Fekete pedagógia
- Dátum: 2014.12.19., 22:08
- fekete pedagógia, iskolai ártalmak, lelki sérülés, pedagógia, pedagógus
Sokszor egy jó tanár példamutatásának, pozitív személyiségének emléke életünk végéig elkísérhet minket, de bizony a negatív pedagógiai hatások is hosszú távú következménnyel lehetnek életünkre.
Nyilvánvaló, hogy az iskolával összefüggésbe hozni bármilyen személyiségromboló hatást, tabutémának számít, a fekete pedagógia jelenségvilágát azonban mára több kutatás is felszínre hozta. A kifejezés jól érzékelteti a jelenség drámaiságát, hiszen a nevelési folyamatban megjelenő ártalmak létezéséről nehezen veszünk tudomást. Pedig az emberek többsége a jó példák mellett, olyan eseteket is fel tud idézni iskolás korból, melyekre bizony nem jó szívvel emlékezik vissza, mivel azok rövid vagy hosszútávon fennmaradó lelki vagy testi sérülést okoztak bennük.
Sokfélék lehetnek ezek a negatív tapasztalatok is, de vannak gyakori „témák”, mint a megalázás, alulértékelés, előítéletesség, testi-lelki agresszió. A kutatások szerint a fekete pedagógia jelensége a legtöbb esetben a pedagógushoz köthető, tehát az iskolai negatív élmények okozói általában a tanárok.
Vannak olyan esetek, amikor jóindulatú tanári hozzáállás ellenére is negatív pedagógiai hatás érvényesül, például ha a tanár tájékozatlan a tanulói szükségletekkel, igényekkel kapcsolatban. Sérülést okozhat a tanulókban, amikor egy tanár visszaél a helyzetével, de az iskolai ártalmak forrása lehet még a tanári kiégés vagy a pedagógus szakmai tudatlansága is.
A lényeg hogy ezek a negatív élmények rövidtávon kisebb-nagyobb sérüléseket okoznak a diákokban, de az sem ritka hogy hosszú távú következménnyel járnak. Ezek az esetek a diákok önértékelésének elbizonytalanodásához vezethetnek, de az is előfordulhat, hogy a negatív hatás következtében a teljes iskolai világot elutasítja a tanuló. Ez pedig radikálisan csökkentheti az iskolai teljesítmény eredményességét is.
Érdemes tudatosítanunk a témát és beszélni róla, mivel egy nagyon is létező jelenségvilágról van szó, ami mégis a legtöbb esetben latens. Így általában marad az egyéni, magányos megküzdési mód, ki sikeresebben, ki kevésbé sikeresen tudja feldolgozni az őt ért negatív pedagógiai hatásokat.
Fotó:
pixabay.com
Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?
Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban
Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.