Szükségünk van a méhészekre
- Dátum: 2024.02.05., 04:25
- Vass Attila
- akció, akcióhős, B-film, kritika, purgatótorium, rossz, szórakoztató, tudatalatti
Akármennyire is a mozi egy szórakoztató műfaj, kőkeményen hat a tudatalattinkra. A zsáner filmjei a vélt vagy valós félelmeinkből táplálkoznak. Öntudatlanul kapjuk meg az adagunk a világunk biztonságosabbá tételéről, a jó győzelméről a gonosz felett vagy épp a szerelem örök erejéről. Az akciófilmeken keresztül az egyszeri néző megtisztul és megnyugszik. Egy olyan utazáson vesz részt, ahol a jó főszereplő biztonságosabbá teszi az életünk, megerősítést nyer a világrend.
Lehet ez egy magányos cowboy, aki a törvények helyett, de még inkább azt megerősítendő az igazságot osztja vagy az antihős gengszter rosszfiú, aki nagyívű története végén elbukik, ezáltal legitimálva a fennálló társadalmi és törvényes rendet. A mozi önkéntes feladatokká alacsonyítja a szabadság szentségében tobzódó állam társadalmi kötelezettségeit, így hinti el a jó állampolgáriság magjait. Látványosan demonstrálja a meglévő erőviszonyok helyességét, és mindent a konszolidálódásnak rendel alá. A társadalmi és morális jó egybeesik, ezért akármilyen erőszak legitimitást nyer a vásznon.
A self-made man filmek pontosan erre játszanak rá és ennek egy látványos példája A méhész. Jason Statham (Feláldozhatók, Meg, Szállító) kivételesen egy egész szórakoztató projektbe repít minket, ahol kedvelt izomarcunk szupertitkos ex-katonaként (mi másként?) rendet tesz a gonosz hackerek közt. Ezt a koncepciót karolta fel a szebb napokat is látott rendező, David Ayer (Nehéz idők, Harag, Öngyilkos osztag). A főhősünk rezzenéstelen brit faarccal jön, lát és igazságot oszt. A negatív, gonosz összeesküvés részei csak egyfajta társadalmi feszültség katalizátorok. A nagy és gonosz világ elnagyolt, karikaturisztikus díszletei. A helyenként igen trágár magyar szinkron csak még jobban rájátszik erre.
A rosszaknak Statham mutat példát, mondja meg a tutit, a saját purgatóriumukká válik. Az akciók véresek, de remekül követhetően fényképezettek. Igazi tesztoszteronszagú adrenalinbombával van dolgunk, ami után nyugodtan tudunk felállni a székünkből, győzött a mögöttes jó, a tankönyvízű mű igazság. A világ újra megmenekült, a méhek zümmöghetnek. A méhész vigyázott ránk. Ahogy anno a vadnyugaton itt is teljes diadalt arat a jók világa, úgy éri el ezt a hatást a gonosz háttérszervezetek, ezek a rákos élősködők, látványos bukása annak ellenére, hogy jelenük és elkerülhetetlen kudarcuk egyéni. Most már béke van és a világ egyszerűbb és jobb hely lett. Pontosan ilyennek kell lennie egy botegyenes, agyatlan B-kategóriás akciófilmnek. Agy kikapcsol, popcorn a kézben és hadd szóljon!
Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez

Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.
A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.
Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.
John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?