Menü

A teremtés története - Kojot négy lelke

  • Dátum: 2023.06.09., 13:45
  • Szabó Máté
  • képek: Vertigo

Gauder Áron a Nyócker! rendezője új filmjével a Kojot négy lelkével egy nagyon zsigeri témát feszeget. A film az észak-amerikai indiánok történetén keresztül akarja bemutatni az emberiség teremtéstörténetét, és tisztelegni az indián kultúra előtt. A Kojot négy lelke pedig mindezt nagyon jól kivitelezi, és egy mindenki számára átélhető mese a jelen világunkról.

Miről szól?

A Kojot négy lelke lényegében egy meseszerű animációs történet. A történet szerint a teremtő álmából születik meg a főhős prérifarkas, aki jobb és szerethetőbb pillanataiban egy kissé irritáló és pökhendi élőlény, a rosszabbakban pedig bosszúra éhes kavarógép. A prérifarkas meglopja teremtőjét, egy jókora adagot elcsen abból a sáranyagból, amiből az „öreg” bármit megteremt, majd Kojot megformázza az anyag egy részéből az első két embert, avagy két indiánt.

A haragra gerjedő teremtő a maradék lopott anyagot dühösen a vízbe dobja, és el is feledkezik róla, pedig aztán abból fejlődik ki az élet máshol, az az élet, ami aztán jóval később, a hódítók képében megjelenik az indiánok földjén, hogy kisajátítsa azt. Ők azok, akik a természettől eltávolodtak, azt csupán eszközként és forrásként használják. Ezzel szemben az őslakosok egy küzdelmes folyamat végeredményeképpen szoros kapcsolatot alakítottak ki a természettel, és szimbiózisban élnek azzal.

Meseszerű és egyszerű történet

A Kojot négy lelke lényegében véve egyfajta meseszerű történet a természetről. Viszont, aki egy tipikus művészfilmre számít szintén csalódni fog, mivel persze vannak művészi elemei a filmnek, mégsem klasszikus művészfilm. Gyerekként is élvezhető a történet, a felnőttek pedig tucatnyi olvasatot kiolvashatnak a sztoriból, viszont egyértelmű, hogy az egész film leginkább egy (tan)mese. A film szép lassan csordogál a maga medrében, amíg magával nem sodorja a nézőjét. Váratlan helyeken nevetteti meg a nézőt, kreatív és vicces módon kihasználja azt a szabadságot, amit az animáció nyújtani képes, és közben jól helyezi el a drámai részeket is a történetben. A bő százperces játékidő alatt a film szinte elrepül, egy pillanatra sem érződik laposnak vagy unalmasnak a történet.

A Kojot négy lelke egyszerre tisztelgés a természet szépsége és nagysága előtt, emlékeztet minket arra, hogy nem csak mi emberek vagyunk itt a Földön, és megmutatja azt is, hogy hogyan lehetne élni visszafogottabban, lassabban és összhangban a többi élőlénnyel, valamint a természettel és olyan vonzóvá tenni a mi világunkat, mint amit a filmben is látunk.

Persze a film az indián hiedelemvilágot nagyon pozitívnak és természetesnek ábrázolja, őket azonosítja a film a természet tökéletességével. Majd pedig jön a kapzsi, és kizsigerelő emberiség, akik elveszik az indiánok földjét. Ez nagyjából egy “Avatar történetre” is ráillene, viszont a Kojot nem akar erőszakosan meggyőzni arról, hogy mennyire gonosz az emberiség, és nem is mutat be bennünket annyira gonosznak. Emiatt nem érezzük úgy körülbelül 30 perc után, hogy: minek is élünk ezen a Földön.

Jól megalkotott képi világ

A film képi világa lenyűgöző, ahogy látjuk a teremtés folyamatát, sorban bukkannak elő a növények, születnek meg az állatok és benépesül a Föld, mint például a bivaly, vagy a farkas. Ráadásul az animációk is jól ki vannak dolgozva. Gauder Áronék stílusa jól kidolgozott, az animáció ellenére pedig nincsenek rossz vágások, se eszeveszett és átláthatatlan akciók. Külön tetszett, hogy az akciójelenetek is jól vannak meganimálva, és nem csak egy-egy “szimbolikus snittet” raknak be valamilyen csatáról. Valamint az állatok “beszédét” is nagyon ötletesen oldják meg a filmben.

