Menü

Így kezeld a nárcisztikust

Ne tűrjük, hanem kezeljük a nárcisztikust! Ez is lehetne a főcím, A nárcisztikus olyan személyiségtípus, amelyről számtalan könyvet és pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Mi jellemzi ezt a személyiségtípust és hogyan lehet kezelni az ilyen embert?

Gyakran használjuk a nárcisztikus jelzőt az önimádó kifejezés helyettesítésére, azonban ez a személyiségtípus ennél sokkal több és összetettebb.

A nárcisztikus gyakran gondolja úgy, hogy ő kivételes és mások felett áll. Igazi kihívást jelenthet a kapcsolat egy ilyen személlyel, mert hajlamos a manipulációra és az önzésre.

A nárcisztikussal szemben az hatásos, ha megfogadjuk a következő tanácsokat:

Ne hagyjuk, hogy manipuláljon minket!

A nárcisztikus személy gyakran próbálja megszerezni a kontrollt és a hatalmat szeretne gyakorolni mások felett, így kapcsolataiban is. Fontos, hogy ne hagyjuk ezt, ne engedjük, hogy manipuláljon.

Maradjunk határozottak.

Tartsuk meg a kellő határt, mert ő nem fogja megtartani, inkább átlépi azokat. Ha meg akar győzni arról, hogy rosszul látod a helyzetet, zárd rövidre a beszélgetést.

Maradjunk higgadtak a velük való kommunikációban!

Ne engedjük, hogy érzelmeink és indulataink vezessenek és azok látszódjanak rajtunk, az egy nárcisztikusnak elégtétel és „felhívás keringőre”.

Provokálással eléri, hogy mi is kiforduljunk önmagunkból, és támadásba lendüljünk. Ahhoz, hogy mindezt elkerüljük, muszáj megtanulni, hogyan lehet lefegyverezni az ilyen személyiséget.

Ne szálljunk vele vitába!

Őt lehetetlen meggyőzni, ne is próbálkozzunk, inkább kerüljük a vele való konfliktust. Olykor megoldás lehet az is, ha nem reagálunk. Ez a „semmit nem csinálás fegyvere”. Az érdektelenség kibillentheti a magbiztosságából.

A nárcisztikusokkal nehéz kommunikálni, hiszen manipulatívak és énközpontúak, a vitákat is ők uralják, ezért nehéz szóhoz jutni mellettük – de nem lehetetlen lefegyverezni őket néhány trükkel, mondattal, viselkedéssel.

Egy népszerű TikTokker szerint van egy mondat, amivel le tudjuk fegyverezni a nárcisztikus embert, ez pedig mindössze ennyi:

„Sajnálom, hogy így érzel. Sajnálom, hogy ilyennek látsz engem.”

Ezzel a kijelentéssel kibillenthetjük a nárcisztikust a kis világából, valószínűleg erre nem is tud hirtelen mit reagálni és ez már elég ahhoz, hogy kiessen a szerepéből.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.