Amikor már az életörömünk is elvész…
- Dátum: 2015.03.06., 11:14
- burn-out, életöröm, fizikai tünetek, kiégés, munka, túlterheltség
Az állandóság hiába jelenti egyben a stabilitást is, hosszú távon önmagában mégsem tesz minket kiegyensúlyozottá. Idővel az állandóság mókuskerékké változik, mely bedarálja lelkünket és testünket egyaránt.
A burn out ma már jól ismert fogalom, de vajon önmagunkon észrevesszük a kiégés jeleit, és van eszköztárunk, amihez nyúlhatunk, ha munkakedvünkkel együtt már életörömünk is odavész?
Sokféle tünettel járhat a burn out, alvászavartól kezdve depresszión át, számos pszichés és fizikai jele lehet a kiégésnek. Ezt az állapotot kiváltó okok ismerete azonban segíthet a kiégés felismerésében.

A túlterheltség, illetve a saját vágyaink, igényeink teljes háttérbeszorítása idővel mindenképpen megbosszulja magát, és könnyen vezethetnek a szindróma kialakulásához. Másokon persze előbb észrevesszük, hogy túlhajszolják magukat, illetve túlzó elvárásoknak akarnak megfelelni, de a saját életünket nézve már kevésbé vagyunk ilyen „felvilágosult tisztán látók”.
És nem is kell feltétlenül túlterheltség ahhoz, hogy elmenjen a munkakedvünk, a változatosság, a felelősség, és a kihívást jelentő új helyzetek hiánya is fásultsághoz, idővel pedig kiégéshez vezethet.
Gyakran fedezhető fel a kiégés mögött, a megfelelési kényszer miatt érzett állandó nyomás. Általában észre sem vesszük, hogy ezek az elvárások mennyire átszövik életünket, és észrevétlenül irányítják tetteinket. Ezért lehet az, hogy amikor nagyon magas szinten akarunk egyszerre több szerepünkben is megfelelni, illetve tökéletesnek lenni, észre sem vesszük, hogy ráléptünk arra az útra, mely idővel az életöröm elvesztéséhez vezet. Hajtunk, dolgozunk, pörgünk, nincs egy perc nyugtunk sem, de ennek gyakorlatilag közben örülünk is, hiszen úszkálunk saját magunk fontosságának tudatában. Ilyenkor ez egyben olyan nagy motivációt is jelenthet, mely következtében túlterhelhetővé is válhatunk, vagyis a végletekig hajszoljuk magunkat, ráadásul látszólag mindezt boldogan tesszük.
Ahogyan eltérőek a kiégés okai és jelei, úgy változó, hogy kinek mi segít a burn out megelőzésében illetve kezelésében. Mindenesetre néha meg kell engednünk magunknak, hogy ne legyünk tökéletesek minden pillanatban, ne a külső elvárások uralják az életünket, hanem mi magunk. Ez persze nem könnyű feladat, de aktív pihenéssel, alkotás örömével, vagy például karrierszünettel tehetünk a kiégés ellen.
Fotó:
pixabay.com
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.