Milyen a világba vezető út?
Arról, hogy egy anya hogyan éli meg a szülést, rengeteg általános tudás és személyes tapasztalat halmozódik fel a kismamák elmesélései alapján. Lelki és fizikai tényezőket egyaránt fel tudunk sorolni, azzal kapcsolatban, hogy milyen érzés a szülés (anélkül is, hogy mi magunk szültünk volna). Kérdés inkább az, hogy a babák hogyan élik át, hiszen minden bizonnyal nagyon meghatározó tapasztalat a születés, de hát ugye erről „baba beszámolót” nem kapunk.
Fizikailag nézve a szülés során a magzat miközben átjut a szűkös szülőcsatornán, jelentős nyomásnak és néha még oxigén hiánynak is ki van téve. Az anyaméh zárt, meleg, ismerős és biztonságos környezetéből a csecsemők a születést követően egy idegen, zajos világba érkeznek meg. Ha pusztán ezeket a tényeket vesszük figyelembe, érthető a sokáig oly népszerű pszichológiai elmélet állítása. Az elmélet szerint az előzőekben már jelzett negatív szülési tapasztalatok miatt, a csecsemők számára a születés egy trauma.
Mások (modernebb kutatások) szerint, akik főleg a biológiai folyamatokra összpontosítanak, nem feltétlenül olyan traumatikus a születés. A születés nehéz folyamatával járó stresszre, a szervezete felkészíti a csecsemőt. A magzat szervezete ugyanis ilyenkor nagy mennyiségű adrenalint termel, amely megvédi a szülés közben átélt megpróbáltatások káros következményeitől. Ezek a folyamatok egyúttal felkészítik a csecsemőt a méhen kívüli életre is. Az elméletet a másik oldalról igyekeztek bizonyítani, vagyis a császármetszéssel történő születés negatívabb hatásaival. Úgy találták, hogy a császármetszéssel születő csecsemők esetében, gyakrabban vannak például légzési nehézségek. Mivel hiányzik az a folyamat, amely felkészíti őket a szüléssel járó stresszel való megküzdésre.
Persze a szülés lelki oldaláról sem szabad megfeledkeznünk. Spirituális gondolkodók szerint, nem hiába sír a csecsemő, szülést követően. Biológiai magyarázaton túl, ott van az a traumatikus spirituális tapasztalat, mely során a magzat kiszakad abból a határtalan egység élményből, amelyet az édesanya teste jelentett eddig. Egy biztos, életünk meghatározó pillanata a születés, melyről mindenki őriz emlékképet, mégis az egyik legrejtélyesebb élmény, melyről soha senki nem tud beszámolóval szolgálni.
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.