Szemtől szembe: egy megunhatatlan klasszikus újra a vásznon
- Dátum: 2025.03.09., 09:08
- Vass Attila
- akció, akciójelentek, gengszer, klasszikus, kritika, zsánergilm, zsaru
A kilencvenes évektől a szórványosan megjelenő gengszterfilmek és a bűnügyi filmek eszköztára teljesen összemosódott, mintha a vásznon a szervezett bűnözés az amerikai társadalom teljesen betokosodott zárványa lenne. A misztifikálódott légkörben gyakran a börtön és a pokol közé egyenlőségjel került. A két világ határán tévelygő, önsorsrontó és bűntudattól gyötört hősök, mint a korrupt zsaruk (Martin Scorsese: Tégla) vagy épp az alvilágból kimenekülésre vágyó ex gengszter (Brian De Palma: Carlito útja) került a középpontba.
Ezek a hősök a korábban már megismert képlet alapján természetesen elbuknak, mert nem bírják legyőzni bűnös személyiségüket. Interiorizált farkastörvény - etikájuk miatt képtelenek a megbocsátásra, így a tökéletes logikájuk ellenére sem érhetnek célt. Épp az a szabályrendszerük, az utca törvénye, ami eddig megóvta őket, lesz a végzetük. A gengszter self-made man (értsd. öntörvényű, csináld magad) alakjának elkerülhetetlen sorsa az örökös bukás az amerikai, kapitalista valóság mindennapjainak megalkuvásával szemben.
Ennek, és a zsaru - gengszter egymást kiegészítő kettősségnek a csúcspontja a nálunk csak 1996-ban bemutatott 3 órás akcióeposz, a Michael Mann által levezényelt Szemtől szembe (az eredeti, Heat cím helyett kreatívkodtak a promóterek). Itt a főhősök, akiket a zsáner két élő legnagyobbja, Al Pacino és Robert De Niro alakítanak, ugyanazon érme ellentétes, mégis egymással baráti, rokonlelkű oldalát jelképezik. Szenvedélyes emberek, akik csak azt teszik, amihez a legjobbak értenek. Mindkettőjük igazi ellensége ugyanaz a féktelen, semmilyen szabályt be nem tartó Antikrisztus - szerű őrült, akitől A gengszter megtisztíthatja a várost.
A nagyiparilag űzött bűnüldözés tárgyiasul a vásznon, így lesznek Mann alakjai totális prototípusok, akik csak a munkájukért élnek. A mellékszereplők, mint a pályáját megkoronázandó Val Kilmer, vagy (a drogba itt még nem belecsúszó) Tom Sizemore remekül asszisztálnak a díszelőadáshoz. Az akciójelenetek tanítani valóak, a párbeszédek remekül megírtak, tankönyvi remekművel van dolgunk.
A főszereplők erkölcse csupán a hatékonyság mutációja, a professzionalizmus alteregója. A rendőr rémálma, hogy öl, míg a gengszternél ugyanez az elkerülhetetlen lebukás, aminél még a halál is jobb. Ez a sorsuk. A műben örökösen utal a rendező a jó és rossz, keresztény fény-sötétség szembeállítására. A rosszfiú halálával csak a világban egyértelműen fennálló örökös rend demonstrálódik.
A filmet, az amerikai premierje szerinti 30. évfordulója alkalmából, a jövő héten újra műsorra tűzik digitálisan felújított (4K) változatban két budapesti moziban. Aki nem jut be, erősen ajánlom a művet bármilyen formátumban. Az egyik legjobb gengszter-, bűnügyi film, ami valaha készült.
A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi
Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.
Generációk háborúja – Kritika
A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.
John Wick világa balettel újratöltve
A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon
Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?
A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!
A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.