Segítség, egy hárpiával élek együtt!
- Dátum: 2016.05.24., 08:56
- áldozat, feleség, férj, hárpia, párkapcsolat
Egy hárpiával nem jó együtt élni, akkor sem, ha mi magunk vagyunk az a hárpia. Gyakori jelenség, hogy az évek múlásával a férfiak ellustulnak, a nők pedig hárpiává változnak a kapcsolatban. De vajon törvényszerű-e ez a folyamat?
Ha számbavesszük ismerőseink körét, bizonyára mi is találunk akár több olyan példát is, amikor a tündéri feleség idővel boszorkánnyá változik. Persze jellemző az is, hogy a külvilág számára nem annyira észrevehető, hogy a kezdetben érdeklődő, felszabadult, megértő, odaadó nőből hárpia lesz. Ha pedig mi magunk is élünk, vagy éltünk hosszútávú kapcsolatban, kis önvizsgálattal mi is felfedezhetjük a hárpia időnkénti színrelépését. Míg egy kapcsolat elején a legtöbb nő odaadó, elfogadó, gondoskodó, addig idővel, általában olyan kevésbé vonzó tulajdonságok kerülnek előtérbe, mint az állandó elégedetlenség, a másik kritizálása, kötözködő magatartás és így tovább.

Ennek egyik oka, hogy a bimbózó szerelem hevében mindent megteszünk párunkért, egy szupernő képét öltjük magunkra. Ilyenkor a legegyszerűbb háztartási munkát is boldogan, önfeledten végezzük el, mosunk, főzünk, takarítunk párunkra. Mindezt mosolyogva és elégedetten, persze. De hosszútávon valami megváltozik. Ez a változás abban érhető tetten, hogy ami korábban szeretetből fakadó szolgálat volt, az áldozattá lesz. A szolgálat azért más, mint az áldozat, mert bár másokért teszel meg valamit, maga cselekedet pozitívan hat vissza rád is. Ezzel szemben az áldozat mázsás súlyként kezdi el nyomni vállunkat, komoly frusztrációt és energiaveszteséget okozva ezzel. Ilyenkor következik, hogy valakit okolnunk kell ezért a helyzetért, és általában nem önmagunkat, vagy gyerekeinket tesszük ezért felelőssé, hanem párunkat. Gonosz tekintetek, állandó megjegyzések, elégedetlenkedés, kritizálás. Csak néhány példa az „elhárpiásodásra”.
Ami fontos, hogy mi magunk is mondjunk nemet a háztartási cseléd szerepére. Erőnk felett csak rövid ideig cselekedhetünk büntetlenül. Már a kapcsolat elején se mutassuk azt, hogy teljesen természetes módon mi végezzük az összes háztartási feladatot, és ettől még igen boldogok is vagyunk.
Szintén gyakori hiba, hogy a feleség idővel nemcsak gyerekei felett, hanem férje felett is anyáskodni kezd. Sok nő beszél úgy párjával, mintha az egy gyerek lenne, mondván magától nem tud semmit. Nem ritka, hogy a feleség a férjnek is előkészíti reggelente a ruháját, utazáskor neki is ő csomagol be. Ez a szereposztás idővel egyik félnek sem lesz kielégítő.
Érdemes már az elején észrevenni a jeleket, mert egyre nehezebb megfordítani a folyamatot. Ráadásul általában az történik, hogy hiába van rend és finom étel otthon, ha a feleség fáradt, rosszkedvű, elégedetlen, akkor felesleges volt az áldozat.
Persze mindezzel nem azt akarjuk sugallni, hogy csak a nők hibáztathatóak ezért, de a jelenség, amit körülírtunk, nagyon gyakori, fontos, hogy észrevegyük, ha ilyen irányba tolódik el személyiségünk, illetve párkapcsolatunk.
A kamaszkori szorongás árnyékában
A kamaszkor az emberi élet egyik legintenzívebb és legváltozatosabb időszaka. Ebben az életszakaszban a fiatalok nemcsak testi változásokon mennek keresztül, hanem jelentős lelki és társas átalakulásokon is. A gyermekkorból a felnőttkor felé vezető út sok bizonytalansággal, kérdéssel és új kihívással jár. Ezek a változások gyakran szorongást idéznek elő, amely a serdülők mindennapi életének természetes része lehet. A kamaszkori szorongás azonban különböző formákban jelenhet meg, és hatással lehet a fiatalok tanulmányaira, kapcsolataira és önértékelésére is.
A magabiztosság láthatatlan jelei – apró szokások, amelyekkel könnyebben hatunk másokra
Sokan úgy gondolják, hogy a magabiztosság elsősorban a hangos megszólalásról vagy a határozott kijelentésekről szól. Valójában azonban gyakran a finom, szinte észrevehetetlen viselkedési minták azok, amelyek meghatározzák, hogyan látnak minket mások.
A harag – amit érdemes elmondani a gyerekeknek erről
A harag egy természetes reakció már kisgyermekkorban is, érdemes a gyerekeket ezzel kapcsolatban terelgetni, hogy jól tudják kezelni a dühüket.
Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége
Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.
Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?
Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?