Menü

A teremtés története - Kojot négy lelke

  • Dátum: 2023.06.09., 13:45
  • Szabó Máté
  • képek: Vertigo

Gauder Áron a Nyócker! rendezője új filmjével a Kojot négy lelkével egy nagyon zsigeri témát feszeget. A film az észak-amerikai indiánok történetén keresztül akarja bemutatni az emberiség teremtéstörténetét, és tisztelegni az indián kultúra előtt. A Kojot négy lelke pedig mindezt nagyon jól kivitelezi, és egy mindenki számára átélhető mese a jelen világunkról.

Miről szól?

A Kojot négy lelke lényegében egy meseszerű animációs történet. A történet szerint a teremtő álmából születik meg a főhős prérifarkas, aki jobb és szerethetőbb pillanataiban egy kissé irritáló és pökhendi élőlény, a rosszabbakban pedig bosszúra éhes kavarógép. A prérifarkas meglopja teremtőjét, egy jókora adagot elcsen abból a sáranyagból, amiből az „öreg” bármit megteremt, majd Kojot megformázza az anyag egy részéből az első két embert, avagy két indiánt.

A haragra gerjedő teremtő a maradék lopott anyagot dühösen a vízbe dobja, és el is feledkezik róla, pedig aztán abból fejlődik ki az élet máshol, az az élet, ami aztán jóval később, a hódítók képében megjelenik az indiánok földjén, hogy kisajátítsa azt. Ők azok, akik a természettől eltávolodtak, azt csupán eszközként és forrásként használják. Ezzel szemben az őslakosok egy küzdelmes folyamat végeredményeképpen szoros kapcsolatot alakítottak ki a természettel, és szimbiózisban élnek azzal.

Meseszerű és egyszerű történet

A Kojot négy lelke lényegében véve egyfajta meseszerű történet a természetről. Viszont, aki egy tipikus művészfilmre számít szintén csalódni fog, mivel persze vannak művészi elemei a filmnek, mégsem klasszikus művészfilm. Gyerekként is élvezhető a történet, a felnőttek pedig tucatnyi olvasatot kiolvashatnak a sztoriból, viszont egyértelmű, hogy az egész film leginkább egy (tan)mese. A film szép lassan csordogál a maga medrében, amíg magával nem sodorja a nézőjét. Váratlan helyeken nevetteti meg a nézőt, kreatív és vicces módon kihasználja azt a szabadságot, amit az animáció nyújtani képes, és közben jól helyezi el a drámai részeket is a történetben. A bő százperces játékidő alatt a film szinte elrepül, egy pillanatra sem érződik laposnak vagy unalmasnak a történet.

A Kojot négy lelke egyszerre tisztelgés a természet szépsége és nagysága előtt, emlékeztet minket arra, hogy nem csak mi emberek vagyunk itt a Földön, és megmutatja azt is, hogy hogyan lehetne élni visszafogottabban, lassabban és összhangban a többi élőlénnyel, valamint a természettel és olyan vonzóvá tenni a mi világunkat, mint amit a filmben is látunk.

Persze a film az indián hiedelemvilágot nagyon pozitívnak és természetesnek ábrázolja, őket azonosítja a film a természet tökéletességével. Majd pedig jön a kapzsi, és kizsigerelő emberiség, akik elveszik az indiánok földjét. Ez nagyjából egy “Avatar történetre” is ráillene, viszont a Kojot nem akar erőszakosan meggyőzni arról, hogy mennyire gonosz az emberiség, és nem is mutat be bennünket annyira gonosznak. Emiatt nem érezzük úgy körülbelül 30 perc után, hogy: minek is élünk ezen a Földön.

Jól megalkotott képi világ

A film képi világa lenyűgöző, ahogy látjuk a teremtés folyamatát, sorban bukkannak elő a növények, születnek meg az állatok és benépesül a Föld, mint például a bivaly, vagy a farkas. Ráadásul az animációk is jól ki vannak dolgozva. Gauder Áronék stílusa jól kidolgozott, az animáció ellenére pedig nincsenek rossz vágások, se eszeveszett és átláthatatlan akciók. Külön tetszett, hogy az akciójelenetek is jól vannak meganimálva, és nem csak egy-egy “szimbolikus snittet” raknak be valamilyen csatáról. Valamint az állatok “beszédét” is nagyon ötletesen oldják meg a filmben.

Összességében a film bizonyos dolgokat nem tud nagyon részletesen bemutatni és szétszedni, csak egyszerűen bemutatja, hogy: az emberiség kizsákmányoló. Emellett a karakterek motivációja is csak úgymond meseszerűen van jelen a történetben. Viszont ettől függetlenül a történet továbbra is nagyon jó, a Kojot négy lelke nem egy pörgős akciófilm, viszont egy nagyon tanulságos történet a jelen világunkról az indián kultúrán keresztül. Sok helyen kissé naivnak, és néha önkritikusnak érződhet, viszont ettől függetlenül ezt a történetet mindenképp érdemes megnézni, mivel nagyon érdekes, emellett pedig a magyar filmezés egy nagyon jó animációs filmmel lett gazdagabb.

Jó szívvel lehet ajánlani ezt a filmet bármilyen korosztálynak, mivel mindenkinek lesz valamilyen megértése a sztoriról, gyerekként persze nem annyira tanulságos, viszont úgy is szórakoztató tud lenni a film. Felnőttként pedig a kizsákmányoló modern világon túl rengeteg féle olvasata és tanulsága lehet a filmnek.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.

Piramisjátékra épült a magyar álom

Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.

Lázadni kell, ennyi az egész?

Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.

Daryl Dixon Spanyolországban

A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.

Halálos séta

A hosszú menetelés nem a klasszikus King-horrorok közé tartozik, hanem egy feszült és lélekpróbáló thriller, amelyben ötven fiú indul el egy halálmenetre, ahol a szabály egyszerű: aki megáll, meghal. A film naturalista ábrázolása, erős dialógusai és színészi alakításai – különösen Cooper Hoffman, David Jonasson és Mark Hamill játékával – folyamatos feszültséget teremtenek. Bár pszichésen megterhelő és helyenként brutális, mély társadalomkritikája és valóságshow-szerű bemutatása miatt elgondolkodtató élményt kínál.