Unatkozik a gyerek nyáron? Helyes.
- Dátum: 2025.07.17., 14:35
- Martinka Dia
- képek: pixabay
- elme, erős, érzelmi fejlődés, gyerek, képzelőerő, kreativitás, leköt, mentális, motivált, nyári szünet, pszichés, pszichológus, strukturálatlan idő, szülő, tevékenység, unalom, unatkozik
Mai cikkünkben néhány gondolatot hoztam arról, miért nem baj, sőt hasznos is lehet, ha néha unatkozik a gyerek a vakáció alatt! Unatkozik a gyerek nyáron? Helyes.
"Anya/Apa unatkozom!" - egy olyan mondat, amit szülőként gyakran hallunk. Azonban pszichológusok szerint nem is akkora baj, ha a gyermek unatkozik időnként. Többek között azok miatt az okok miatt sem, amelyről mai cikkünkben lesz szó.

Ha eddig így nem gondoltak rá, akkor képzeljék el, hogy az unalom mennyire fejleszti a kreativitást. Igen! Amikor ugyanis a gyerek unatkozik, kénytelen magát szórakoztatni. Ekkor születnek a legjobb ötletek, játékok, szerepjátékok, vagy épp rajzok, barkácsolások. Az unalom táptalaja a fantáziának.
Lehetőséget ad a lelassulásra, ha unatkozik a gyerek.
Gondoljunk csak bele, hogy az iskolaévek alatt gyakran percre pontosan be van osztva a gyerek ideje. A nyári unalom nem hátrány, hanem szükséges pihenés az idegrendszernek. Ebből születik az igazi feltöltődés.
S hogy mennyit unatkozzon a gyerek nyáron? A pszichológus tanácsa szerint nem kell minden percet betervezni a nyári szünetben, nem kell túlgondolni a programokat, túlszervezni a napokat. Sok pszichológus tanácsa szerint egyáltalán nem szükséges mindig valami konkrét dolgot csinálni. Lehet unatkozni is.
A strukturálatlan idő éppoly fontos, mint a tervezett tevékenységek.
Hogyan segít az önállóság kialakításában az unalom?

Ha mindig van kéznél egy program vagy képernyő, a gyerek nem tanulja meg önállóan beosztani az idejét. Az unalom alatt viszont elkezd próbálkozni: mit csináljak? Mit találjak ki?
Ne aggódjanak a kedves szülők, unatkozni néha egészséges.
A túl sok inger hosszú távon nyugtalanságot, türelmetlenséget okoz. Az unalom megtanít egyedül lenni a gondolatainkkal – ez egy fontos belső egyensúlyi állapot, amit gyerekként érdemes megélni.
Unalomból születnek a beszélgetések!
Amikor nincs kéznél telefon, tévé vagy tablet, a gyerek gyakrabban fordul a szülőhöz vagy testvérhez – ilyenkor jönnek a spontán beszélgetések, kérdések, együtt töltött pillanatok.
Lehet furcsán hangzik, de az unalom nem ellenség, hanem lehetőség. Ha megtanítjuk a gyereknek, hogy nem baj, ha néha nem történik semmi, akkor később is jobban boldogul a saját idejével – és önmagával. Az unalom arra tanít bennünket, hogy találhatunk új módszereket a figyelmünk lekötésére és problémáink megoldására.
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.