Milyen a világba vezető út?
Arról, hogy egy anya hogyan éli meg a szülést, rengeteg általános tudás és személyes tapasztalat halmozódik fel a kismamák elmesélései alapján. Lelki és fizikai tényezőket egyaránt fel tudunk sorolni, azzal kapcsolatban, hogy milyen érzés a szülés (anélkül is, hogy mi magunk szültünk volna). Kérdés inkább az, hogy a babák hogyan élik át, hiszen minden bizonnyal nagyon meghatározó tapasztalat a születés, de hát ugye erről „baba beszámolót” nem kapunk.

Fizikailag nézve a szülés során a magzat miközben átjut a szűkös szülőcsatornán, jelentős nyomásnak és néha még oxigén hiánynak is ki van téve. Az anyaméh zárt, meleg, ismerős és biztonságos környezetéből a csecsemők a születést követően egy idegen, zajos világba érkeznek meg. Ha pusztán ezeket a tényeket vesszük figyelembe, érthető a sokáig oly népszerű pszichológiai elmélet állítása. Az elmélet szerint az előzőekben már jelzett negatív szülési tapasztalatok miatt, a csecsemők számára a születés egy trauma.
Mások (modernebb kutatások) szerint, akik főleg a biológiai folyamatokra összpontosítanak, nem feltétlenül olyan traumatikus a születés. A születés nehéz folyamatával járó stresszre, a szervezete felkészíti a csecsemőt. A magzat szervezete ugyanis ilyenkor nagy mennyiségű adrenalint termel, amely megvédi a szülés közben átélt megpróbáltatások káros következményeitől. Ezek a folyamatok egyúttal felkészítik a csecsemőt a méhen kívüli életre is. Az elméletet a másik oldalról igyekeztek bizonyítani, vagyis a császármetszéssel történő születés negatívabb hatásaival. Úgy találták, hogy a császármetszéssel születő csecsemők esetében, gyakrabban vannak például légzési nehézségek. Mivel hiányzik az a folyamat, amely felkészíti őket a szüléssel járó stresszel való megküzdésre.
Persze a szülés lelki oldaláról sem szabad megfeledkeznünk. Spirituális gondolkodók szerint, nem hiába sír a csecsemő, szülést követően. Biológiai magyarázaton túl, ott van az a traumatikus spirituális tapasztalat, mely során a magzat kiszakad abból a határtalan egység élményből, amelyet az édesanya teste jelentett eddig. Egy biztos, életünk meghatározó pillanata a születés, melyről mindenki őriz emlékképet, mégis az egyik legrejtélyesebb élmény, melyről soha senki nem tud beszámolóval szolgálni.
Fotó:
pixabay.com
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.