Menü

Filmajánló: Szerelempatak

Sós Ágnes dokumentumfilmje különleges alkotás. Bár valóban dokumentál, de azt olyan érzékletességgel teszi, hogy teljesen elmerülünk benne. Két okból is: a rendhagyó téma, és a csodálatos képi alkotások miatt.

A filmet még év elején, éppen Bálint-napkor mutatták be. Nyilván az időzítés nem véletlen. A képsorokon 80 év körüli erdélyi emberek mesélnek szerelemről és szexualitásról. Mondanánk, hogy kendőzetlenül, de ez egyszerre volna igaz, és mégsem. Nyíltan vitatják a témát, mesélnek az élményeikről, de ezt olyan szóhasználattal teszik, hogy ilyet nemigen hallani kis országunk leszűkített határain belül. Egyszerre furcsálljuk is, meg értjük is, mosolyogjuk is, és csodáljuk is.

Szó van itt az udvarlásról, a nászéjszakáról, orgazmusról, vágyról, megcsalásról, időskori szerelemről, és még sok minden másról. Megelevenedik előttünk, hogy a ráncok alatt nevető arc bizony ugyanúgy volt fiatal és hamvas, mint a mai tizenévesek. A test öregszik, de a lélek örökre huncut maradhat! És bizony elevenen magában őrzi a testiség emlékeit is, sőt mi több, a mai napig gondol rá.

Ennél szebben nem lehetett volna elkészíteni ezt a filmet, mint ahogy Ágnes tette. Művészi, fényképszerű képkockák adják a díszletet – amely persze nemcsak egy háttér, hanem maga a valóság. Visszaidézi a múltat, ami a szereplőknek máig a jelent jelenti. Készül az étel, fenik a kaszakövet, megpaskolják az állat nyakát, majd mesélnek s mesélnek… Pironkodás helyett nevetni fogunk, s gondolkodni: vajon minden megváltozott az új generációknál, vagy maradt minden ugyanolyan? Egyszerre fog el minket az előbbi és az utóbbi érzés is.

A 70 perces film nemzetközi elismerésekben is részesült: A Trieszti Filmfesztiválon elhozta a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat, és emellett odaítélték az Espansioni Nőegylet különdíját is. Ami már csak azért is érdekes, mert ezt a filmet nem lehetett egyszerű ugyanilyen értékes és gazdag módon más nyelven átadni, mint magyarul. Aki még nem látta, és értékes művészi filmalkotást keres, annak mindenképp ajánljuk. A nagyközönséget levette a lábáról: a nemzetközi IMDb oldalon 10-ből 8,2-es értékelést kapott. Mi is tízpontosra szavaznánk. Egy rohanós, stresszes napnak teljesen más színezetet ad, ha egy ilyen filmmel zárjuk azt. 

Fotó:
pixabay.com

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.

A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban

A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.

A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége

A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.