Saját időgépünkben
Mindenkinek saját időgépe van, egyéni szubjektív időperspektívánk egyedi módon határozza meg döntéseinket, életmódunkat, és általánosan véve az élettel való elégedettségünket is befolyásolja. Sokszor tudattalanul is gátol, akadályoz minket, hogy hogyan gondolkozunk az időről. Aki a múltban él, kevésbé nyitott az új élményekre, fél a változástól, ezáltal korlátozza saját fejlődését.
Persze, nem hagyhatjuk figyelmen kívül múltunkat, hiszen identitásunk része, a korábbi tapasztalatok pedig nagyban segíthetnek abban, hogy a jelenben sikeresebb döntéseket hozzunk. A fatalista nézőpont, vagyis a sorsszerűség mindenek fölé helyezése, túlzott passzivitásba taszítja a személyiséget, így éppen úgy a fejlődés gátja lehet, mint a hedonizmus. A hedonista örömközpontúság az életet izgalmassá, élvezetessé teszi, de ha túlzottan csak a pillanatnak élünk, és sohasem mérlegeljük döntéseink következményeit, könnyen elveszhetünk az élet útvesztőiben.

Nem mindig olyan egyszerű felismerni, ha saját szubjektív időszemléletünk foglyai vagyunk. A szakemberek, mint minden másban ebben is az egyensúlyra való törekvés fontosságát hangsúlyozzák. Ennél talán kézzel foghatóbb iránymutatást jelent az a tény, hogy időnkkel végső soron mi rendelkezünk, vagyis időszemléletünk rajtunk múlik, változtathatunk rajta. Erre mondhatjuk, hogy a múltunkon nem változtatunk, de a múltbéli dolgokhoz való hozzáállásunk igen, és ezzel befolyásoljuk jelenünket, és egyúttal jövőnket is.
Összefoglalva, a dolgok úgy is felfoghatóak, hogy mindenkinek van egy saját időgépe, amelyet fejlődésünk útjába, vagy szolgálatába állíthatunk.
Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot
 
                            Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
 
                            Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A hipochondria lélektana
 
                            A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
 
                            Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?
Mentális nagytakarítás
 
                            Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.
