Menü

Wakanda visszatért - Fekete Párduc 2. kritika

A Marvel Studios már rögtön az első Fekete Párduc film bemutatása után elkezdte tervezgetni a folytatást. 2 évvel ezelőtt viszont valószínűleg az Marvel-univerzum követőit világszerte megrázta a színész Chadwick Boseman halála. Ennek hatására pedig valóban nehezebb lehetett megcsinálni az új Fekete párducot, ami méltón tiszteleg az elhunyt főszereplő előtt. Filmként pedig egy sokszor látott történet részeként, de mégis abszolút jó élményt nyújt.

A történet szerint T'Challa (Chadwick Boseman) király elhunyt egy rejtélyes betegségben, az Afrikában található Wakanda, pedig király (vagy ahogy ők nevezik: őrző) nélkül maradt. A világ nagyhatalmainak az itt található vibránium ásványra fáj a foga, amit persze a helyiek nem szeretnének odaadni. Az egykori uralkodó húga, Shuri (Letitia Wright) nehezen dolgozza fel a gyászt és a tudományos munkába temetkezik. Amikor pedig megjelenik az új főgonosz Namor (Tenoch Huerta) egy ismeretlen vízi világ vezetője, aki szintén a vibrániumra pályázik, akkor Shuri nyilvánvalóan vezetői szerepbe “kényszerül”, és kénytelen a népét védelmezni.

Az első részhez képest a jelenlegi rész jóval drámaibb, sokkal inkább kerüli a humort, és a politikai kritizálást. Helyette egy személyesebb drámát mesél el a gyászról, és a karakterekre nehezedő nem várt örökségről. A film végére egyértelmű, hogy Shuri immáron nem egy vicces mellékkarakter, hanem központi figura, aki az igazságtalanság miatt érzett haragjával viaskodik, és a jövőben valószínűleg Ő lesz a történet főszereplője, valamint könnyedén lehet, hogy más Marvel-filmekben is felbukkan majd a karakter.

A film rendezője, Ryan Coogler, értelemszerűen Chadwick korai halála miatt kénytelen volt módosítani a forgatókönyvön. A filmen viszont ez a legkevésbé sem látszik, ugyanis a történetet abszolút értelmezhetőnek és követhetőnek írta meg. Összességében nézve viszont elmondható, hogy a film történetét persze más-más köntösben és körítéssel, de már rengetegszer láthattuk. Miszerint vannak a jók akik védik a hazájukat, a rosszak pedig a múltbéli sérelmek miatt küzdenek a saját igazukért. A sztori egyértelműen érett, felnőtt témákról beszél, ráadásul jó néhány jelenete jóval erőszakosabb az átlagos Marvel filmeknél, a képregényfilmes jellegét szinte egyáltalán nem érezni az alkotásnak. A történet problémája sokkal inkább az, hogy “jó” karakterei is eléggé klisések.

Viszont a “gonosz” Namor, és népe a Talocanok pedig még inkább felszínesen vannak kidolgozva, az ő igazi drámájuk és történetük persze mögöttesen jelen van a filmben, de egyáltalán nem kap nagy jelentőséget. Namort tulajdonképpen a múltján alapuló hatalom mozgatja, viszont a karakter szellősen van bemutatva, a céljai sincsenek igazán kidolgozva azon túl, hogy a Wakandában található vibrániumot szeretné megszerezni, amellyel aztán a világ felett uralkodhat.

A film látványára, akciójeleneteire ezúttal sem lehet panaszkodni. A különböző jelenetek, vágások, díszletek, valamint a karakterek öltözetei látványosak, jól néznek ki. Külön megemlíteném a Talocanok víz alatti lakhelyét, ami abszolút látványosan van kidolgozva. Nem véletlenül, hogy az előző részt 7 db Oscar-díjra jelölték, és a technika terén többet be is zsebelt. Könnyedén lehet, hogy a második részt is díjazni fogják az Oscar-gálán. Érdemes megemlíteni a film zenéjét is, ami szakít az első rész hip-hop stílusával, és sokszor átvált a lassabb, drámaibb háttérzenére, ami illik a film történetmeséléséhez.

Összességében a Fekete párduc 2. része egyáltalán nem rossz, család drámaként sem kidolgozatlan, Shuri karaktere nagy jelentőséget kap és bőven elviszi az egész történetet. Viszont az egyes karakterek motivációi, értékei abszolút felszínesek. A film viszont így is hosszú, több mint 2,5 óra, emiatt inkább a különböző üresjáratokat kellett volna kitölteni az egyéni motivációkkal. A film látványvilágában is gyönyörű, valamint méltó emléket állít az elhunyt Chadwick Bosemannak.

Külön megemlíteném a film elején és végén látható megközelítőleg 1-1 perces csendes jeleneteket, amelyekben a színész karakteréről láthatunk korábbi jeleneteket egyfajta megemlékezés részeként, aki egyértelműen megkapta az eddigi Marvel-univerzum legtiszteletreméltóbb lezárását, amely igazából a film értékét is emeli. A “Fekete párduc pedig visszatér” – ahogyan rengeteg más Marvel karakter is – szóval biztosan lehet számolni azzal, hogy lesz egy harmadik része is a filmnek nagy valószínűséggel Surival a főszerepben, a stáblista utáni jelenetnek pedig itt most tényleg van jelentősége a (jövőbeli) történet szempontjából, így azt is mindenképp érdemes megvárni.

Agatha Christie - Az Alibi

Az angol címmel megjelent Ordeal By Innocence Agatha Christie azonos című regényének legújabb minisorozatos feldolgozása. Az alkotás magyarul Az Alibi címet kapta, és alapvető témája az ártatlanság pszichológiája, valamint az ehhez való emberi viszony. Mindezt pedig már egy sokszor látott gazdag brit családon keresztül mutatja be a sorozat, jó néhány helyen modernizálva a történetet.

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.

Reggae idők mozija

A nagyon várt Bob Marley: One Love -t azaz Jamaica és a reggae egyik kiemelt alakjának amerikai életrajzi filmjét nagyon bepromózták. A zene remek, a színész jól adja a főhőst, még ha kicsit jóképűbb is a kelleténél. A forgatásban bevonták a családot is. Remekmű született, vagy csak egy újabb zenei film a rajongóknak sablon elemekből és rengeteg klisével? Utánajártunk.

Út egy párkapcsolat mélyére és tovább

Justine Triet egy roppant érzékeny rendezőnő, akit a párkapcsolatok dinamikája érdekel, azon belül is az emberi ego empátiával való küzdelme. Fiatal életműve megkoronázást nyert az Arany Pálma-díjas, 5 Oscarra jelölt Egy zuhanás anatómiájával, ahol egy gyilkosság kivizsgálásán keresztül ismerhetjük meg egy író házaspár egykori közös életét. Remek színészek, pazar zene, rideg színek és fojtogató bírósági krimi hangulat. Lássuk a részleteket.

A periféria – Sorozatkritika

Lisa Joy és Jonathan Nolan viszonylag új sorozata, A periféria, William Gibson regényének alapjaira épül. A Periféria egy igazi keményvonalas sci-fi, rengeteg összetett történettel, csavarral. A sorozat világa egyszerre nyomasztó és izgalmas, a szereplői pedig emlékezetesek. A történet elejétől a végéig összetett, de a végére szinte minden összeáll.