A közösségi média és az elszigeteltség érzése
- Dátum: 2017.05.02., 09:57
Az egyik legmélyebb érzés, amelyet magunkénak tudhatunk a közösségi médiával kapcsolatban, hogy az egész egy hazugság. Az a valaki, akinek mutatjuk magunkat az online felületen, nem igazán van kapcsolatban azzal, akik valójában vagyunk. Mások nyüzsgő, serény élete, amelyet minden nap látunk, és végigpörgetünk az internet különböző felületein, igazából nem más, mint maszkolt hibák és közhelyek, amelyek alig különböznek a saját életünktől. (Nem mintha mindenki élete egyforma és unalmas lenne.)
Nem kell tanulmány ahhoz, hogy rájöjjünk erre, de a fiataloknak a közösségi média talán nemcsak a közösséget jelenti. A Pittsburg-i Egyetem kutatói rájöttek, hogy a közösségi felületek kiterjedt használata összefüggésben van a társadalmi izoláció érzésével.
A kutatók több mint 1700, 19 és 32 év közötti fiatalt vontak be a kutatásaikba, amelyek során a közösségi média használati szokásairól kérdezték őket, illetve kíváncsiak voltak arra is, ezek a fiatalok mennyire érzik magukat jó helyen a világban. Olyan megállapításokkal kellett válaszolniuk, mint például „Úgy érzem, az emberek alig ismernek engem” vagy „Úgy érzem az emberek körülöttem vannak, de nincsenek velem”. A vizsgálatoknak természetesen korlátai is voltak, hiszen mivel saját szokásaikról kellett nyilatkozniuk, így a válaszaik szubjektívek lehettek, és a válaszadás során az elfogultságuk is szerepet kaphatott.
Mindenesetre úgy tűnik, a fentebb említett korosztály, akik gyakran használják a Facebookot, a Twittert, az Instagramot vagy a Redditet, sokszor a társadalomtól elszigeteltnek érzik magukat.
Felmerült azonban egy nehéz kérdés: az emberek a közösségi média miatt érzik magukat elszigeteltségben, vagy azok az emberek, akik elszigeteltnek érzik magukat, gyakrabban használják a közösségi médiát, mert egyfajta kapcsolatteremtési eszközként alkalmazzák azt?
A tanulmány szerint ez a kérdés megválaszolható a közösségi média formáinak megvizsgálásával, amit az emberek a leggyakrabban használnak: aktívan posztolnak és chatelnek a barátaikkal, vagy csak passzívan görgetik az online felületet, és megfigyelik mások aktivitásait?
A kutatás továbbá azt is kimutatja, hogy az izoláció érzése gyakran összefüggésbe hozható negatív egészségügyi hatásokkal is, mint például súlygyarapodás, az alvási szokások megváltozása vagy az immunrendszer ellenálló képességének csökkenése. Tehát ha belepillantunk a közösségi média használatába és az általa gyakorolt hatásokba, motivációt kaphatunk, hogy könnyebben megküzdjünk a magányosság érzésével.
Forrás: edition.cnn.com
A hiány érzése egy jóléti világ közepén

A XXI. század embere furcsa ellentmondásban él. A történelem során soha nem volt még ennyire kényelmes, biztonságos és kiszámítható az élet, mint manapság. A technológia kitágította a lehetőségeket, szolgáltatások sokasága könnyíti meg a mindennapokat, és a fejlett országokban a legtöbben szinte korlátlanul hozzáférhetnek lehetőségekhez és szórakozáshoz. Ennek ellenére érezhetjük úgy, hogy valami mégsem jó. Hová tűnik a vidámság, és miért olyan nehéz jól érezni magunkat, amikor látszólag semmi sem hiányzik.
Személyiségtípus kisokos. Mit árulhat el rólunk négy betű?

Milyenek vagyunk mi valójában? Biztos mindenki ismeri a különböző játékos és összetettebb személyiségteszteket, ennek része, hogy például valaki introvertált, extrovertált, csapatkapitány vagy inkább csapattag. Különböző hobbi típuselméleti próbálkozásokkal rengetegszer találkozni. Azonban kérdéses, hogy a valóságban mennyire komplex egy ember lelkivilága?
Tanulható a pozitív gondolkodás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, a pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Vajon tanulható a pozitív gondolkodás és ezáltal a boldogság?
Különleges fóbiák

A fóbia a görög félelem szóból származik, a pszichiátriában arra a jelenségre utal, amikor valaki félelmet érez bizonyos dolgok iránt. Egyes fóbiák szélesebb körben ismertek, míg másokról talán még sosem hallottunk.
Mit ad a nézőknek a filmzene?

A filmek világa épp annyira szól a hangokról, mint a látványelemekről. A gondosan megkomponált dallamok képesek elmélyíteni a látványt, felerősíteni az érzelmeket, és egyedülálló módon bevonni a nézőt a történetbe. Gondoljunk csak Hans Zimmerre, a Dögkeselyű ikonikus dallamára, vagy éppen a nemrégiben megjelent A brutalista számaira. Vajon hogyan képes a hang és a vizuális tartalom együttese ennyire megragadó élményt nyújtani, és milyen utat járt be a filmzene, mire eljutott a mai státuszáig?