Az élet fűszerének tartják

Az Indiából származó kurkuma jellegzetes fűszernövény, amit az élelmiszeripar festékanyagnak, az orvostudomány pedig gyógyszerekhez használ fel. Nem véletlenül tartják őshazájában az élet fűszerének.

A kurkuma az ázsiai konyha jellegzetes fűszere, különleges aromája és erős, sárga színe miatt könnyen felismerhető bármely ételben. A növény a gyömbérfélékhez tartozik, a gyökeréből nyerik ki a sárga port, de a szárát is felhasználják, sőt gyógyító italt préselnek ki belőle.

Az indiai gyógyászat már évezredek óta használja, rendkívül sokrétűen. Erős gyulladáscsökkentő, vírus- és baktériumölő, fertőtlenítő hatású, lázcsillapító. A gyomorbántalmakra a létező legjobb gyógyír, serkenti az emésztést, visszafogja a gyomorsav termelődést, felfúvódás, bélgörcsök esetén is bevethető. Indiában például a kurkuma rendszeres fogyasztásával magyarázzák, hogy a bélrendszert érintő daganatos megbetegedések száma gyakorlatilag nulla, vagy igen elenyésző.

Az indiai, hindu nők vízzel hígítva arclemosóként alkalmazzák a mai napig bőrmegújító képessége miatt. Csökkenti, megszünteti a pattanásokat, mitesszereket, támogatja a kollagén termelődést is.

Kiváló vérhígító, így gátolja a vérrögök, a mélyvénás trombózis kialakulását. Sokan ízületi panaszokat gyógyítanak vele.

Nehéz felsorolni valamennyi jótékony hatását, hiszen rendkívül univerzális gyógynövény. Azt azonban mindenképpen meg kell említeni, hogy már a rákkutatás is felfedezte magának. Számos kísérlet bizonyítja, hogy a rákos sejtek növekedését erőteljesen gátolja. Fontos tulajdonsága, hogy megakadályozza a daganat vérellátását biztosító érrendszer kialakulását, s a rákos sejteket önmaguk megsemmisítésére ösztönzi.

Azonban amellett a tény mellett sem szabad szó nélkül elmenni, hogy a szakemberek eddig nem tudták megállapítani pontosan, mekkora adag szükséges ahhoz, hogy kifejthesse jótékony hatásait, illetve, hogy a szervezetben, a gyomron, a bélrendszeren kívül máshová is eljut-e. Egyelőre azt feltételezik, a belekben képes legnagyobb mennyiségben felszívódni, ott képes jótékonyan befolyásolni a szervek működését, máshová azonban csak minimális, vagy említésre sem méltó mennyiségben jut el.

Fotó:
pixabay.com