Minden, mindenhol, mindenkor - Filmkritika
- Dátum: 2023.03.23., 20:54
- Szabó Máté
- Fotók. Prorom
A Minden, mindenhol, mindenkor a párhuzamos világok új fogalmát alkotja meg. A film egy túlpörgetett, kaotikus és lehengerlő történetmesélés egy család és egy túlhajszolt családanya életéről. A története olyan, mint egy “összemásolt filmkritika”, különböző már jól bevált sablonokat, elemeket újraértelmez, újból felhasznál, viszont olyan módon, hogy az már önmagában is újszerű. Ez a film lehet, hogy nem tökéletes és nem fog mindenkinek tetszeni, viszont mindenképp érdemes megnézni.
A történet röviden
Evelyn (Michelle Yeoh), kínai bevándorló, aki egy mosodát üzemeltet és nyakig úszik az adósságban. Könyvelője (Jamie Lee Curtis) nem sok lehetőséget lát számára a kiútra a felszámoláson kívül. Férjével, Waymond (Ke Huy Huan) válni készül, lányának, Joynak (Stephanie Hsu) a másságát meg annyira képtelen kezelni, hogy még a saját apja (James Hong) előtt is titokban tartja. Ez pedig egy külön történetszálat generál az egész filmben.
Ezután hirtelen minden megváltozik, és Evelyn férje bőrében megjelenik egy alternatív világból érkezett Waymond, aki azt állítja, hogy rajtuk áll vagy bukik minden párhuzamos univerzum sorsa, amit épp felfalni készül egy rejtélyes figura, aki hamarosan az ő világában is megjelenik. Innentől egy szédületes utazás veszi kezdetét Evelyn fejében és kis világában, meg úgy a multiverzumok sokaságában is, hogy a különböző létsíkokat meglátogatva felvértezze magát olyan tulajdonságokkal és gondolatokkal, melyekkel szembeszállhat ellenfelével.
Műfaji kavalkád és szürreális jelenetek
A film rendezői a Dan testvérek, Daniel Scheinert és Dan Kwan. Fontos kiemelni, hogy az általuk rendezett film nem egy klasszikus szuperhős mozi, és nem is akar egy Marvel-filmekre hasonlító sztorit létrehozni. A film persze valahol egy szuperhősfilm, viszont annak paródiája is. A mélyben egy banális családi dráma bonyolódik adótartozással, demens nagypapával, elhidegülő házastársakkal és egy meg nem értett leszbikus, kamasz lánnyal. A multiverzumos körítés viszont valószerűtlen szuperhősöket kreál minden szereplőből, akiknek épp annyira lenyűgözőek a képességeik, mint amennyire bizarrak. A multiverzum törvényszerűségei, működési elve pedig szintén egyszerre észbontó és röhejes.
Ráadásul a multiverzumokról alkotott képet is teljesen újszerűen ábrázolja a film, a különböző síkok közötti utazás szürreális és kaotikus. A film elején sokszor fejvesztve zajlanak az események, amelyeket megérteni is nehéz. Az egész történet egy fantáziadús, túlpörgetett történet egy túlhajszolt családanyáról. A sztori egyértelműen a középső részében van igazán elemében: a szokatlan, sokszor szürreális párhuzamos valóságok széles skáláját vonultatja fel, amelyek tele vannak utalásokkal, és egy igazi műfaji kavalkádot alkotnak. Képi világ szempontjából ezt a filmet elképesztően összetett lehetett megalkotni, valamint az biztos, hogy egy ilyen gyors, csapongó jelenetekkel tűzdelt filmhez már önmagában is egyedi látásmód kell.
Ezerfelé tartó gondolat
Az biztos, hogy alaposan rá kell pihenni erre a filmre, és a befogadásához “nyitott elme” kell, ugyanis a Minden, mindenhol, mindenkor audiovizuális és narratív szempontból egyaránt iszonyúan túl van terhelve. Az egyik kreatív ötletet még szinte fel se lehet fogni, már el is tapossa azt egy másik, mindeközben folyamatosan sulykolják belénk, hogy hogyan működnek a multiverzumok, kinek mi a szerepe bennük, valamint hogy hogyan és miért kell köztük közlekedni, ráadásul egymással ütköztetett véleményekkel próbálják közben keresni a válaszokat a különböző “nagy” kérdésekre is. A film sokkolóan sűrű, ráadásul 135 perces játékidejével egyáltalán nem rövid, mivel semmi üresjárat sincs benne, itt nincs idő elnyújtott drámázásra, vagy éppen hosszas snittekre, ráadásul ha még 30 perccel hosszabb lett volna a film valószínűleg, hogy fel sem tűnik. A történet sűrűsége miatt néha érdemesebb elengedni a tényleges megértést, és hagyni, hogy a szereplők végigvigyenek az egész film világán.
A film tanulsága: A szeretet
A film tanulsága, amely eléggé közhelyes, hogy tanuld meg értékelni a saját életed, és ne akard más életét élni. A történet egy átvitt értelmű, belső utazás Evelyn tudatában, melynek végállomásánál nem egy külső erővel, hanem a saját szűk környezete felé tanúsított problémáival kell megküzdenie. Valamint a film vége egy egyértelmű társadalomkritikát is megfogalmaz a modern világ hétköznapjaival, túlhajszolt életvitelével kapcsolatban. A film valódi tanulsága, hogy a szeretet és az elfogadás az egyetlen érték, amik függetlenek attól, hogy milyen rendkívüli képességeink vannak, és az egész emberiségnek ezen értékekre kellene törekedni.
A Minden, mindenhol, mindenkor nem feltétlenül egy letisztult, sima moziélmény. Sőt egy annyira kusza, és újszerű világot mutat be a metaverzum megvalósításával, hogy már emiatt is mindenképp érdemes megnézni. A jövőből visszanézve a Minden, mindenhol, mindenkor szinte biztosan egy meghatározó filmélmény lesz, amely elképesztően újszerűen ábrázolja és rengeteget hozzáad a metaverzumok világához is. Lehet, hogy nem mindenkinek tetszik majd ez a film, lehet, hogy valakiben rengeteg kérdés marad a film megnézése után, viszont ettől függetlenül mindenképp érdemes megnézni, mivel maradandó filmélményt ad.
Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez

Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.
A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.
Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.
John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?