Az akklimatizáció kulcskérdés

Az extrém sportokat bemutató rovatunkban, Erőss Zsolt és Kiss Péter szomorú eset után a hegymászással ismerkedhetnek meg behatóbban.

A hegymászás olyan szabadidős tevékenység, ahol a magashegységi övezetben emelkedő hegycsúcsok meghódítása a cél. A világ legmagasabb pontja a Mount Everest, vagyis a Csomolungma, amely 8856 méter magasra tör. A földkerekségen összesen tizennégy 8000 méter fölé magasodó hegyet ismerünk, s ezeket csak a legjobbak, legkiválóbbak tudták meghódítani, a legutóbbi esetet ismerve, akár az életük árán is.

A hegymászás, vagy alpinizmus története egészen a XIV. századig nyúlik vissza, akkoriból maradtak fenn az első írásos emlékek. Biztosak lehetünk benne, hogy ebben az időben is akadtak olyan emberek, akik képesek voltak komoly erőfeszítéseket tenni azért, hogy meghódítsák a hegyek csúcsait és gyönyörködhessenek az alattuk elterülő táj szépségében. Később már tudományos kutatásokkal is összekötötték az alpinizmust, különböző hőmérsékleti, kőzettani, biológiai, élettani és egyéb méréseket is végeztek.

A Mount Blanc meghódítása volt az első jelentős lépés a hegymászás történetében, ez 1786-ban történt meg, s ettől kezdve rohamos fejlődésnek indult a sportág. A Csomolungmát 1953-ban sikerült először meghódítani.

A legelső ismert magyar hegymászó Frőlich Dávid késmárki geográfus volt, aki 1615-ben megírta, miként mászta meg a Magas-Tátra legmagasabb pontját. A későbbi évszázadokban , pontosan 1873-ban alakult meg hazánk első turista egyesülete, majd 1885-ben jelent meg a mai napig alapműnek számító Zsigmondy Emil mű, az Alpok veszélyei című könyv.

Valójában a legismertebb és legtapasztaltabb magyar hegymászó korunkhoz kötődik: a napokban tragikusan eltűnt Erőss Zsolt rengeteget tett a sportág fellendüléséért és annak népszerűsítéséért.
A hegymászás egyik legnagyobb veszélye, hogy felfelé haladva bizony rohamosan ritkul a levegő. A helyzet az, hogy ötezer méternél a felére, nyolcezernél pedig a harmadára csökken az oxigén, de a ritkább levegőt már háromezer méternél is megérezzük. A szervezetünkben az úgynevezett halálzónában, vagyis 7800 méter felett már csak lebontó folyamatok működnek, ezért a legprofibb hegymászóknak is arra kell törekednie, hogy minél kevesebb időt töltsenek el ebben a zónában.

Nagyon fontos az akklimatizáció,s aki ennek a szabályait nem tartja be, az könnyen bajba kerülhet. Az úgynevezett hegyibetegség a legenyhébb tünetekkel jár, de az oxigénhiányos állapot, az akklimatizáció hiánya, akár halálhoz is vezethet.

A hegyibetegséget egy-két napos pihenéssel és sok folyadék fogyasztásával orvosolni tudjuk, sőt még gyógyszer is kapható a tünetekre.

A hegymászáshoz szükséges felszerelésről későbbi írásunkban olvashatnak.

Fotó: sxc.hu