapasztalhattam.

A hétvégi sajtkészítő tanfolyamnak ezúttal sebes kézfejjel indultam neki. A sajtkészítés szép dolog, és külön élményt jelent a tejjel való munka során az, amikor kézzel nyúlunk bele az alvadékba. Az előző napi igen apró sérülésem az abba került földnek vagy nyers növényi anyagnak köszönhetően gyulladt volt és fájdogált, de nem foglalkoztam vele. A sajtnak szerencsére megvan a saját védekező rendszere a lesavanyodásnak köszönhetően, így sérülésem nem befolyásolta a sajt jellegét és élvezeti értékét sem. Néhány óra elteltével meglepődve tapasztaltam, hogy a gyulladás lehúzódott, és a seb gyógyulásnak indult. Estefelé hazaérve családom is meglepve látta, milyen hamar gyógyulásnak indult. A hatás további kezelés után sajnos elmúlt, és a seb újfent begyulladt.

A fenti megfigyelésből azt a következtetést vontam le, hogy a savanyú tej rövid távú gyulladáscsökkentő hatással bírt. A hatás körülbelül addig tartott, amíg a savanyú tej a bőrömmel érintkezett. Mivel a gyulladás 2-3 óra elteltével tért vissza, úgy gondolom, hogy azt nem a savanyodó tej élőflórája okozta.

Gyermekkoromban hallottam, hogy a régiek tejfölt tettek a sebre a gyulladást csökkentendő és a sebeket gyógyítandó. Jelenlegi tudományos ismereteim alapján meggyőződésem, hogy a régiek módszerének és saját (eddigi egyetlen) tapasztalatomnak a középpontjában részben a tejsavófehérjék állnak. És további számos jótékony állati és bakteriális eredetű biomolekula. Összefogalalva tejsavó.

Bár kísérleti célból nem áll szándékomban testemen sebeket ejteni, alkalomadtán tovább folytatom majd ilyen irányú vizsgálódásaimat.