Menü

Az első benyomás pszichológiája

Az első benyomás a társunkkal való első találkozás során, a róla kialakult tudásunkat jelenti, amelyet a fizikai megjelenése, non-verbális, és verbális jelzései határoznak meg. A kognitív reprezentáció, azaz az elmében létrejövő mentális kép egyik formája a másokról alkotott tudás. Az első benyomás a társunkkal való első találkozás során, a róla kialakult tudásunkat jelenti. Külső, látható fizikai és viselkedési jegyeiből gyakran téves következtetéseket vonunk le a személyiségére vonatkozóan. Ezek a jegyek ugyanis általában az adott szituációról, és nem a személyiségről beszélnek.

Ezt a helytelen következtetést nevezzük megfeleltetési torzításnak. Következtetésünk kimenetelét saját motivációs állapotunk, hangulatunk, személlyel kapcsolatos elvárásunk és a kontextus is meghatározza. Ennek ellenére az első benyomásnak van a legjelentősebb szerepe a szimpátia kialakulásában, és a kapcsolat további alakulását is ez határozza meg.

Az első benyomás az első találkozás alkalmával a másikról kialakított vélemény, amely hosszútávon meghatározhatja magán- és hivatalos jellegű kapcsolatait. A régi világban illemszabályok sűrű szövedéke határozta meg a társadalmi érintkezések minden formáját, a nyilvános térben, eseményeken történő megjelenést, viselkedést, kommunikációt. Természetesen kultúránként, társadalmi rétegenként változóak voltak az elvárások.

Korábban minden egyértelmű volt, és bár az etikett már nem szabályozza ilyen szigorúan a mindennapokat, az előrejutás, a sikeres magánélet vagy karrier szempontjából alapvető feltétel ma is, hogy jó legyen az első benyomás. Az ismeretlenekkel való csevegés sokak számára kellemetlen lehet. Mégis ezek azok a beszélgetések, amik képesek idegeneket barátokká, állásinterjút munkává vagy kávéházi randit párkapcsolattá változtatni. Az első benyomás kialakítása egy soha vissza nem térő lehetőség, és talán éppen emiatt szoronganak tőle sokan. Miért fontos az első benyomás és hogyan alakul ki? Mennyire érezzük reálisan, hogy mit gondolhat rólunk a másik?

Nap mint nap találkozunk új emberekkel, akikkel kapcsolatba kell lépjünk. Sok esetben ezek a friss kapcsolatok nem maradandóak, csak egy adott időtávra vagy helyzetre szólnak. De alapvetően minden idegen megismerésekor meg van az esélyünk rá, hogy egy számunkra fontos személlyé váljon. Bár gyakran ezek a találkozások felszínesnek tűnnek, akár hosszú távon is befolyásolhatják életünket.

Az első benyomás az első és olykor egyetlen esélyünk rá, hogy kialakítsunk egy képet magunkról

– amit a másik fél örökre elraktároz rólunk. Ebből a szempontból akár sorsdöntő is lehet, hiszen ez alapján döntik el az emberek, hogy jobban meg akarnak-e ismerni minket. Közhelynek hat, de a „mai, felgyorsult világunkban” ez különösen fontos téma. A korábbi évszázadokban az emberek gyakran egy életen át megmaradtak abban a közösségben, amibe beleszülettek. Még nagyszüleink idejében sem számított különlegesnek, hogy ismeretségeiket, barátságaikat, üzleti kapcsolataikat egy egész életre kötötték.

Jelenleg azonban teljesen természetes, hogy nagyobb tempóban költözünk új városba vagy országba, változtatjuk az állásunkat és kötünk ismeretségeket. Új ismeretségek kialakításánál a mindennapi témákról való csevegés közben önkéntelenül is elkezdjük feltérképezni a partnert, véleményt formálunk róla, és fordítva. Ha a másik szimpatikusnak találja a társaságunkat nagyobb eséllyel akar velünk újra beszélgetni, barátkozni, randevúzni vagy akár munkát kínálni nekünk.

A rólunk kialakított vélemény alapja pedig az első benyomás. Ki ne akarná tudni, hogy mit gondol róla a másik és miért alakítja ki véleményét? Meglátni és megítélni Minél több időnk van a „monitorozásra”, annál biztosabbak vagyunk az első benyomásunkban. Ugyanakkor kutatási eredmények alapján

A sztereotípiák önmagukban nem rosszak vagy jók. Segítenek a tapasztalatainkat rendszerezni és eligazodni a külvilágból jövő rengeteg inger között. Ugyanakkor a csoportosításnak meg van az a hátulütője, hogy túláltalánosít és erős érzelmeket társít egy adott csoport minden tagjához. Ez pedig akár az etnikai vagy faji előítéletek alapjául is szolgálhat. Általános emberi szokás, hogy egy másik személy egyetlen pozitív vagy negatív tulajdonsága alapján következtetünk a teljes személyiségére.

