Miért sír a csecsemő?
- Dátum: 2013.09.21., 22:07
- csecsemő, megnyugtatás, pelenkacsere, sírás, szorongás
A csecsemők sírása erőteljes hatással van azokra, akik hallják. Vizsgálatok is bizonyítják, hogy a csecsemősírásra a szülőkön a szorongás élettani jelei mutatkoznak, és megfogalmazódik a nyugtalanító kérdés: miért sír a csecsemő.
Sokszor érhető okból sírnak a csecsemők. Azért, mert fáj a hasuk, vagy éhesek, az is lehet, hogy fáradtak, de a teli pelenka is nyűgössé teheti őket. Ennek ellenére sok nő számol be (sokszor szégyenkezve) arról, hogy úgy érzi néha minden ok nélkül sír kisbabájuk.
Szögezzük is le mindjárt, hogy minden kisbaba sír néha azonosítható indok nélkül, főként az élet első két hónapjában. A legtöbb anya pánikszerűen igyekszik rájönni a sírás okára, majd ha már minden szükségesnek vélt dolgot megtett (például szoptatás, pelenkacsere), akkor következnek a különböző megnyugtató technikák. Például ringatás, paskolás, ölelgetés. Szakemberek szerint a vállra támasztott helyzet legtöbb esetben hatékony a sírás megállításában. Érdekesség, hogy sokszor a pelenkacserénél, nem feltétlenül a tiszta pelus a megnyugvás fő oka, hanem a kézbevétel hat pozitívan a síró csecsemőre.
A sikeres nyugtató technikák közös jellemzője, hogy mindegyik megzavarja a csecsemő sírásának ritmusát. Összességében persze minden anya rájön előbb vagy utóbb, hogy saját gyermekénél, melyik módszer működik igazán.
A jó hír az, hogy kettő és négy hónapos kor között már csökken az ahhoz szükséges idő, hogy a síró csecsemőt édesanyja megnyugtassa. Ebben a változásban nemcsak annak van szerepe, hogy az anya egyre jobban ráhangolódik gyermekére, vagy egyre kifinomultabb, rutinosabb technikákkal él. A szakemberek szerint ez az átmenet az érzelmek önszabályozásának kezdetét jelzi.
Fotó:
pixabay.com
Miért nem eszik a gyerek? Az étvágytalanság lehetséges okai
Sok szülő számára ismerős helyzet, amikor a korábban jó étvágyú gyermek egyszer csak válogatni kezd, alig eszik, vagy szinte minden étkezésnél vita alakul ki. Az étvágytalanság hátterében azonban számos ok állhat, és nem mindig jelent betegséget. Fontos különbséget tenni az átmeneti, életkorral vagy élethelyzettel összefüggő étvágycsökkenés és a tartós, kivizsgálást igénylő probléma között.
Gyermekkori elhízás: honnan tudhatjuk, hogy baj van?
A gyermekkori elhízás világszerte egyre nagyobb népegészségügyi problémát jelent, és Magyarország sem kivétel. A túlsúly már gyermekkorban is hatással lehet az egészségre, ezért fontos, hogy időben felismerjük, ha egy kisgyermek testsúlya már meghaladja az egészséges tartományt. De vajon honnan tudhatjuk, mikortól beszélünk túlsúlyról vagy elhízásról?
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Nyári táborok gyerekeknek – Melyek a legnépszerűbbek, és miért rajonganak értük a családok?
Amint beköszönt a nyári szünet, sok szülő számára felmerül a kérdés: milyen programmal töltsék tartalmasan a gyerekek a hosszú vakációt? A nyári táborok évről évre egyre népszerűbbek, hiszen nemcsak felügyeletet biztosítanak, hanem élményeket, új barátságokat és rengeteg hasznos tapasztalatot is adnak a gyerekeknek.
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.