Menü

A kategorizálás diszkriminációt szül?

A diszkrimináció a társadalmak egyik legnagyobb problémája, amely szinte mindenhol jelen van. Megkülönböztetjük egymást származás, bőrszín, vallás, nemzetiség, vagy szexuális beállítottság szerint, és eszerint kategóriákba sorolják őket. Ami azt illeti, egyre szűkösebb kategóriákba… De vajon jót tesz ez magának a társadalmi együttélésnek?

A fogalmak terjedésével, az önkifejezés lehetőségeivel, az intellektus növekedésével egyetemben egyre több kategória létezik, és egyre inkább tisztában van vele mindenki, hogy ezek közül rá melyek érvényesek. Noha mindenféle jogszabály születik, hogy a diszkrimináció tiltására, mindez önmagában még kevés, és egyre komolyabb társadalmi szemléletformálásra van szükség.

A kategorizálás azonban valamilyen szinten a diszkrimináció melegágya: minél többet foglalkozunk azzal, hogy valakit pontosan besoroljunk, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy más, mint mi, vagy más, mint az átlagos többség. Amennyiben a társadalmi intézkedések, javak elosztása eszerint történik, úgy azt általánosan pozitív diszkriminációnak nevezzük: ha valamilyen hátrányos helyzetű személyt adott kategóriája (pl. nemzetisége, fogyatékossága) szerint kívánunk előtérbe helyezni. Ez azonban sokszor feszültséget szül a háttérben, hiszen a hangsúlyozott előnyben részesítés másvalakiket viszont háttérbe sorol…

A kategorizálás mentén oszlanak csoportokba a gondolkodók, még egyazon valláson, vagy népcsoporton belül is több táborra szakadnak. Éppen ezért hasznosak az olyan szerveződések, amelyek tömöríteni kívánják ezeket a kategóriákat: legyen az ökumenikus egyház, vagy nemzetközi projektek. A diszkrimináció megelőzésének mindig a legjobb módszere a közvetlen megismerés. Amikor az emberek a kategóriák mögé nézhetnek, és megismerhetik magát az embert, a személyes történetet. Pontosan ugyanúgy zajlik ez, mint amikor valaki „utálja” a kutyákat, mert azt gondolja róluk, hogy harapósak, aztán amikor megismerkedik egy édes, bújós ebbel, akkor hirtelen rádöbben, hogy a kutyák szerethetőek, és egyáltalán nem harapnak feltétlenül. Az előítéletek kezelését is ennek mentén érdemes elkezdeni.

Mielőtt pedig úton-útfélen ezernyi kategóriába sorolnánk mindent és mindenkit, nézzünk a tartalom mögé, tekintsük meg az elsődleges információt, magát az embert. 

Fotó:
pixabay.com

Meddig marad biztonságos a pohárban hagyott víz?

Sokan készítenek ki este egy pohár vizet az ágyuk mellé, hogy ébredés után ne kelljen rögtön a konyhába menniük. Mások egész nap az íróasztalukon tartják az innivalójukat, és időnként kortyolnak belőle. Bár a víz nem romlandó élelmiszer a hagyományos értelemben, a kitöltés után már több olyan tényező is befolyásolhatja a tisztaságát, amelyre érdemes odafigyelni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.

Miért szeretjük a horrorfilmeket?

Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?

Esti edzés: hogyan hat a szervezetre, az alvásra és a fogyásra?

Az esti edzés egyre népszerűbb azok körében, akik napközben dolgoznak, tanulnak, vagy egyszerűen az esti órákban érzik magukat energikusabbnak. Bár sokan úgy gondolják, hogy a késői testmozgás megzavarhatja az alvást, a kutatások szerint a megfelelően megválasztott intenzitású és időzítésű esti edzés számos pozitív hatással lehet a szervezetre.

Kalisztenika – az akár otthon is ingyen végezhető mozgásforma

Ki ne keresne olcsó és hatékony megoldást a testmozgásra? Erre egy jó megoldás a kalisztenika.