Menü

Így kezeld a nárcisztikust

Ne tűrjük, hanem kezeljük a nárcisztikust! Ez is lehetne a főcím, A nárcisztikus olyan személyiségtípus, amelyről számtalan könyvet és pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Mi jellemzi ezt a személyiségtípust és hogyan lehet kezelni az ilyen embert?

Gyakran használjuk a nárcisztikus jelzőt az önimádó kifejezés helyettesítésére, azonban ez a személyiségtípus ennél sokkal több és összetettebb.

A nárcisztikus gyakran gondolja úgy, hogy ő kivételes és mások felett áll. Igazi kihívást jelenthet a kapcsolat egy ilyen személlyel, mert hajlamos a manipulációra és az önzésre.

A nárcisztikussal szemben az hatásos, ha megfogadjuk a következő tanácsokat:

Ne hagyjuk, hogy manipuláljon minket!

A nárcisztikus személy gyakran próbálja megszerezni a kontrollt és a hatalmat szeretne gyakorolni mások felett, így kapcsolataiban is. Fontos, hogy ne hagyjuk ezt, ne engedjük, hogy manipuláljon.

Maradjunk határozottak.

Tartsuk meg a kellő határt, mert ő nem fogja megtartani, inkább átlépi azokat. Ha meg akar győzni arról, hogy rosszul látod a helyzetet, zárd rövidre a beszélgetést.

Maradjunk higgadtak a velük való kommunikációban!

Ne engedjük, hogy érzelmeink és indulataink vezessenek és azok látszódjanak rajtunk, az egy nárcisztikusnak elégtétel és „felhívás keringőre”.

Provokálással eléri, hogy mi is kiforduljunk önmagunkból, és támadásba lendüljünk. Ahhoz, hogy mindezt elkerüljük, muszáj megtanulni, hogyan lehet lefegyverezni az ilyen személyiséget.

Ne szálljunk vele vitába!

Őt lehetetlen meggyőzni, ne is próbálkozzunk, inkább kerüljük a vele való konfliktust. Olykor megoldás lehet az is, ha nem reagálunk. Ez a „semmit nem csinálás fegyvere”. Az érdektelenség kibillentheti a magbiztosságából.

A nárcisztikusokkal nehéz kommunikálni, hiszen manipulatívak és énközpontúak, a vitákat is ők uralják, ezért nehéz szóhoz jutni mellettük – de nem lehetetlen lefegyverezni őket néhány trükkel, mondattal, viselkedéssel.

Egy népszerű TikTokker szerint van egy mondat, amivel le tudjuk fegyverezni a nárcisztikus embert, ez pedig mindössze ennyi:

„Sajnálom, hogy így érzel. Sajnálom, hogy ilyennek látsz engem.”

Ezzel a kijelentéssel kibillenthetjük a nárcisztikust a kis világából, valószínűleg erre nem is tud hirtelen mit reagálni és ez már elég ahhoz, hogy kiessen a szerepéből.

Április 2. Az autizmus világnapja

Április 2-a világszerte az autizmus világnapja, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az autizmus spektrumzavarral élő emberek helyzetére, elfogadására és támogatására. Ez a nap nemcsak az érintettekről szól, hanem a családtagokról, pedagógusokról és szakemberekről is, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy az autista emberek teljesebb életet élhessenek.

A nonverbális jelek pszichológiája a randevúkon

A párkeresés és az ismerkedés folyamatában gyakran hangoztatjuk, hogy az első benyomás döntő jelentőségű, ám azt kevesebben tudatosítják, hogy ez a benyomás ritkán a kimondott szavakon alapul. Bizonyos kontextusokban akár 90 százaléka is – nem verbális csatornákon zajlik. Egy randevún a testbeszéd, a tekintet iránya, a hangszín és a gesztusok egy olyan „néma nyelvet” beszélnek, amely gyakran sokkal őszintébb és árulkodóbb, mint bármilyen gondosan megfogalmazott, tudatosan kontrollált mondat.

Mit tehet a család, ha túlságosan érzékeny a gyerek?

Sok szülő tapasztalja, hogy gyermeke az átlagnál érzékenyebben reagál a világ történéseire. Egy hangos szó, egy kritika vagy akár egy apró kudarc is mély nyomot hagy benne. Fontos megérteni, hogy az érzékenység önmagában nem probléma, hanem egy veleszületett temperamentumjegy, amely megfelelő támogatással erősséggé is válhat.

Amikor az olvasás már nem élmény – A szövegértés válsága a mai fiatalok körében

Az utóbbi években egyre több pedagógus, szülő és szakember hívja fel a figyelmet arra a jelenségre, hogy a mai gyerekek jelentős része még rövid híreket, egyszerűbb írásokat sem képes megfelelően értelmezni.

A kamaszkori szorongás árnyékában

A kamaszkor az emberi élet egyik legintenzívebb és legváltozatosabb időszaka. Ebben az életszakaszban a fiatalok nemcsak testi változásokon mennek keresztül, hanem jelentős lelki és társas átalakulásokon is. A gyermekkorból a felnőttkor felé vezető út sok bizonytalansággal, kérdéssel és új kihívással jár. Ezek a változások gyakran szorongást idéznek elő, amely a serdülők mindennapi életének természetes része lehet. A kamaszkori szorongás azonban különböző formákban jelenhet meg, és hatással lehet a fiatalok tanulmányaira, kapcsolataira és önértékelésére is.