Mi tehetünk szülőként a testvérféltékenység ellen?

A szülők szeretetén és figyelmén való osztozkodás általában megviseli a gyerekeket. A testvérféltékenység elhatalmasodása hosszú távon megronthatja a testvérek, illetve a szülő gyermek kapcsolatát is.

A gyerekek akkor érzik szeretettnek magukat, ha szüleik figyelnek rájuk és sok időt töltenek velük. Ha kistestvér születik, akkor a szülők figyelme már érthető módon megoszlik, ami csirája lehet a testvérféltékenységnek. Ez a folyamat természetes, de mégis fontos, hogy a nagyobb gyermekben megjelenő féltékenységet felismerjük és helyesen kezeljük.

A kistestvér érkezésére való felkészítése általános tanács a szülők számára, de egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan tesszük azt. A kontaktust az érkező baba és a nagyobb testvér között már a terhesség alatt, az anya pocakjának simogatásával érdemes megteremteni. Mindeközben pedig beszélhetünk arról, milyen lesz, ha a baba megérkezik közénk. Ne essünk abba a hibába, hogy túlságosan pozitív képet festünk le az elkövetkező időszakról, például hogy azzal kecsegtetjük idősebb gyerekünket, hogy kap majd egy játszópajtást. Így ugyanis csak csalódás éri őt, hiszen egy kisbaba még nem játszik, csak eszi, alszik és sír. Inkább arra kell felkészíteni a nagyobb testvéreket, hogy bizony a kisbabának szüksége van az anyukájára, ha sír, és ezért nem tud majd mindig velük játszani, amikor ők akarják.

Ha pedig azt tapasztaljuk, hogy a kisbaba születése után az idősebb gyerekünk folyamatosan provokál minket, akadályozza a babával való tevékenységeket, például készakarva felkelti a kistestvérét, legyünk résen és próbáljunk átgondoltan és ne ösztönösen reagálni. Vegyük észre a féltékenység jeleit és okait! Ezek a provokálások ugyanis nem mások, mint figyelemfelhívó szeretettesztek. A rosszalkodás valójában figyelemfelhívó akció, de ha ezekre csupán büntetéssel reagálunk, megbukunk a szeretetteszten és továbbtápláljuk a testvérféltékenységet. Ezért ezekben a helyzetekben először biztosítsuk feltétlen szeretetünkről gyermekünket és utána neveljünk, vagyis értessük meg vele tettének helytelenségét és rossz következményeit. Nem könnyű feladat, hiszen a kisbaba ellátása, gondozása is nagy energiákat emészt fel, de türelmetlenségünket, fáradtságunkat semmiképpen ne a nagyobb gyereken töltsük ki, akkor, sem ha úgy érezzük, helytelen viselkedésével provokál minket, és megnehezíti a helyzetünket.

Bár el kell fogadtatnunk a nagyobb testvérrel azt az új helyzetet, hogy figyelmünket már nem ő egyedül élvezi, meg kell teremtenünk azokat az alkalmakat, amikor ő van a középpontban. Ezek lehetnek különleges napok (apanapok, anyanapok), vagy tevékenységek, amikor az ő igényei kerülnek előtérbe, a kiemelt figyelem ugyanis, ha nem is mindig, de alkalmanként mindenkinek jár.

A nagyobb testvér új, megváltozott szerepének bevezetése és elfogadtatása is fontos annak érdekében, hogy megelőzzük a testvérféltékenység elhatalmasodását. De ezt sem szabad erőltetnünk, hiszen ebben a helyzetben gyakori tapasztalat az, hogy a nagyobb gyerek nem akar a nagyobb, okosabb testvér szerepébe belehelyezkedni. Pont ellenkezőleg reagál, és felvesz babás szokásokat, újból cumisüvegből akar inni, vagy például kiságyban akar aludni. Ezek az infantilis megnyilvánulások egyértelműen a féltékenységből erednek, illetve a szülői figyelem megszerzésére irányulnak. Ez esetben sem kifizetődő, ha tiltással próbálkozunk, hagyjuk érvényesülni ezeket a reakciókat, de utaljunk arra, hogy egy nagyobb testvérnek milyen előjogai lehetnek. Például hogy bizonyos játékokat csak ők játszhatnak, bizonyos dolgokat csak ők csinálhatnak a szüleikkel, de természetesen csak akkor, ha elhagyják ezeket az infantilis (kisbabás) viselkedéseket.

Fotó:
Pixabay.com