Kreatív kezek, nyugodt lélek. Miért kézműveskedünk?

Alkotni szinte bármilyen formában jó. A szó szoros értelmében a készítés bármely „műfaját” választhatjuk, ha szeretnénk érezni annak pozitív hatásait. Mindegy, hogy egy matricát ragasztunk ki, vagy éppen fából faragunk, fonalból fonunk, fényképalbumot ragasztunk össze, az alkotókedvünk garantáltan szárnyalni fog, és ezáltal önmagunkat is jobban megismerhetjük.

Akár kötünk, fonunk, faragunk, hajtogatunk vagy éppen formázunk, a lelki egészségünkre mindenképp pozitív hatással van az alkotás bármilyen formája. A kreatív hobbiktól nyugodtabbak, boldogabbak lehetünk, és a kognitív funkcióinkban is javulást érzékelhetünk. A hangulatunk javulásáért elsősorban a kézműves hobbik gyakorlása közben felszabaduló dopamin felelős: így jutalmaz minket az agyunk azért, mert valami kellemes időtöltés mellett döntöttünk. Az ötletesség az énhatékonyságunknak is jót tesz, ugyanis ha egyszer megéljük, hogy sikerült horgolnunk egy takarót vagy elkészítenünk egy ékszert, a „képes vagyok rá”-érzés az életünk többi területére is elkísér minket, amikor valamilyen kihívással nézünk szembe.

Fontos, hogy nem csak maga az alkotás folyamata hat ránk pozitívan, hanem a létrehozott mű is, amit a végén a kezünkben tarthatunk. Ennek ellenére mégsem mindig a tökéletesség jelent boldogságot. Az otthoni kreatívkodásban talán az a legjobb, hogy egyáltalán nem kell aggódnunk amiatt, hogy minden egyes alkalommal profi darabok kerüljenek ki a kezeink közül. Értékes hatásaiból ugyanis szemernyit sem von le, ha a végeredmény nem lesz tökéletes, attól még egyéni dísznek jó lehet. Nyugodtan kitehetjük a polcra a rosszul megfestett üveget, és az sem baj, ha a saját készítésű karkötőnkről le-lepotyog egy gyöngy: semmit sem veszít abból az értékéből, hogy valahányszor ránézünk, eszünkbe jut, hogy ezt mi csináltuk.

A szépség a küzdésből fakad

Sokatmondó az a tény, hogy minél többet szenvedünk és küzdünk egy alkotással, annál többre értékeljük. Nem kell tehát kétségbeesnünk akkor sem, ha úgy érezzük, hogy valami nem ment tökéletesen. Az, ami végül kikerül a kezünk közül, legtöbbször szép lesz, és ennek a kisugárzásnak egy része annak a munkának az élményéből fakad majd, amit az alkotásba fektettünk. Alapvetően jót tesz, ha olyan tárgyak vesznek körül minket, amelyek egyfajta néma kommunikációval „üzennek” nekünk. Számomra ezek mindig hozzáadtak a szobám atmoszférájához és ezáltal az én hangulatomhoz is. Mindig jó érzés rápillantani például a vitrinszekrényben lévő régi dolgokra, vagy az asztal szélén ücsörgő fabábura, amit még gyerekként készítettem.

A saját munkáink azt fejezik ki, hogy képesek vagyunk rá és létre tudunk hozni valami szépet, aminek jelentése van. Építeni, kötni, faragni, ragasztani, díszíteni nem csak azért menő, mert elkészítünk egy tárgyat, hanem ezáltal megélhetjük, mi mindenre képes a figyelmünk, a kreativitásunk és a két kezünk munkája. Ezentúl azért is hasznos, mert létrehozhatunk egy művet, ami igazán a miénk, az önkifejezésünk egy testet öltött formája, ami mindig velünk marad, vagy éppen azzal, akinek szánjuk – így az alkotásaink üzenete biztosan mindig célba ér.