Menü

Az elengedés fontossága

Ha valaki tanáccsal fordul hozzánk, hogy nem érzi jól magát a munkahelyén, a párkapcsolatában, vag egy baráttal, akkor mi sem egyszerűbb, mint azt tanácsolni neki, hogy engedje el, és lépjen tovább. Ha mégsem tesz így, egyáltalán nem értjük. Hiszen nincs ennél könnyebb!

Az emberek többsége nehezen mer kilépni bizonyos helyzetekből. Akármennyire kényelmetlen, frusztráló, akármennyire sok negatív élménnyel jár, valahogy mégis nehezen tudunk kitörni.

Ennek oka általában az, hogy félünk a változástól. Tartunk attól, hogy ennél csak rosszabb lesz. Félünk attól, mit hoz az ismeretlen. Vagy talán úgy gondoljuk, nem érdemlünk ennél jobbat. Nekünk csak ennyi jár, hát itt az ideje megbékélni ezzel.

Ez nem így van! Mindenki megérdemli a boldogságot- de ezért bizony tenni kell. Például az elengedéssel!

Bármennyire is igyekszünk, sosem lesz olyan, hogy egyetlen nehéz napunk sem lesz. Nincs az a munkahely, nincs az a barátság, nincs az a szerelem, ahol időnként nem merülnek fel problémák, ahol minden egyes napot boldogságban töltünk el.

A gond ott kezdődik, ha már egyetlen olyan nap sincs, amikor nem érezzük borzalmasan magunkat. Amikor minden egyes napnál azt várjuk, hogy csak jöjjön el a vég. Amikor már előre tartunk attól, hogy mi fog várni a munkahelyen vagy milyen lesz találkozni azzal a bizonyos személlyel. Amikor az ilyen napok végén teljesen kimerülünk.

Sajnos az ezzel együtt járó negatív érzelmek nincsenek jó hatással lelkünkre. Nem lenne jobb szabadnak lenni? Nem lenne jobb megtanulni, hogyan szabadulhatunk meg mindentől, ami káros hatással van ránk?

Mindannyian hozunk rossz döntéseket. Mindannyian kerülünk olyan helyzetekbe, amelyek az adott pillanatban jónak tűnnek, később mégis bebizonyosodik, hogy nem nekünk való. Tanuljuk meg ezeket elengedni!

Az elengedés nem egyenlő azzal, hogy elfojtjuk az érzelmeinket. Adjunk ki magunkból mindent, amit érzünk, legyen az harag, szomorúság vagy csalódottság!

Bocsássunk meg magunknak, és másoknak is! Senki sem tökéletes, mindenki hibázhat. Ne rágódjunk azon, mit csináltunk rosszul! Ami elmúlt, elmúlt, változtatni a történteken már nem tudunk.

Mi a jobb: beleragadni egy olyan szituációba, amely nem épít, vagy kockáztatni, lépni, és közelebb kerülni a boldogsághoz? Vegyünk erőt magunkon, merjünk változtatni!

Vonjuk le a tanulságokat! Ha hibáztunk, gondoljuk át, mit tanultunk az adott helyzetből. Ezek később hasznosak lehetnek ahhoz, hogy könnyebben boldoguljunk!

Ne tartsunk attól, hogy mit fognak majd gondolni mások! Ha magunk mögött hagyunk egy rossz barátságot, párkapcsolatot vagy munkahelyet, akkor ne féljünk mások véleményétől! A saját boldogságunk a tét, nem mások élik a mi életünket. Nincs joguk beleszólni abba, hogy számunkra mi a jó.

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?

Mentális nagytakarítás

Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.