Mikortól válik mániává az egészséges élet?

A csapból is az életmódváltás folyik, mikor melyik diétát, milyen vitamint, milyen fajta edzést heti hány alkalommal végezzünk, milyen étrend-kiegészítőket vásároljunk, melyik a legjobb étrend, időszakos böjt vagy ketogén, paleo vagy vegán és még sorolhatnám.

Ideig óráig szükséges és fontos információk, meggondolandó tanácsok, elsajátítandó tippek, ám sokszor az igyekezet és a lelkesedés mániává, kóros önsanyargatássá válik.

Mikortól számít kórosnak az egészséges életmódra törekvés?

Amikor már valaki napi 2-3 órát tölt sporttal, kétszer is edz, reggel-este fut, folyton lúgosít, állandóan antioxidáns szintet figyel, kalóriát számol, vércukrot mér, mindenhová magával viszi a mérleget még nyaralásra is vagy egy vagyont költ sokféle vitaminra, teára és étrendkiegészítőre, akkor már kezd kórossá válni az állapota. Ezen a szinten már nem normális az életmódra való figyelés.

Addig jó az életmódváltás, amíg élvezem, amíg mértékkel végzem, amíg nem vagyok drasztikus, amíg jólesik a mozgás, nem kényszerből megyek konditerembe, amíg nincs teljesítménykényszer és kötelezőség.

Ha az, akkor már nincs értelme folytatni.

Aki már nem mer enni egy jóízűt, csak „táplálkozni” mert nem meri élvezni az ételek ízét, hiszen tápanyagforrásként tekint az élelmiszerekre, nem okoz örömforrást, vagy nem mer átaludni egy hajnali edzést, akkor tegyük fel a címben adott kérdést magunknak: „átestünk a ló túloldalára?”

Aki megijed attól, hogy 150 kalóriával többet vitt be ebédre, vagy nem vette be a tengeri alga kapszulát kovafölddel, lúgosító teával meg zöldteakapszulával és zsírégető bogyóval, omega 3-mal, meg multivitaminnal és proteinnel meg kreatinnal, akkor már nem egy normális állapotról beszélünk.

A jelenségnek neve is van: orthorexia nervosa.

Az orthorexiában szenvedő egyének kényszeresen sokat foglalkoznak az egészséges táplálkozással, beteges mértékben figyeli ételei minden falatát. Az ortorexia lényegében egy beteges egészségmánia. Ebben az esetben az egészséges étkezés teljesen eluralkodik az életünkön és szinte rabjaivá válunk, az általunk felállított szabályok megszegéséhez pedig nagyon súlyos lelkiismeret furdalás társul. Az orthorexiás beteg megszállottan törekszik az egészséges étkezésre, s gyakran minden körülötte élőt lenéz annak „egészségtelen” táplálkozási szokásai miatt.

E zavar a gyermekeket is fenyegetheti, abban az esetben, ha szüleik túlzottan egészségesen etetik őket, ha maga a szülő ebben a betegségben szenved, azt a gyermekére is kivetítheti. Itt már nyilvánvalóan nem az egészségre törekvés a cél, hanem valami egészen más.

Legjobb visszajelzés mindig a családtagoktól, közeli barátokról érkezik, ha a hozzátartozóink aggódnak miattunk, figyelmeztetnek, akkor érdemes egy szakembert erről megkérdezni. Egy szigorú és drasztikus diéta hamar átcsap anorexiába, amit a betegek nem érzékelnek, csak kívülállók látnak, ezért érdemes a család, barátok véleményét mindig kikérni és meghallgatni, elfogadni.

Mindenkinek mást jelent az életmódváltás. Ami valakinek simán és élethosszig tartható egyfajta diétás életmód és rendszeres edzés, az másnak meg már kész kínzás - nem vagyunk egyformák, éppen ezért nehéz megtalálni az egyensúlyt.