Menü

A király beszéde és gyógyulása

A király beszéde című film csaknem nyolcvan évvel ezelőtt játszódik, mégis számos olyan igazságot, információt szemléltet a dadogással kapcsolatban, amit a 21. században is érdemes tudatosítani.

A film először is ábrázolja a dadogással kapcsolatos tévhiteket, amelyek hosszú időn keresztül tartották magukat, megnehezítve ezzel a probléma orvoslását. Azt is szemlélteti, hogy a szülők magatartása, érzelmi viszonyulása, elvárásai nagyban szerepet játszanak a dadogást okozó összetett lelki problémában.

A beszédelsajátítás normál esetben három éves korra befejeződik. Az esetek többsége azonban a dadogás később jelentkezik, tehát leszögezhetjük, hogy senki sem születik dadogva.

A háttérben gyakran nem optimális kapcsolati tényezők állnak. Vagyis feszültségekkel, esetlegesen traumatikus élményekkel terhelt környezet nagyban hajlamosíthat a dadogás kialakulására főleg gyermekeknél. A szülőkkel való kapcsolat is kritikus pont lehet. Éppen ezért egy terápia során a pszichológusok, logopédusok elsősorban a szülőkkel foglalkoznak. Ez persze nem mindig könnyű, hiszen a szülőknek rendkívül nehéz megbirkóznia ezzel a helyzettel. Ha szülők elutasítóak, és elhárítják a problémát, akkor csökken a visszafordíthatóság, vagyis a gyógyulás esélye.

Fontos leszögezni, hogy a dadogás nem beszédhiba. A dadogónak a beszédben résztvevő szervei (ajkak, nyelv, gége) épek és egészségesek. A logopédia egyébként hosszú időn keresztül beszédhibának tekintette a dadogást, ennek megfelelően dolgoztak ki kezelési módszereket, például speciális légzési gyakorlatokat. Így sokáig (ahogyan az említett filmben is bemutatták) az igazi okok rejtve maradtak, és a kezelési módszerek hatástalannak bizonyultak, legalábbis hosszú távon mindenképpen.

Gyakran tapasztalható az a jelenség is, hogy például bábjáték közben abbamarad a dadogás. Ez is egyértelműen igazolja, hogy nem szervi elváltozásról, és visszafordíthatatlan folyamatról van szó. Leghatásosabb, ha gyermekkorban feltárjuk az okokat, és kezeljük azokat. Ehhez viszont a szülők részéről nagyfokú tudatosságra és önkritikára van szükség.

Fotó:
pixabay.com

Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben

Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?