Menü

Fekete pedagógia

Sokszor egy jó tanár példamutatásának, pozitív személyiségének emléke életünk végéig elkísérhet minket, de bizony a negatív pedagógiai hatások is hosszú távú következménnyel lehetnek életünkre.

Nyilvánvaló, hogy az iskolával összefüggésbe hozni bármilyen személyiségromboló hatást, tabutémának számít, a fekete pedagógia jelenségvilágát azonban mára több kutatás is felszínre hozta. A kifejezés jól érzékelteti a jelenség drámaiságát, hiszen a nevelési folyamatban megjelenő ártalmak létezéséről nehezen veszünk tudomást. Pedig az emberek többsége a jó példák mellett, olyan eseteket is fel tud idézni iskolás korból, melyekre bizony nem jó szívvel emlékezik vissza, mivel azok rövid vagy hosszútávon fennmaradó lelki vagy testi sérülést okoztak bennük.

 Sokfélék lehetnek ezek a negatív tapasztalatok is, de vannak gyakori „témák”, mint a megalázás, alulértékelés, előítéletesség, testi-lelki agresszió. A kutatások szerint a fekete pedagógia jelensége a legtöbb esetben a pedagógushoz köthető, tehát az iskolai negatív élmények okozói általában a tanárok.

Vannak olyan esetek, amikor jóindulatú tanári hozzáállás ellenére is negatív pedagógiai hatás érvényesül, például ha a tanár tájékozatlan a tanulói szükségletekkel, igényekkel kapcsolatban. Sérülést okozhat a tanulókban, amikor egy tanár visszaél a helyzetével, de az iskolai ártalmak forrása lehet még a tanári kiégés vagy a pedagógus szakmai tudatlansága is.

A lényeg hogy ezek a negatív élmények rövidtávon kisebb-nagyobb sérüléseket okoznak a diákokban, de az sem ritka hogy hosszú távú következménnyel járnak. Ezek az esetek a diákok önértékelésének elbizonytalanodásához vezethetnek, de az is előfordulhat, hogy a negatív hatás következtében a teljes iskolai világot elutasítja a tanuló. Ez pedig radikálisan csökkentheti az iskolai teljesítmény eredményességét is.

Érdemes tudatosítanunk a témát és beszélni róla, mivel egy nagyon is létező jelenségvilágról van szó, ami mégis a legtöbb esetben latens. Így általában marad az egyéni, magányos megküzdési mód, ki sikeresebben, ki kevésbé sikeresen tudja feldolgozni az őt ért negatív pedagógiai hatásokat.

Fotó:
pixabay.com

A ballagás pillanatai

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.

Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.

Tavaszi szünet gyerekekkel

Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!

Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?

A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.

Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban

Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.