Menü

Jelszavaink valának: hit és barátság

Andy Weir (Mentőexpedició) író új könyve nem akármilyen morális és sci-fi kérdéseket boncolgatott. A megfilmesítése nagy költségvetéssel nem is volt kérdés. Ezúttal a kihűlés szélén álló Nap miatti apokalipszist csak a karizmatikus biológus, Grace (Ryan Gosling - Drive, A kaszkadőr, Barbie) vezette kutatással kerülhetjük el, amelynek része egy űrküldetés is, ahol nem akármilyen kalandok és útitárs vár az asztronautákra. Remek sci-fit, találó zenét és igazi vizuális parádét ígért az életigenlő A Hail Mary-küldetés. De hogy a kritikának igaza van és megkaptuk az év legpozitívabb, legcukibb moziélményét, erre nem gondoltunk volna.

Remek kis filmmesével találkozhatunk, amely egészen érdekes konstrukcióval lett megoldva: egyszerre követjük az űrben főhősünk kalandjait, míg a flashbackekkel lassacskán beavatódunk a film in medias res kezdése előtti történéseibe. A frenetikusan visszafogott Sandra Hüller (Egy zuhanás anatómiája, Érdekvédelmi terület) vezette kormányok feletti(?) szervezet igyekszik menteni a menthetőt a Földön, miközben az űrkalandorunk rájön, hogy a messzi távolban még sincs olyan egyedül, mint hitte. Arról, hogy sikerül-e megoldást találni és megmenteni a Föld, valamint egyéb bolygók lakosságát az éhínségtől/fagyhaláltól, elég annyi, hogy ez egy hollywoodi film.

Viszont akármennyire is bele lehet kötni a látottak utolsó harmadának logikájába, igazából a túlszabott, bő 150 perces játékidőt nagyon is lehet élvezni. Ennek két egyértelmű okát találtam az állunk leesését elérő effektek és szivárvány sokszínűségű zenei repertoáron felül. Az egyik, hogy a színészek hiperlazán illeszkednek a látottakba, mindenki igazi telitalálat. A másik még ennél is nyilvánvalóbb, ez pedig a humor. Rég láttunk egy ennyire kedves, vicces celluloid fantáziapiruettet. A Hail Mary-küldetés egyszerre tud egy végtelen nagyszívű tanmese lenni a barátság és az összetartozás erejéről, az ember (átvitt értelemben az emberiség) önmagába vetett hitének erejéről.

A szó legnemesebb értelmében jobb utána élni. Hiszen a démonainkat, félelmeinket mi magunk teremtjük. A megoldás pedig bennünk van minden problémára, ha segítjük egymást. Vettük az üzenetet Grace kapitány. Útra fel: irány a távoli űr és persze a mozi!

Három generáció, egy közös újrakezdés

Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.

A Hét Királyság lovagja

Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.

A New York-i utca királya is képes felnőni!

Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.

Haverok,buli,like! De hogyan tovább?

Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?

Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet

A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.