Ha valaki mosolyog ránk, az biztos kedves, aki pedig nekünk jön a metrón, az bunkó. Bár a társításoknak lehet alapja, igyekeznünk kell odafigyelni a helyzeti tényezőkre is! A tolakodó ember magatartása vagy bántó megjegyzése nem feltétlenül árulkodik a teljes személyiségéről. Kétoldalú játék Főleg annak fényében kell vigyáznunk az ítéletekkel, hogy hajlamosak vagyunk első benyomásaink rabjává válni. Ha határozott véleménnyel vagyunk valaki iránt, könnyen azt tapasztalhatjuk, hogy épp úgy viselkedik, ahogy gondoltuk. Ez az „önbeteljesítő jóslat” azonban sokszor inkább rajtunk múlik, mint a másik félen.

Hajlamosak vagyunk azokat a megnyilvánulásokat detektálni, amik beleillenek saját előzetes képünkbe, és így esélyt se adunk a másiknak, hogy kitörjön a dobozból, amibe raktuk. Ráadásul mindez oda-vissza működik, így mi is könnyen találhatjuk magunkat olyan szerepben, ami nem felel meg a valóságnak! Mennyire látjuk reálisan saját, másokra tett első benyomásunkat? Egy nemrég megjelent kutatás alapján alábecsüljük saját „tetszési indexünket”! A vizsgálatban résztvevőknek idegenekkel folytatott csevegések után kellett értékelniük saját magukat annak a kérdésnek a mentén, hogy mennyire lehettek szimpatikusak a másik félnek.

Meglepő módon azt találták, hogy hajlamosak agyunk alulértékelni saját első benyomásunkat. A kísérleti személyek jelentős része úgy érezte, hogy a másik fél kevésbé tartotta őt érdekesnek, mint fordítva. Az eredmények azt sugallják, hogy az ismeretlenekkel folytatott első beszélgetések során, gyakran túlságosan izgulunk.

Annyira a saját teljesítményünkre koncentrálunk, hogy elkerülik a figyelmünket a másik személy apró visszajelzései, miszerint tulajdonképpen élvezi a beszélgetést és szimpatikusak vagyunk. Mit üzennek ezek az eredmények? Hogy általában jobb benyomást keltünk, mint gondolnánk!

Az elengedés fontossága

Ha valaki tanáccsal fordul hozzánk, hogy nem érzi jól magát a munkahelyén, a párkapcsolatában, vagy egy baráttal, akkor mi sem egyszerűbb, mint azt tanácsolni neki, hogy engedje el, és lépjen tovább. Ha mégsem tesz így, egyáltalán nem értjük. Hiszen nincs ennél könnyebb!

Milyen munka illik hozzám?

A karrier életünk fontos meghatározója, amely szinte minden életszakaszunkat befolyásolja. Felnőttkorban időnk jelentős részét munkánkkal, munkatársainkkal töltjük, és az általunk végzett tevékenység erősen alakítja mindennapjainkat, életstílusunkat, felfogásunkat, és személyes kapcsolati hálónkat is. Nem véletlen, hogy már egészen kicsiként felteszik a kérdést, hogy “mi leszel, ha nagy leszel”.

A katasztrófaturizmus jelensége

Miért szeretnek az emberek tragédiák helyszínén leskelődni? Kell-e szégyellni azt, ha az ember katasztrófákra kíváncsi, vagy valójában ez normális jelenség? Mi az emögött álló pszichológia? A legnépszerűbb helyszín ezen kifejezés kapcsán “Csernobil” lehet különösen a nagy sikerű sorozat után, viszont rengeteg más helyszín is van, ahol tragédiák ezrei történtek.

Ne ijedjünk meg a nárcisztikus embertől! Tanuljuk meg kezelni

A nárcisztikus emberek viselkedését nem szabad eltűrni. Nem megijedni kell tőlük, hanem kezelni – ezzel lehet lefegyverezni őket. Mi jellemzi ezt a személyiségtípust és hogyan lehet kezelni a vele való kapcsolatot? Erről írunk ma.

Iskolai bullying – milyen jelek utalnak rá?

Mit jelent a bullying kifejezés? A megfélemlítés (angol szóval bullying) többek között terrorizálást, zsarnokoskodást, erőszakoskodást, kegyetlenkedést, megalázást, kiközösítést és zaklatást jelent. Olyan ismétlődő viselkedés, amellyel egy csoport vagy egy személy egy másik csoport vagy személy feletti hatalmát igyekszik kialakítani – írja a wikipedia.