Menü
  • Elme és lélek
  • Így kezeld a nárcisztikust

Így kezeld a nárcisztikust

Ne tűrjük, hanem kezeljük a nárcisztikust! Ez is lehetne a főcím, A nárcisztikus olyan személyiségtípus, amelyről számtalan könyvet és pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Mi jellemzi ezt a személyiségtípust és hogyan lehet kezelni az ilyen embert?

Gyakran használjuk a nárcisztikus jelzőt az önimádó kifejezés helyettesítésére, azonban ez a személyiségtípus ennél sokkal több és összetettebb.

A nárcisztikus gyakran gondolja úgy, hogy ő kivételes és mások felett áll. Igazi kihívást jelenthet a kapcsolat egy ilyen személlyel, mert hajlamos a manipulációra és az önzésre.

A nárcisztikussal szemben az hatásos, ha megfogadjuk a következő tanácsokat:

Ne hagyjuk, hogy manipuláljon minket!

A nárcisztikus személy gyakran próbálja megszerezni a kontrollt és a hatalmat szeretne gyakorolni mások felett, így kapcsolataiban is. Fontos, hogy ne hagyjuk ezt, ne engedjük, hogy manipuláljon.

Maradjunk határozottak.

Tartsuk meg a kellő határt, mert ő nem fogja megtartani, inkább átlépi azokat. Ha meg akar győzni arról, hogy rosszul látod a helyzetet, zárd rövidre a beszélgetést.

Maradjunk higgadtak a velük való kommunikációban!

Ne engedjük, hogy érzelmeink és indulataink vezessenek és azok látszódjanak rajtunk, az egy nárcisztikusnak elégtétel és „felhívás keringőre”.

Provokálással eléri, hogy mi is kiforduljunk önmagunkból, és támadásba lendüljünk. Ahhoz, hogy mindezt elkerüljük, muszáj megtanulni, hogyan lehet lefegyverezni az ilyen személyiséget.

Ne szálljunk vele vitába!

Őt lehetetlen meggyőzni, ne is próbálkozzunk, inkább kerüljük a vele való konfliktust. Olykor megoldás lehet az is, ha nem reagálunk. Ez a „semmit nem csinálás fegyvere”. Az érdektelenség kibillentheti a magbiztosságából.

A nárcisztikusokkal nehéz kommunikálni, hiszen manipulatívak és énközpontúak, a vitákat is ők uralják, ezért nehéz szóhoz jutni mellettük – de nem lehetetlen lefegyverezni őket néhány trükkel, mondattal, viselkedéssel.

Egy népszerű TikTokker szerint van egy mondat, amivel le tudjuk fegyverezni a nárcisztikus embert, ez pedig mindössze ennyi:

„Sajnálom, hogy így érzel. Sajnálom, hogy ilyennek látsz engem.”

Ezzel a kijelentéssel kibillenthetjük a nárcisztikust a kis világából, valószínűleg erre nem is tud hirtelen mit reagálni és ez már elég ahhoz, hogy kiessen a szerepéből.

  • A rovat további cikkei

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.