Milyen a világba vezető út?
Arról, hogy egy anya hogyan éli meg a szülést, rengeteg általános tudás és személyes tapasztalat halmozódik fel a kismamák elmesélései alapján. Lelki és fizikai tényezőket egyaránt fel tudunk sorolni, azzal kapcsolatban, hogy milyen érzés a szülés (anélkül is, hogy mi magunk szültünk volna). Kérdés inkább az, hogy a babák hogyan élik át, hiszen minden bizonnyal nagyon meghatározó tapasztalat a születés, de hát ugye erről „baba beszámolót” nem kapunk.

Fizikailag nézve a szülés során a magzat miközben átjut a szűkös szülőcsatornán, jelentős nyomásnak és néha még oxigén hiánynak is ki van téve. Az anyaméh zárt, meleg, ismerős és biztonságos környezetéből a csecsemők a születést követően egy idegen, zajos világba érkeznek meg. Ha pusztán ezeket a tényeket vesszük figyelembe, érthető a sokáig oly népszerű pszichológiai elmélet állítása. Az elmélet szerint az előzőekben már jelzett negatív szülési tapasztalatok miatt, a csecsemők számára a születés egy trauma.
Mások (modernebb kutatások) szerint, akik főleg a biológiai folyamatokra összpontosítanak, nem feltétlenül olyan traumatikus a születés. A születés nehéz folyamatával járó stresszre, a szervezete felkészíti a csecsemőt. A magzat szervezete ugyanis ilyenkor nagy mennyiségű adrenalint termel, amely megvédi a szülés közben átélt megpróbáltatások káros következményeitől. Ezek a folyamatok egyúttal felkészítik a csecsemőt a méhen kívüli életre is. Az elméletet a másik oldalról igyekeztek bizonyítani, vagyis a császármetszéssel történő születés negatívabb hatásaival. Úgy találták, hogy a császármetszéssel születő csecsemők esetében, gyakrabban vannak például légzési nehézségek. Mivel hiányzik az a folyamat, amely felkészíti őket a szüléssel járó stresszel való megküzdésre.
Persze a szülés lelki oldaláról sem szabad megfeledkeznünk. Spirituális gondolkodók szerint, nem hiába sír a csecsemő, szülést követően. Biológiai magyarázaton túl, ott van az a traumatikus spirituális tapasztalat, mely során a magzat kiszakad abból a határtalan egység élményből, amelyet az édesanya teste jelentett eddig. Egy biztos, életünk meghatározó pillanata a születés, melyről mindenki őriz emlékképet, mégis az egyik legrejtélyesebb élmény, melyről soha senki nem tud beszámolóval szolgálni.
Fotó:
pixabay.com
Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik
Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.
Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?
Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?
Gyerekjóga – harmónia, mozgás és játék egyben
Az ingerekkel teli világban szükségünk van egy kis egyensúlyra és csendre, de nem csak a felnőtteknek, a gyerekeknek különösen, erre is jó a gyerekjóga.
Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?
Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.