A depresszió sokszínűsége

A mindennapi szóhasználatban sokszor összemosódik szomorúság és depresszió. Adódik a kérdés, hogy hogyan tehetünk különbséget a kettő között? Minden ember ugyanolyan tüneteket produkál? Valamint a depressziónak is számos fajtája lehet, amelyeket nehéz egymástól megkülönböztetni, sőt nem is mindig lehet a mindennapokban. Az alábbi cikkben ennek összetettségéről tudhatunk meg többet.

Minden, amitől nem szenvedünk hosszan, és más sem szenved a környezetünkben, az teljesen normatív. A rossz hangulat, a szomorúság mindenki számára ismerős és teljesen normális érzés. Ezeket legtöbbször valami olyan tapasztalat vagy helyzet váltja ki, ami nehéz, megoldhatatlannak tűnik, de akár fájdalmas is lehet. A szomorúsággal nincs is semmi baj, ha átmenetileg áll fenn. Bárkivel előfordulhat, hogy aktuálisan lehangoltabb, ami egy ideiglenes jelenség. Ennek lehet oka egy velünk történt konkrét esemény, amitől rossz lesz a kedvünk. Ilyenkor általában valami jó stratégiával ezt leküzdjük, és túljutunk rajta. Rövid időre akár több problémánk is megjelenhet, a kérdés az, hogy ezek megbetegítenek-e bennünket, vagy túl tudunk jutni rajtuk. Abban az esetben, ha hosszabb távon fennállnak, akkor már lehetnek egy betegség részei is.

A depresszió olyan kóros állapot, mentális betegség, ami jelentősen befolyásolja, meghatározza az érzéseinket, a gondolkodásunkat, a hangulatunkat és a viselkedésünket is. Mindezek mellett általában testi tünetekkel, mint például alvás- és evészavarral, állandó fáradtsággal is együtt járhat. A viselkedésben is megfigyelhető változás: gyakori a mozgás, a beszéd lassulása, de a fokozott nyugtalanság, a felgyorsult beszédtempó és az irritált viselkedés is jelezheti a problémát.

Ezerarcú probléma

A depresszió tüneteinek sok formája van. Vannak, akik lelassulnak, mimikátlanná válnak, kevés szemkontaktust vesznek fel, vagy keveset beszélnek. Azonban olyan érintetteket is látunk, akik inkább agitáltak, nem képesek egy helyben maradni, csak passzívan elfojtják a rossz érzéseiket, amitől még inkább csapdába kerülnek.

Kamaszkorban a depresszió nagyon gyakori. A fiúknál a belső feszültség sokszor a külvilágra vetül, így könnyű azt mondani, hogy ez egy viselkedészavar. A lányoknál sokkal inkább a magába forduló forma jelentkezik. Fiatalabb életkorban jellemző, hogy a klasszikus megjelenési mód, mint a szomorúság, a lehangoltság, az erőtlenség, a motiválatlanság hiányzik, és inkább a düh, az agresszió jelenik meg. A lehangoltság sok tünete az egyén számára megterhelő, és a környezet nem is biztos, hogy érzékeli azokat.

Például az iskolai teljesítmény egy objektív jel, ami jól mérhető és így jelzésértékű lehet. Ha jelentősen és érthetetlenül romlik, akkor gondolni kell arra, hogy a gyerek vagy a fiatal dekoncentráltsága mögött érzelmi probléma állhat. A motivációvesztés, az elkerülés, a társas kapcsolatokból való kivonódás, mind nagyon tipikus jelenségek. A koncentrációs probléma minden életkorban megjelenik. Például egy felnőtt nem tudja vinni az életét, elfelejt, összekever dolgokat, mert sokkal jobban kell koncentrálnia ahhoz, hogy elvégezze ugyanazokat a feladatokat, amiket ha nem lenne lehangolt, könnyedén megcsinálna.

Mitől függ a hangulatzavar lefolyása?

A depresszió és a hangulatzavarok nagyon változatosak. Van, aki az élete során kiadja magából az érzéseit. Vannak olyan érintettek, akik inkább magukban szenvednek. A probléma általában kamaszkorban vagy fiatal felnőttkorban indul el, de lehet, hogy csak nagyon enyhe formában. Sok olyan ember van, aki soha nem kap diagnózist, mert enyhék a tünetei, és nem fordul orvoshoz, vagy nem megfelelő szakemberhez kerül. Általában korán megjelennek az előjelek, de az is előfordul, hogy nem eléggé súlyosak, és csak egy későbbi életkorban jön egy olyan stresszel teli életesemény, veszteség vagy egyéb betegség, ami az illetőt teljesen kibillenti az egyensúlyából. A depresszió lefutása változó, hiszen pár órától, akár több évig is terjedhet. Enyhe esetben nagyon hatékony lehet a pszichoterápia, ami a panaszokra fókuszál, és a hangulat javítása, az érzelmi regulációs stratégiák beépítése a célja, amikkel a későbbiekben tudnak a fiatalok élni.

Mit tehet a szülő?

Az egész gyermekpszichológia arról szól, hogy a szülőnek muszáj segíteni a gyereknek a jó módszerek kialakításában és alkalmazásában. Ezért is fontos az edukáció. Tudni kell, hogy mi zajlik a kicsikben, mert különben jönnek a félreértések. Sok betegségnél eltelik egy csomó idő, amíg a tünetek félrecsúsznak és aztán ott a nyomás, hogy ezt gyorsan változtassuk meg. A szülők sokszor nem látják tisztán a helyzetet, nem is láthatják, hiszen a gyermek nem beszél velük. A legfontosabb, hogy legyen egy stratégia a dolgok mögött. A nehézségek megoldása nem általános érvényű, vannak azonban olyan irányelvek, amelyek a rugalmas és az optimális működést segítik elő. Ilyen többek között a nyílt, őszinte kommunikáció vagy az érzelmek kifejezhetősége, amelyekkel támogathatják a felmenők a gyermekeik lelkét és viselkedésének szabályozását. Kedvező például, ha hasonló a szülők nevelési stílusa és az nem megy nagyon szembe a gyermek korosztályának trendjeivel sem.

A depressziós panaszok nagyobb része kezelhető, és együtt lehet velük élni. A kezdeti problémák gyakran kapcsolódnak szorongáshoz, és ez a kettősség rendkívül rossz közérzetet ad az elszenvedőnek. Ilyenkor egy idő után már érzik, hogy indulnak a rossz előjelek, azaz kezdődik egy újabb epizód. Erre lehet példa, ha csökken az étvágy, rosszabb az alvás minősége vagy romlik a koncentráció. Az emberi életben vannak szenzitív időszakok, amikor a lehangoltság elkerülhetetlen.

Ilyen például egy haláleset, egy baráti- vagy párkapcsolat elvesztése. Legtöbbször mind a gyerekek, mind a felnőttek könnyebben kommunikálnak valamilyen testi tünet által, mint verbálisan, amikor valami elvontabb belső érzelmet, gondolatot kell megfogalmazniuk. Ezekhez ugyanis sokkal több félelem, bűntudat vagy szégyen társul, esetleg a kétség, hogy egyáltalán elmondhatóak-e, vagy sem. Ha a depresszió kezelése a szorongással már egyidőben elkezdődik, akkor megelőzhető a súlyosabb állapot kialakulása.