Menü

Szorongás kezdődő jelei

A kezdődő szorongás jelei lehetnek testi és pszichés tünetek is. Fizikailag jelentkezhet szapora szívverés, légszomj, izzadás, hasfájás, emésztési problémák, izomfeszülés és remegés. Pszichésen pedig a szorongásos tünetek közé tartozik az állandó aggódás, a fáradtság, az ingerlékenység, a koncentrációs nehézségek, alvászavarok, és akár a pánikrohamok is.

A szorongás testi tünetei:
Fokozott szívverés és légzés: A szorongás hatására a szívverés és a légzés felgyorsulhat, ami légszomjat is okozhat.
Idegesség, izgatottság: A szorongásos állapotban az ember ingerlékenyebb lehet, mint általában.
Emésztési problémák: Gyomorfájás, hasmenés vagy székrekedés is felléphet.
Izzadás, remegés: A szorongás fizikai tünetei közé tartozik az intenzív izzadás és remegés.
Szédülés, fejfájás: Szorongás hatására a fejfájás és a szédülés is gyakori jelenség.

A szorongás pszichés tünetei:
Aggódás:
Az állandó, irracionális aggódás az egyik legjellemzőbb szorongásos tünet.
Koncentrációs nehézségek:
A szorongás miatt nehéz lehet a figyelem összpontosítása és a feladatokra való koncentrálás.

Alvászavarok:
A szorongás gyakran okoz alvási nehézségeket, például álmatlanságot vagy gyakori ébredéseket.
Hangulatingadozás:
A szorongásos depresszióhoz hasonlóan hangulatingadozások, levertség, reménytelenség és értéktelenség érzése is jelentkezhet.

Pánikrohamok:
A pánikrohamok hirtelen, intenzív szorongásos epizódok, amelyek testi és pszichés tünetekkel járnak, például szapora szívverés, légszomj és halálfélelem.

Mikor válik kórossá a szorongás?
Átmenet a normális és kóros szorongás között nem éles.

Kóros, ha:

tartós és túlzott mértékű,
aránytalan a helyzethez képest,
rontja az életminőséget,
a személy szenved tőle.

A szorongásos zavarok kialakulásának lehetséges okai

Genetikai/öröklött tényezők: pl. idegrendszeri érzékenység, neurotranszmitterek működése.
Pszichoszociális tényezők: családi háttér, nevelési minták, traumák.
A pontos eredet nem teljesen tisztázott.

A szorongásos kórképek típusai eredet szerint
a) Elsődleges (primer) neurotikus fejlődés
Már gyermekkorban megjelenik.
Sérült szocializáció, zavarok a fejlődésben.
Tünetek: Magatartászavarok (beilleszkedési, teljesítményproblémák).
Kóros szokások: pl. körömrágás, hajtépés.

b) Másodlagos (szekunder) neurotikus fejlődés
A személy alapvetően egészségesen fejlődött.
A zavar trauma hatására alakul ki.
Pl. baleset, veszteség, erőszak, tartós stressz.
A szorongásos kórképek komplex eredetűek. Megértésükhöz a biológiai és környezeti tényezők együttes vizsgálata szükséges. A korai felismerés és kezelés kulcsfontosságú a megelőzésben.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.