Menü

A kategorizálás diszkriminációt szül?

A diszkrimináció a társadalmak egyik legnagyobb problémája, amely szinte mindenhol jelen van. Megkülönböztetjük egymást származás, bőrszín, vallás, nemzetiség, vagy szexuális beállítottság szerint, és eszerint kategóriákba sorolják őket. Ami azt illeti, egyre szűkösebb kategóriákba… De vajon jót tesz ez magának a társadalmi együttélésnek?

A fogalmak terjedésével, az önkifejezés lehetőségeivel, az intellektus növekedésével egyetemben egyre több kategória létezik, és egyre inkább tisztában van vele mindenki, hogy ezek közül rá melyek érvényesek. Noha mindenféle jogszabály születik, hogy a diszkrimináció tiltására, mindez önmagában még kevés, és egyre komolyabb társadalmi szemléletformálásra van szükség.

A kategorizálás azonban valamilyen szinten a diszkrimináció melegágya: minél többet foglalkozunk azzal, hogy valakit pontosan besoroljunk, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy más, mint mi, vagy más, mint az átlagos többség. Amennyiben a társadalmi intézkedések, javak elosztása eszerint történik, úgy azt általánosan pozitív diszkriminációnak nevezzük: ha valamilyen hátrányos helyzetű személyt adott kategóriája (pl. nemzetisége, fogyatékossága) szerint kívánunk előtérbe helyezni. Ez azonban sokszor feszültséget szül a háttérben, hiszen a hangsúlyozott előnyben részesítés másvalakiket viszont háttérbe sorol…

A kategorizálás mentén oszlanak csoportokba a gondolkodók, még egyazon valláson, vagy népcsoporton belül is több táborra szakadnak. Éppen ezért hasznosak az olyan szerveződések, amelyek tömöríteni kívánják ezeket a kategóriákat: legyen az ökumenikus egyház, vagy nemzetközi projektek. A diszkrimináció megelőzésének mindig a legjobb módszere a közvetlen megismerés. Amikor az emberek a kategóriák mögé nézhetnek, és megismerhetik magát az embert, a személyes történetet. Pontosan ugyanúgy zajlik ez, mint amikor valaki „utálja” a kutyákat, mert azt gondolja róluk, hogy harapósak, aztán amikor megismerkedik egy édes, bújós ebbel, akkor hirtelen rádöbben, hogy a kutyák szerethetőek, és egyáltalán nem harapnak feltétlenül. Az előítéletek kezelését is ennek mentén érdemes elkezdeni.

Mielőtt pedig úton-útfélen ezernyi kategóriába sorolnánk mindent és mindenkit, nézzünk a tartalom mögé, tekintsük meg az elsődleges információt, magát az embert. 

Fotó:
pixabay.com

Hogyan születtek a hungarikumok?

A magyar kultúra ízek, történetek és évszázadokon át formálódó szokások rendszere. Olyan nemzeti értékekről van szó, amelyek egyszerre jelképezik a kreativitást, a történelmi tapasztalatot és az identitást. Egy pohár pálinka, egy szaloncukor vagy egy gondosan elkészített étel mind arra emlékeztet, hogy a kultúra a mindennapokban él tovább.

Amikor az olvasás már nem élmény – A szövegértés válsága a mai fiatalok körében

Az utóbbi években egyre több pedagógus, szülő és szakember hívja fel a figyelmet arra a jelenségre, hogy a mai gyerekek jelentős része még rövid híreket, egyszerűbb írásokat sem képes megfelelően értelmezni.

A magabiztosság láthatatlan jelei – apró szokások, amelyekkel könnyebben hatunk másokra

Sokan úgy gondolják, hogy a magabiztosság elsősorban a hangos megszólalásról vagy a határozott kijelentésekről szól. Valójában azonban gyakran a finom, szinte észrevehetetlen viselkedési minták azok, amelyek meghatározzák, hogyan látnak minket mások.

Amikor a babakocsiban már nem csörgő lóg, hanem tablet

Háromgyerekes anyukaként azt hittem, már semmin nem tudok igazán meglepődni a gyereknevelés világában. Láttam már mindent: zenélő bili, applikációval vezérelt cumisüveg-melegítő, okosbébiőr, ami még a baba légzését is elemzi. De amikor a minap megláttam egy babakocsira szerelhető tablettartót, egy pillanatra tényleg megálltam a bolt közepén.

Mosóparfümök – az illatos ruhák új generációja

Az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak a mosóparfümök, amelyek új dimenziót nyitnak a ruhák illatosításában. Sokan már nem elégednek meg a hagyományos öblítők által nyújtott illattal, hanem tartósabb, intenzívebb és különlegesebb illatélményt keresnek.