Mi állhat az unatkozás mögött?

Szenved a gyermekünk az autóban vagy a nyaralás alatt, és azt mondja: unatkozik. Mindig meglepődöm ezen, hiszen én csak az ellenkezőjét ismerem – azt az érzést, hogy soha nincs annyi időm, amennyit szeretnék. A fontos teendők mellett tömegével várnak rám a jó könyvek, filmek, helyek, amiket fel kell kellene fedezni, el kellene olvasni, és jó lenne megnézni. De hát nem vagyunk egyformák, s igenis el kell fogadni, hogy más emberek máshogy éreznek, máshogyan gondolkodnak.

A gyerekek itthon már nem merik mondani, hogy unatkoznak, mert tudják, hogy erre a látványos szenvedésre nem másképp reagálunk, mint úgy, hogy kapnak valamilyen házimunkát. A lányaink apukája is elfoglalt, ahogy én is, de alapból jellemző ránk, hogy jól feltaláljuk magunkat. De talán nem ez a jó reakció, így elgondolkodtam: vajon miért unatkoznak az emberek, miért unatkoznak a gyermekek?

A most fiatal korosztály helyzete elég egyértelmű: belenőttek az okos eszközök és számítógépek világába, ami olyan mértékben stimulálja az agyat, hogy ehhez képest minden túlságosan egyszerűnek, szimplának és unalmasnak tűnik. Megszokták, hogy az unaloműzéshez csak egy téglalap alakú képernyőre kell irányítaniuk a figyelmüket, és máris színek, információk, játékok és interakciók tárháza várja őket.

Mi történik más tevékenységek esetén? Az olvasáshoz használnunk kell a fantáziánkat – pontosabban nem is kell, hanem jó esetben magától megtörténik. De lehetséges, hogy aki ehhez nincs hozzászokva, annak ez fárasztó és nem is olyan érdekes. A virtuális világon túl kitalálni magunknak foglalatosságot sokkal nagyobb erőfeszítést jelent. Mégis úgy tűnik, hogy a hiányérzet a képernyők mellett is keletkezik: akkor is számolnak be unalomról a gyermekek, ha a képernyő lehetősége adott. De nehezebben igazodnak el az azon túli világ lehetőségei között.

Természetesen nem csak a legújabb generáció unatkozik, unatkozhat. A klienseim gyakran fordulnak hozzám ilyen problémával, hogy nehezen találják fel magukat, a felnőttek között is sok képernyőfüggő embert ismerünk.

Állítólag az unatkozás és az intelligencia, valamint a világnézet szoros összefüggésben állnak egymással: akinek kialakult és meghatározott, érdekes világnézete van, valamint magasabbak az intelligencia-hányadosai, az kevésbé unatkozik. Ez alatt ne csak az IQ-ra gondoljunk, hiszen sokféle intelligencia létezik, és ezek mindegyike befolyásoló tényezőt jelent.

Továbbá szoros összefüggés mutatkozik az unatkozás és az önismeret között: aki magasabb fokú önismerettel és önbizalommal rendelkezik, az ritkábban unatkozik és könnyebben feltalálja magát. Ha belegondolunk, ez teljesen logikus is. Hiszen aki jól ismeri önmagát, az tudja magáról, hogy miket szeret csinálni, mi az, ami kikapcsolja, mi az, ami feltölti, valamint hogy mik a céljai, amiért érdemes dolgozni, ha plusz szabadideje keletkezik. Akinek pedig ehhez még elegendő önbizalma is van, hogy belevágjon a dolgokba és megvalósítsa azokat, annak nyert ügye van.

Tehát mind gyermekeknél, mind felnőtteknél az önismeret és önbizalom erősítése a cél, ha szeretnénk örökre száműzni az unalmat az életü(n)kből!