Menü

Ferenc pápa: telitalálat

Ferenc pápát választotta az év emberének a Time című amerikai magazin. A katolikus egyházfő a brit The Times-nál, és a francia Le Monde napilapnál is megkapta a kitüntető címet.

Az argentin származású Jorge Mario Bergoglio idén tavasszal lett pápa, miután XVI. Benedek lemondott. Ő az első amerikai, az első déli féltekéről származó, az első jezsuita a katolikus egyházfők sorában, és nagyon hosszú idő, a 8. században élt III. Gergely óta az első nem európai.

A 21. században a keresztény vallás, benne a katolikus egyházzal komoly kihívás elé néz. Ezt már egyházon belül is régóta tudják, és sokak szerint éppen emiatt olyan vezetőt akartak, aki megfelel az új kihívásoknak. Erre szokták mondani: telitalálat.

Némi képzavarral élve Ferenc pápa ugyanis zajos sikert aratott. Remek a kisugárzása, példamutató a magatartása, közvetlen a személyisége – dicsérik azok a médiumok, amelyek az év emberének választották, de nemcsak ők méltatják, igazából az új pápa elismertsége igen széleskörű. A katolikus egyház legfőbb kritikusai is kénytelenek belátni, Ferenc pápa érkezésével Vatikán új dimenzióba léphet.

Ennek az új dimenziónak persze csak a felszíne a pápa könnyedebb szereplése, közvetlen megjelenése, új szituációkban való feltűnése. Azonban az is igaz, hogy mindez fontos üzenet, a változás szele, a felfrissülés jele. Az új pápa – megválasztása óta is - szerény, visszafogott életet él, emellett közvetlen és szereti a szórakozást (például az operát és a labdarúgást), ugyanakkor sok mindenben konzervatív: elutasítja az abortuszt, a fogamzásgátlást, az eutanáziát és a halálbüntetést.

Ferenc pápa elkötelezte magát a szegények és a béke védelmének érdekében, és úgy tűnik, komolyan is veszi feladatait. Érdekesség, hogy személyisége és múltja miatt mind az egyházon belül, mind azon kívül alkalmasnak találják a reformok megvalósítására.

Ha pápasága a 2013-ban megkezdett úton halad tovább, korszakos egyházfőként jegyzik majd nevét a történelemben.

Fotó:
pixabay.com

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.