Saját időgépünkben
Mindenkinek saját időgépe van, egyéni szubjektív időperspektívánk egyedi módon határozza meg döntéseinket, életmódunkat, és általánosan véve az élettel való elégedettségünket is befolyásolja. Sokszor tudattalanul is gátol, akadályoz minket, hogy hogyan gondolkozunk az időről. Aki a múltban él, kevésbé nyitott az új élményekre, fél a változástól, ezáltal korlátozza saját fejlődését.
Persze, nem hagyhatjuk figyelmen kívül múltunkat, hiszen identitásunk része, a korábbi tapasztalatok pedig nagyban segíthetnek abban, hogy a jelenben sikeresebb döntéseket hozzunk. A fatalista nézőpont, vagyis a sorsszerűség mindenek fölé helyezése, túlzott passzivitásba taszítja a személyiséget, így éppen úgy a fejlődés gátja lehet, mint a hedonizmus. A hedonista örömközpontúság az életet izgalmassá, élvezetessé teszi, de ha túlzottan csak a pillanatnak élünk, és sohasem mérlegeljük döntéseink következményeit, könnyen elveszhetünk az élet útvesztőiben.
Nem mindig olyan egyszerű felismerni, ha saját szubjektív időszemléletünk foglyai vagyunk. A szakemberek, mint minden másban ebben is az egyensúlyra való törekvés fontosságát hangsúlyozzák. Ennél talán kézzel foghatóbb iránymutatást jelent az a tény, hogy időnkkel végső soron mi rendelkezünk, vagyis időszemléletünk rajtunk múlik, változtathatunk rajta. Erre mondhatjuk, hogy a múltunkon nem változtatunk, de a múltbéli dolgokhoz való hozzáállásunk igen, és ezzel befolyásoljuk jelenünket, és egyúttal jövőnket is.
Összefoglalva, a dolgok úgy is felfoghatóak, hogy mindenkinek van egy saját időgépe, amelyet fejlődésünk útjába, vagy szolgálatába állíthatunk.
Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?
Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.
A biztonság illúziója: Mire fókuszáljunk a bizonytalan világban?
A mindennapok kiszámíthatatlansága óhatatlanul ránk telepszik. Egy járvány, egy hirtelen élethelyzet vagy éppen egy múltbéli esemény következménye elég ahhoz, hogy összeomoljon az a lét, amit addig megkérdőjelezhetetlennek hittünk. Munkahelyek, kapcsolatok és tervek hullhatnak szét egyik napról a másikra, és ilyenkor válik világossá, hogy sokszor nem valódi biztonságban, hanem annak illúziójában éltünk.
Generációk találkozása a munkahelyen
A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.
A felnőttkori barátságok kihívásai és lehetőségei
A gyermekkori és a serdülőkori haverságok gyakran a spontaneitásról és a gondtalan időtöltésről szólnak. Az iskola vagy a szomszédság automatikusan biztosítják a folyamatos interakciót, amelyből mély kötelékek születhetnek. Felnőttkorba lépve azonban a viszonyok természete átalakul, és mind az újak építése, mind a régiek megtartása nehezebbé válik.
A féltékenység pszichológiája: okok, következmények és megoldási lehetőségek
A féltékenység egy rendkívül összetett érzelem, amely egyszerre tartalmazhat félelmet, dühöt, szomorúságot és szorongást. Lényege az, hogy valaki veszélyben érzi a kapcsolatát vagy a helyét egy számára fontos ember életében. Bár gyakran a párkapcsolatokban jelenik meg, nem kizárólag ezekre korlátozódik: testvérek, barátok, kollégák között is előfordulhat.