Megbocsátható - e a megcsalás?
- Dátum: 2016.03.07., 12:18
Akit még nem csaltak meg, az nagy valószínűséggel azt gondolja, hogy a megcsalás a legnagyobb vétek a párkapcsolatban, és sosem tudna megbocsátani ilyen helyzetben. Mégis amikor tényleges kontextusba helyezzük a megcsalást, már nem is olyan egyértelmű, hogy ki miért hibás, és hogy valóban „halálos bűnről” van e szó.
Nyilván minden kapcsolatnak más a dinamikája, és ma már nagyon gyakoriak a nyitott kapcsolatok is. Az sem ritka hogy az egyik fél a szíve mélyén tudja, hogy megcsalják, de a „béke” kedvéért inkább nem vesz róla tudomást, és homokba dugja a fejét.
Ha azonban tartós kapcsolatról van szó, esetleg még gyerekek is vannak, és a megcsalás semmilyen módon nem fér bele értékrendszerünkbe, akkor igazi szívdöfésként és árulásként élhetjük meg, melyre nincs bocsánat. Anélkül azonban, hogy megkérdőjeleznénk a hűség fontosságát és abszolút pozitív értékét, nem árt tudomásul vennünk, hogy nem ez a legnagyobb, legalábbis nem ez az egyetlen bűn egy párkapcsolatban.
Akár kezdete is lehet egy párkapcsolati krízis megoldásának, persze ez nagyban függ a felek szándékától és érzelmeitől. Egy megcsalás nagyon megalázó, kiábrándító helyzetet tud teremteni, de önmagában nem mentesíti a megcsalt félt minden felelősség alól. Természetesen nem arról a rossz kifogásról van szó, hogy „megcsaltalak, de a te hibád, mert elhanyagoltál”. Viszont az is tévút, ha a megcsalt személy önsajnálatba burkolózik, és minden felelősséget elhárít magától.
A kérdés az, van -e jövője a kapcsolatnak? Nem állítható, hogy a megcsalás egyben szükségszerűképpen jelenti a kapcsolat végét is. Attól függ, hogy vannak e tartalékai a kapcsolatnak, orvosolható -e a probléma (ami többnyire nem a megcsalás szokott lenni, az inkább már következmény), helyreállítható-e a bizalom, és hogy hogyan éreznek egymás iránt a felek?
Fontos tudni azonban, hogy akár szakítás lesz a vége, akár nem, a megbocsátás alapvető mozzanata a továbblépésnek. Ez a megcsalt fél szempontjából is nagyon fontos. Az áldozat szerepe nem egy építő állapot, ráadásul nagyon rossz irányba sodorhatja önértékelésünket és önbecsülésünket is.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?
Mentális nagytakarítás
Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.
Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz
Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.
Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?
Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.
Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!
Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.