Menü

Az iskola lefárasztja a gyerekeket

Még csak két hete kezdődött tanítás az iskolákban, de sok gyereken máris meglátszik a fáradtság. Mit tehetünk értük, hogy jobban viseljék a tanévvel járó kihívásokat?

Alapból változás a számukra, hogy a nyári lazább időszakhoz képest most időben kell kelni, és jóval több a feladatuk. Még nehezebb lehet azoknak a gyerekeknek, akik most mentek iskolába, vagy most kerültek felső osztályba, valamint akiknek alapvetően is változásokat hoz ez az év, és több tanórája van. A gyerekek jobban megérzik ezt, mint gondolnánk!

A szülők közül sokan azt hiszik, mindez nem okozhat gondot a gyereknek, hisz még fiatal, és egyébként rengeteg energiája van. Igen ám, de a suli egészen másfajta energiát igényel, mint a futkározás és szaladgálás - ami egyébként sokkal közelebb áll a gyerekek személyiségéhez, a gyermeki lélekhez, mint a padban való odafigyelés és komoly tanulás.

Vegyük hát komolyan, ha azt látjuk csemeténken, hogy fáradt, nyúzott és leterhelt! Ne bagatellizáljuk el ezt a kérdést, hanem tegyük meg érte, amit lehet. Íme néhány javaslat, hogy mivel segíthetünk gyermekünknek:

- Adjunk időt neki: A változáshoz, átszokáshoz idő kell, főleg hogy az őszi időjárás sokszor még a felnőtteknél is plusz fáradtságot okoz, nemhogy az érzékenyebb gyermekeknél.

- Le a helikopterszülőséggel! Ne rángassuk el a gyereket százféle különórára. Nem ezen fog múlni a sikere a felnőtt életében, hogy járt-e kétféle nyelvre, sport- és kézművesszakkörökre, na meg persze korrepetálásokra és versenyfelkészítőre. Inkább ellenkezőleg, ezek a dolgok túlterhelhetik a gyereket, amivel hosszú távon többet nyerhet, mint veszíthet. Egyrészt rangsoroljuk a lehetőségeket, és csak a legfontosabbakat válasszuk ki, másrészt kérdezzük meg a gyereket is, hogy mennyi plusz órához van ereje, kedve, és ne erőszakoljunk rá annál többet.

- Mentesítsük őket: Ha segíteniük kell otthon a házimunkában, akkor kicsit kevesebb feladattal terheljük őket hétközben, legalább addig, amíg ki nem alakul a tanév szerinti gördülékeny napi rutinjuk.

- Napi rutin: Ha már erről van szó, segítsük őket abban, hogy összeszedjük nekik a reggeli és esti feladataikat és kitűzzük a faliújságra, vagy kitesszük a szekrényajtóra. Fáradtan nehezebb odafigyelni, hogy még milyen feladatok vannak hátra a reggelből és az estéből. Akár egy "kiegészítő órarendet" és készíthetünk nekik, amiben szerepel, hogy például szerdán jusson eszébe összekészíteni a csütörtöki úszáscuccot. Magunkat is sok stressztől mentesíthetjük ezzel.

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.