Összességében a film bizonyos dolgokat nem tud nagyon részletesen bemutatni és szétszedni, csak egyszerűen bemutatja, hogy: az emberiség kizsákmányoló. Emellett a karakterek motivációja is csak úgymond meseszerűen van jelen a történetben. Viszont ettől függetlenül a történet továbbra is nagyon jó, a Kojot négy lelke nem egy pörgős akciófilm, viszont egy nagyon tanulságos történet a jelen világunkról az indián kultúrán keresztül. Sok helyen kissé naivnak, és néha önkritikusnak érződhet, viszont ettől függetlenül ezt a történetet mindenképp érdemes megnézni, mivel nagyon érdekes, emellett pedig a magyar filmezés egy nagyon jó animációs filmmel lett gazdagabb.

Jó szívvel lehet ajánlani ezt a filmet bármilyen korosztálynak, mivel mindenkinek lesz valamilyen megértése a sztoriról, gyerekként persze nem annyira tanulságos, viszont úgy is szórakoztató tud lenni a film. Felnőttként pedig a kizsákmányoló modern világon túl rengeteg féle olvasata és tanulsága lehet a filmnek.

A fiúk is szomorúak csak nevetnek rajta - A kaszkadőr

A nemrégiben megjelent A kaszkadőr egyfajta bemutatása azon szakmának, ami nélkül a filmezés lehet nem is létezhetne. Az alkotás attraktív akciójeleneteken keresztül bemutatott szerelmi történet, ami közben meglovagolja a retró stílus világát is. Kitekint rengeteg ikonikus 80-as évekbeli alkotásra, és közben nézői szempontból egész végig fenntartja a karakterekért való izgalmat.

Bad Boys - Mindent vagy többet

Michael Bay az első két Bad Boys mozival a 90-es és a 2000-es években is megmutatta, miként kell korhatáros, mégis szórakoztató akció-vígjátékot rendezni. A két főhős, a dumák és a stílus emlékezetessé tették az akkori összképet. 17 évvel később napvilágot látott a Mindörökké rosszfiúk alcímre hallgató, afféle “visszatérés”, immár Bay nélkül. Adil el Arbi és Billal Fallah akkor elkészítették a franchise legsikeresebb darabját, ami után most jött is egy 4. rész, teljesen újult erővel.

A valódi szelíd motorosok kálváriája

A Motorosok egy letűnt korszak tesztoszteronszagú fényképalbumának bűvöletével árulja magát. A színészgárda pazar: a tüneményes Jodie Comer a szerelmes főhősnő, az überkemény Tom Hardy a bandavezér, szexi ösztönember, a vágy tárgya pedig Austin Butler. A rendező Jeff Nichols (Mud, Take shelder) dokumentarista alapossággal mutatja be a valódi „Szelíd motorosokat” azaz egy 60-as évekbeli Chicago-i motorosbanda fénykorát és átfordulását a bűnbe.

A sötétség ébredése – Az akolitus

A Star Wars egyelőre nem tudott elszakadni a Skywalker korszaktól sorozatok szintjén sem, az Andor és az Ahsoka is felidézték azt. A nemrég megjelent Az akolitus a köztársaság fénykorába kalauzolja el a nézőket, és üde színfoltja a Star Wars élőszereplős világának. Kicsit krimi, kicsit fantasy, és persze némi drámával is fűszerezik az alkotást, a kezdés nagyon ígéretes, viszont kérdéses, hogy mit hoz az évad többi része.

Esztétikusan szórakoztató világvége

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a videójáték-adaptációk aranykorát éljük, az utóbbi években kritikai és anyagi sikereket is arattak a különféle videójátékokból készült filmek. Gondolhatunk itt a League of Legends-ből készült Arcane-ra, ami animációs filmként a Netflixen aratott nagy sikert, vagy a Super Mario Bros.-ra. Valamint a Last of Us tavaly évi sikere után meg is érkezett egy újabb posztapokaliptikus játék képernyőre adaptálása a Fallout széria, ami egy fokkal még magasabbra teszi a lécet.