Szükségünk van a méhészekre
- Dátum: 2024.02.05., 04:25
- Vass Attila
- akció, akcióhős, B-film, kritika, purgatótorium, rossz, szórakoztató, tudatalatti
Akármennyire is a mozi egy szórakoztató műfaj, kőkeményen hat a tudatalattinkra. A zsáner filmjei a vélt vagy valós félelmeinkből táplálkoznak. Öntudatlanul kapjuk meg az adagunk a világunk biztonságosabbá tételéről, a jó győzelméről a gonosz felett vagy épp a szerelem örök erejéről. Az akciófilmeken keresztül az egyszeri néző megtisztul és megnyugszik. Egy olyan utazáson vesz részt, ahol a jó főszereplő biztonságosabbá teszi az életünk, megerősítést nyer a világrend.

Lehet ez egy magányos cowboy, aki a törvények helyett, de még inkább azt megerősítendő az igazságot osztja vagy az antihős gengszter rosszfiú, aki nagyívű története végén elbukik, ezáltal legitimálva a fennálló társadalmi és törvényes rendet. A mozi önkéntes feladatokká alacsonyítja a szabadság szentségében tobzódó állam társadalmi kötelezettségeit, így hinti el a jó állampolgáriság magjait. Látványosan demonstrálja a meglévő erőviszonyok helyességét, és mindent a konszolidálódásnak rendel alá. A társadalmi és morális jó egybeesik, ezért akármilyen erőszak legitimitást nyer a vásznon.
A self-made man filmek pontosan erre játszanak rá és ennek egy látványos példája A méhész. Jason Statham (Feláldozhatók, Meg, Szállító) kivételesen egy egész szórakoztató projektbe repít minket, ahol kedvelt izomarcunk szupertitkos ex-katonaként (mi másként?) rendet tesz a gonosz hackerek közt. Ezt a koncepciót karolta fel a szebb napokat is látott rendező, David Ayer (Nehéz idők, Harag, Öngyilkos osztag). A főhősünk rezzenéstelen brit faarccal jön, lát és igazságot oszt. A negatív, gonosz összeesküvés részei csak egyfajta társadalmi feszültség katalizátorok. A nagy és gonosz világ elnagyolt, karikaturisztikus díszletei. A helyenként igen trágár magyar szinkron csak még jobban rájátszik erre.

A rosszaknak Statham mutat példát, mondja meg a tutit, a saját purgatóriumukká válik. Az akciók véresek, de remekül követhetően fényképezettek. Igazi tesztoszteronszagú adrenalinbombával van dolgunk, ami után nyugodtan tudunk felállni a székünkből, győzött a mögöttes jó, a tankönyvízű mű igazság. A világ újra megmenekült, a méhek zümmöghetnek. A méhész vigyázott ránk. Ahogy anno a vadnyugaton itt is teljes diadalt arat a jók világa, úgy éri el ezt a hatást a gonosz háttérszervezetek, ezek a rákos élősködők, látványos bukása annak ellenére, hogy jelenük és elkerülhetetlen kudarcuk egyéni. Most már béke van és a világ egyszerűbb és jobb hely lett. Pontosan ilyennek kell lennie egy botegyenes, agyatlan B-kategóriás akciófilmnek. Agy kikapcsol, popcorn a kézben és hadd szóljon!
Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős
James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.
Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban
Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.
A haza és az emberség kötelez
Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.
Del Toro újraéleszti a Frankensteint
„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.