Rémek a gyerekszobában: Hogyan űzzük el a rossz álmokat?
- Dátum: 2015.04.13., 08:54
- álom, lidérces álmok, rémálom, szorongás
Ha rosszat álmodunk, az nemcsak az éjszakánkat keserítheti meg, többnyire hatással van az aznapi hangulatunkra is. Aztán persze elfelejtjük őket, hacsak nem törnek ránk újból és újból nyomasztó képeikkel. Ilyenkor érdemes átgondolni, milyen szorongások, félelmek állhatnak a háttérben.
Álmaink a régi közhiedelemmel ellentétben nem a jövőről szólnak, hanem többnyire aktuális érzelmi állapotunkat, illetve gondolatvilágunkat tükrözik sokszor szimbolikus formában.
Fontos, hogy ne csak saját álmainkra figyeljünk oda, hanem arra is, hogy gyermekünk hogyan és miről álmodik. A kutatások szerint például a kisiskolások többségét heti rendszerességgel nyomasztják lidérces álmok.
Mivel az álom egyúttal élményeink feldolgozásának eszköze is, a gyerekek esetében is gondolnunk kell arra, hogy mi állhat a rossz álmok hátterében. Mert egyrészről természetes, hogy a gyerekek álmaiban tükröződnek az őket érő stresszorok hatásai, ilyen módon oldják a feszültséget bennük, de lehetnek súlyosabb problémák is a háttérben.
De mit tehetnek a szülők, ha gyermeküket rémálmok nyomasztják?
Ha nem valamilyen súlyosabb, feldolgozatlan kisebb-nagyobb trauma áll a háttérben, akkor is segíthetünk gyermekünknek a lidérces álmok elűzésében. Többek között készíthetünk, vagy beszerezhetünk úgynevezett indián álomfogókat, melyek a hiedelmek szerint elűzik a rossz szellemeket, álmokat a levegőből. De jelképesen az egyik plüssállatkát is megbízhatjuk, gyermekünk álmának őrzésével. Ezekkel az apró praktikákkal oldhatjuk a gyerekekben a szorongást, a rossz álmoktól való félelmet.
Ha a lidérces álmok állandó jelleggel nyomasztják már gyermekünket, érdemes szakemberhez fordulni. Léteznek olyan módszerek, melyekkel egyrészt jobban megérthetővé válnak az álmok, másrészt arra is van lehetőség, hogy az álmok által tükrözött félelmek feldolgozhatóvá és így elengedhetővé váljanak. Ilyen módszer lehet például, az álomképek átalakítása, rajzzal vagy mesével, így nemcsak a konkrét rémálom „szelídíthető meg”, hanem akár a háttérben álló probléma is hozzáférhetővé megoldhatóvá válik.
Fotó:
pixabay.com
Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?
Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban
Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.