A zeller egy szuperétel
- Dátum: 2024.11.24., 07:33
- Udvari Fanni
- képek: pexels.com
- ásványianyag, diéta, egészség, étel, felszívódás, folsav, fűszernövény, hús, kálium, konyha, leves, magnézium, vitamin, zeller, zellergumó
A zeller ismert gyógy- és fűszernövény, amely az ernyősvirágzatúak (umbelliferae) családjába tarozik. Dél-Európából terjedt el, ma többféle változata ismert.
A zeller nagy értéke a sok szerves nátrium, de megtalálható benne a kalcium, a foszfor, a vas, a magnézium, a kálium és néhány nyomelem is. A levele tartalmaz illóolajat, furokumarinokat és flavonoidokat is.
A fekete üröm és a nyírfa pollenjeire allergiásoknak mindenképpen kerülendő a zeller fogyasztása, és azoknak is érdemes óvatosnak lenni, akik egyéb pollenekre allergiásak. Akiknél a zeller már váltott ki allergiás reakciót, érdemes alaposan átolvasni az élelmiszerek cimkéjét is.

A zeller serkentőleg hat a veseműködésre. Emésztési panaszok, étvágytalanság esetén is gyakran alkalmazzák. A növény hatóanyagai révén erősíti a szervezetet.
A szárzeller további pozitív egészségügyi hatásai közé sorolják a fájdalomcsillapító és nyugtató hatást - igaz, valószínű, hogy a jövőben ez lesz az egyik legtöbbet tanulmányozott zöldség.
A zellergumóban lehetnek szivacsos részek, de ettől még ehető. Van, aki a szivacsos részt kidobja, de nyugodtan fel lehet használni. Ha a piacon vásárolunk zellert, érdemes megvizsgálni, hogy a levelek és a szár frissek-e, és kicsit nyomogassuk meg.
Ha nyomásra puha, akkor vagy szivacsos a belseje, vagy rothadt, ugyanis a zeller hajlamos a rothadásra, különösen, ha nem megfelelően tárolják.
Az ókori görögöknél nagy tisztelete volt a zellernek. Az atlétikai versenyek győzteseit virágcsokor helyett néhány zellerlevéllel jutalmazták. A rómaiak vértisztító növényként ismerték el, talán ez lehet a magyarázata, hogy zellerből font koszorút hordtak a nyakukban a másnaposságtól tartó férfiak. A középkorban olasz földművesek termeszteni kezdték azt a zeller fajtát, amely vadon növő ún. hegyi zellerként volt hirhedt.

A zellergumó nagy értéke a nátriumtartalom, melynek jelenlétében hatékonyabb a kalcium felszívódása, gazdag folsavban, és C-vitamin-tartalma is magas: 100 grammjában akár 30-50 milligramm is található. Magas ásványianyag tartalmánál fogva egyrészt kiváló alkotóeleme a diétás-, illetve az általában vitaminszegényebb téli étrendnek. Emellett a zellernek nagyon magas a rosttartalma, ezáltal gyorsítja az emésztést és az anyagcserét.
A mai ismert nagy, húsos, lédús, egyenes szárú zeller csak a késői XVIII. században alakult ki, de az európai konyhákban XIX. században vált igazán ismertté, miután Németországban jelentős nemesítésen esett át. Az Egyesült Államokban a zellert kenyérre kenhető formában és mártásokban étvágygerjesztőnek gondolták.
Torkos Csütörtök – a nap, amikor féláron ünnepel a gasztronómia
A Torkos Csütörtök hosszú éveken át a hazai vendéglátás egyik legjobban várt eseménye volt. A farsangi időszak lezárásához kapcsolódva, hamvazószerda utáni csütörtökön rendezték meg, és az volt a lényege, hogy az akcióhoz csatlakozó éttermek jelentős kedvezményt adtak a teljes fogyasztásra.
40 nap, ami rólad szól – Elkezdődött a nagyböjt, itt az idő változtatni
Hamvazószerdával hivatalosan is elindult a 40 napos böjt időszaka, ami nemcsak az egyházi év fontos része, hanem remek lehetőség arra is, hogy egy kicsit rendet tegyünk magunkban.
Selymes, gyors és elronthatatlan – Miért népszerűek a krémlevesek?
Van valami egyszerű és időtálló abban, amikor egy tál gőzölgő vagy éppen hűsítő krémleves kerül az asztalra. Nem hivalkodik, nem túlbonyolított, mégis finom. Az elmúlt években éttermek szezonális kínálatában, street food helyeken és az otthoni konyhákban egyaránt megjelent. Azonban miért lett ennyire népszerű, és miért érzik sokan azt, hogy ez az a fogás, amit nem lehet elrontani?
A ricinusolaj: természetes csodaszer vagy túlértékelt házi praktika?
A ricinusolaj évszázadok óta ismert és alkalmazott növényi olaj, amelyet a ricinus növény (Ricinus communis) magjából sajtolnak. Sűrű, halványsárga színű folyadék, jellegzetesen viszkózus állaggal. Bár sokan „csodaszerként” emlegetik, érdemes közelebbről megvizsgálni, mire valóban jó, és mikor kell óvatosnak lenni vele.
Szója és pajzsmirigy: valódi kockázat vagy túlzott aggodalom?
Az élelmiszeripar az 1950–60-as évektől kezdve ismerte fel a szójafehérjében rejlő gazdasági potenciált. A vegetarianizmus és a veganizmus térnyerésével párhuzamosan a szója egyre több termékben jelent meg, nemcsak önálló élelmiszerként, hanem rejtett formában is: fehérjedúsítóként, állományjavítóként, sűrítő- vagy stabilizáló adalékanyagként. A fogyasztás növekedésével azonban felmerült a kérdés: milyen hatással van a szója a pajzsmirigy működésére?