Szülő leszek, retteghetek?

Egyre inkább változik a fiatalok szülői szereppel kapcsolatos szemlélete. A kisgyerekes időszak gyakorlatilag szolgálatot és lemondást követel a szülőktől, ezt a mai kor emberei nehezebben élik meg, mint elődeink. Vajon mi lehet ennek az oka, mi változott? Elkényelmesedtünk, vagy más társadalmi hatások érnek bennünket?

Ismerősek Önnek az alábbi mondatok? Ezt hallja, vagy ezt gondolja, amikor a szülői szerepről van szó?

• „Majd megtudod, ha gyereked lesz, hogy milyen az, amikor nincs egy szemernyi időd sem!”
• „Igen, valaha én is szerettem olvasni, még mielőtt megszülettek a kicsik. Ma már nincs időm ilyen luxustevékenységekre!”
• „A gyerekkel együtt új időszámítás kezdődik, azaz hirtelen máshogy kezded számolni az időt. Azelőtt panaszkodtál, ha nem alhatsz 8 órát, most már 4 óra folyamatos alvás is a lottónyereményhez konvergál”
• „Korábban rendszeresen eljártunk szórakozni, de mostanra bedarált minket a gyerekek körüli örök körforgás. Házimunka, a kicsik igényeinek kielégítése… Mi beleolvadtunk ebbe, és lassan azt sem tudjuk, nekünk magunknak mire lenne szükségünk”

Látszik ezekből a mondatokból (melyek valószínűleg mindannyiunknak ismerősek, legalább onnan, hogy olvashattunk hasonló utalásokat a médiában), hogy mintha nem lenne felhőtlen a szülők öröme. Természetesen nehéz cáfolni, hogy komoly változásokkal jár a szülővé válás. Vélhetően azért viseli meg jobban a szerepváltás a mai fiatalokat az elődeinknél, mert később válnak szülővé. Manapság már fiatalnak számít, ha valaki 25 évesen lesz anyuka, vagy apuka, hajdanán ez már késlekedést jelentett. Elődeink idején legtöbben olyan hamar vállaltak gyermeket, hogy nem volt összehasonlítási lehetőségük, hogy milyen volt a még „gondtalan és felelősségmentes” korszak. Életmódjuk is más volt, feladataik embert próbálóbbak voltak (vegyük csak a háztartási gépek hiányát), így nem volt olyan éles váltás a gyermekekkel járó tevékenységek sorozata.

Az azonban biztos, hogy nem tesz jót a szülői szerepvállalásnak a média nehézségeket szajkózó információhalmaza. Ezek után nem is olyan meglepő, hogy a demográfiai adatok szomorú képet mutatnak… Bár minden cikk, és minden nyilatkozó szülő hozzáteszi, hogy a gyerekek mosolya megér minden fáradtságot, és ez egy mással össze nem hasonlítható szeretet – a fenti mondatok sora mellett valahogy eltörpülni látszanak ezek a lényeges információk és érzelmi kifejezések. Természetesen szó sincs arról, hogy ne kellene beszélni a kisgyermekekkel járó felelősségről, a kisgyerekes életkor nehézségeiről. Viszont a hangsúly eltolódni látszik. A szemlélet másik oka az lehet, hogy a mai modern szülők sokkal tudatosabbak a gyereknevelést tekintve: nevelési elveket, pszichológiai hatásokat olvasnak, próbálnak a szakirodalom segítségével minél jobb anyává és apává válni, kiaknázni a gyermekeik rejtett tehetségeit már egészen kicsi kortól, kiválasztani a számára tökéletes bölcsődét, iskolát és óvodát, stb-stb. A korábbi ösztönös neveléshez képest ez láthatóan több energiát emészt fel.

Felmérések szerint a kényelmi szolgáltatások és eszközök nem olyan módon változtatták meg az embert, hogy több erőforrás maradt a számukra és áll a rendelkezésükre, hanem hogy elkényelmesedtek, terhelhetőségük csökkent. Mindez természetesen a szülői szerepvállalásukra is hatással van, hiszen kár lenne tagadni, hogy családon belül ez a legfőbb olyan időszak, ami szolgálatkészséget és önzetlenséget igényel.

Mindazonáltal jó lenne, ha valamiféle egészséges szemlélet és egyensúly alakulna ki, és az emberek, a társadalom, a média oldaláról, és a szülői szerep nem töltené el rettegéssel a leendő szülőt, és nem helyezne szinte tudatosan nagyobb lelki terhet az édesanyákra és édesapákra. 

Fotó:
pixabay.com