Szükségünk van a méhészekre

Akármennyire is a mozi egy szórakoztató műfaj, kőkeményen hat a tudatalattinkra. A zsáner filmjei a vélt vagy valós félelmeinkből táplálkoznak. Öntudatlanul kapjuk meg az adagunk a világunk biztonságosabbá tételéről, a jó győzelméről a gonosz felett vagy épp a szerelem örök erejéről. Az akciófilmeken keresztül az egyszeri néző megtisztul és megnyugszik. Egy olyan utazáson vesz részt, ahol a jó főszereplő biztonságosabbá teszi az életünk, megerősítést nyer a világrend.

Lehet ez egy magányos cowboy, aki a törvények helyett, de még inkább azt megerősítendő az igazságot osztja vagy az antihős gengszter rosszfiú, aki nagyívű története végén elbukik, ezáltal legitimálva a fennálló társadalmi és törvényes rendet. A mozi önkéntes feladatokká alacsonyítja a szabadság szentségében tobzódó állam társadalmi kötelezettségeit, így hinti el a jó állampolgáriság magjait. Látványosan demonstrálja a meglévő erőviszonyok helyességét, és mindent a konszolidálódásnak rendel alá. A társadalmi és morális jó egybeesik, ezért akármilyen erőszak legitimitást nyer a vásznon.

A self-made man filmek pontosan erre játszanak rá és ennek egy látványos példája A méhész. Jason Statham (Feláldozhatók, Meg, Szállító) kivételesen egy egész szórakoztató projektbe repít minket, ahol kedvelt izomarcunk szupertitkos ex-katonaként (mi másként?) rendet tesz a gonosz hackerek közt. Ezt a koncepciót karolta fel a szebb napokat is látott rendező, David Ayer (Nehéz idők, Harag, Öngyilkos osztag). A főhősünk rezzenéstelen brit faarccal jön, lát és igazságot oszt. A negatív, gonosz összeesküvés részei csak egyfajta társadalmi feszültség katalizátorok. A nagy és gonosz világ elnagyolt, karikaturisztikus díszletei. A helyenként igen trágár magyar szinkron csak még jobban rájátszik erre.

A rosszaknak Statham mutat példát, mondja meg a tutit, a saját purgatóriumukká válik. Az akciók véresek, de remekül követhetően fényképezettek. Igazi tesztoszteronszagú adrenalinbombával van dolgunk, ami után nyugodtan tudunk felállni a székünkből, győzött a mögöttes jó, a tankönyvízű mű igazság. A világ újra megmenekült, a méhek zümmöghetnek. A méhész vigyázott ránk. Ahogy anno a vadnyugaton itt is teljes diadalt arat a jók világa, úgy éri el ezt a hatást a gonosz háttérszervezetek, ezek a rákos élősködők, látványos bukása annak ellenére, hogy jelenük és elkerülhetetlen kudarcuk egyéni. Most már béke van és a világ egyszerűbb és jobb hely lett. Pontosan ilyennek kell lennie egy botegyenes, agyatlan B-kategóriás akciófilmnek. Agy kikapcsol, popcorn a kézben és hadd szóljon!