Menü

Döntésképtelenségünk leküzdése

Cikksorozatunk 3. részében további tippeket olvashat arról, hogy milyen praktikákkal segítheti önmagát egy nehéz döntési helyzetben. Hiszen mindannyian kerültünk már olyan élethelyzetbe, amikor válaszút elé állított minket az élet – vagy állítottuk saját magunkat. Legyen szó akár magánéletről, akár munkáról, a kétes helyzet jelentős és hosszantartó stresszt okozhat. Most folytatjuk a listát, hogy milyen praktikákkal segíthet önmagán!

​Az előzményeket itt olvashatja:
1. rész: 
http://hajraegeszseg.hu/cikk/2015-07-12/dontesi-nehezsegek-mit-tegyunk-hogy-megtalaljuk-a-helyes-utat
2. rész: http://hajraegeszseg.hu/cikk/2015-07-25/mit-tegyunk-hogy-donteni-tudjunk

5. Az utazás segíthet – a gyakorlatban, vagy önmagunk felé

Klasszikus módszer: utazzunk el, hogy átgondoljuk az életünket, fordulópont esetén csak jót tehet, ha kiszakadunk a hétköznapi rutinból. Már nagyanyáink is ismerték ezt a technikát, nincs is benne semmi különös. De vajon miért is olyan hatásos? Mert az ember a hétköznapi rutinból kiszakadva teljesen újfajta gondolkodási stratégiát képes felvenni. Megváltozott világa más aspektusba helyezheti a dolgokat, és másfajta gondolkodásra inspirálja, mint korábban. Esetleg, ha rövid időre is, de megszabadul az egyébként őt érő nyomástól. Sajnos nincs mindenkinek lehetősége teljesíteni az El Caminot, vagy elrepülni egy másik földrészre, de erre talán nincs is szükség. Tökéletesen megfelelhet egy csendes, nyugodt, egyszerű helyszín valahol a városon kívül, vagy egy meditáció. Hiszen elsősorban önmagunkhoz kell közelebb kerülnünk ahhoz, hogy valóban úgy érezzük: döntésünkkel azonosulni tudunk.

6. Nyugtassuk meg magunkat: a reális döntés nem létezik

A legnagyobb stresszt döntéshelyzetben az okozza, hogy attól tartunk: rossz döntést hozunk. Amikor képtelenek vagyunk választani két, vagy több lehetőség közül, akkor a félelem uralja az életünket. Félünk attól, hogy nem jól választunk, vagy félünk elengedni a másik lehetőséget. Pedig a spirituális tanítások szerint nincs mitől tartanunk. Hogy miért? A spirituális szemlélet szerint ugyanis a rossz döntés fogalma nem létezik – mint ahogy a jó döntésé sem! Mindegyik minket szolgál, bármelyik úton induljunk is el. Brian Tracy világhírű menedzseroktató pedig azt vallja: a reális döntés egyszerűen nem létezik! Amikor vacillálunk, hogy az eszünkre, vagy a szívünkre hallgassunk-e, és próbálunk okosak lenni, akkor egy kissé tévúton járunk. Ugyanis olyannyira képtelenek vagyunk függetleníteni magunkat az érzéseinktől, hogy minden döntést érzelmi alapon hozunk meg. Ha úgy tűnik, hogy az eszünkre hallgattunk, akkor egyszerűen csak az az érzés vezérel bennünket, hogy most az okos énünket, személyiségjegyeinket vesszük elő a döntés során. Mindezeket tudni máris felszabadító lehet.

7. Rajzoljunk, fessünk – vessük be a jobb agyféltekét

A jobb agyféltekénk beindítása segíthet bennünket abban, hogy kikerüljünk a döntéskényszer és stressz őrjítő körforgásából, és közelebb kerüljünk az önvalónkhoz. Ezt pedig kiválóan serkenthetjük bármilyen kreatív tevékenységgel. Rajzolás, festés, szobrászkodás, vagy bármi, amihez kedvet érzünk magunkban. Ne feledjük: nem kell ügyesnek, vagy tehetségesnek lennünk, nem az a cél, hogy részt vegyünk a művekkel a következő világkiállításon. Ha akarjuk, akkor zárjuk magunkra az ajtót, és ne mutassuk meg senkinek a munkánkat, hiszen nem is az a cél, hogy dicsekedjünk vele. De ha van egy bizalmas barátunk, családtagunk, akkor megkérhetjük, hogy az alkotást nézegetve beszélgessen velünk, mert ez szintén inspiráló és gondolatébresztő lehet. Ha már merünk elmélyülni az alkotó tevékenységben, az olyan lehet számunkra, mint a meditáció: az agyunk kikapcsol, vagy teljesen máshová összpontosít, mint egyébként. Ez pedig felszabadít, és új irányokat mutathat. 

Fotó:
Pixabay.com

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.