Társas magány - Emberek között, de mégis oly egyedül
- Dátum: 2022.10.30., 09:32
- Szabó Máté
- képek:pexels.com
- egyedüllét, életmód, emlék, közösség, magány, psziché
Egyedül lenni emberek között az egyik legrosszabb érzés, amelyet rengetegen tapasztalunk az életünk során. Egyszer csak csendben ücsörgünk, máskor pedig azon kapjuk magunkat, hogy már percek óta csak sztorizunk egy témáról. Azonban a körülöttünk lévőkkel mégsem érezzük jól magunkat. A magány érzése minden helyzetben körülvesz bennünket, mert magányosak akkor is lehetünk mikor a legkevésbé vagyunk egyedül.
Mit jelent egyedül lenni emberek között?

Röviden azt lehet mondani, hogy kapcsolatban vagyunk emberekkel, legyen az barát, kolléga, főnök, családtag. Azonban ez a kapcsolat valahogy mégsem jó lelkileg és érzelmileg sem, itt nem arról van szó, hogy kizsigerelő, vagy bántalmazó lenne. Csupán arról, hogy azt érezzük a környezetünkben kedvelik az emberek a másikat, beszélgetnek egymással, míg mi csak sodródunk a mindennapokkal. Ezekben a kapcsolatokban az állandó elem, ami köré aztán rengeteg érzés társulhat: a hiány.
Miről ismerjük mindezt fel?
A legegyértelműbb jelek a társas magány felismerésére, hogy nem tudunk igazán mély témákról beszélgetni a környezetünkben lévő emberekkel, mindig csak felszínes, sztereotipikusan jó témákról van szó. Sokszor azon kapjuk magunkat, hogy nincs kihez fordulnunk ha segítség kellene valamilyen egyszerű dologban is.
Erre pedig csak rárakodik ha például egy munkahelyen vagy iskolában hiányzik a kölcsönösség és az odafigyelés is. Itt pedig nem arról van szó, hogy lenéznék az embert, hanem sokkal inkább arról, hogy levegőnek veszik és átnéznek rajta.
Változtassunk, de hogyan?

A magány nem azt jelenti, hogy egyedül vagyunk, hanem azt, hogy egyedül érezzük magunkat. Az ember társas lény, emiatt kötődni, kapcsolódni szeretnénk másokhoz, ami éppúgy létszükségletünk, mint akár a táplálkozás és egyéb alapvető életfunkciók. Léteznek olyan érzelmi szükségleteink amelyeket ha nem tudunk kielégíteni, magányosnak, elhagyatottnak érezzük magunkat.
A kapcsolataink legyen az bármilyen, ha nem ápoljuk és nem tartjuk fenn, akkor kihunynak, elhidegülnek egymástól a felek. Legyen szó baráti-, családi-, vagy párkapcsolatról ha elhidegült egymástól két ember, mindig csak úgy lehet helyreállítani egy kapcsolatot, ha erre kölcsönös az igény. Ahhoz, hogy egy kapcsolat minőségi változáson mehessen keresztül, mindkét félnek nyitottnak kell erre lennie, és tenni a dolgokért akár személyesen akár a közösségi médián keresztül, és minden ilyen változáshoz idő kell. Egy párkapcsolat újraélesztése persze mindig más, mint például egy baráti kapcsolat, azonban ha mindkét fél nyitott a változásra, akkor sok munkával, kitartással egy párkapcsolatot is újra lehet éleszteni.
Visszaút a társas magányból?

A társas magány leküzdésén mindig a helyzet felismerése és elfogadása segíthet, mint a legtöbb helyzetben. Azonban ez az érzés nem feltétlenül rossz, van akinek egyszerűen kevésbé van szüksége társaságra és visszahúzódóbb. Ennek leküzdésén elsősorban a kommunikáció és a közös élmények segítenek, nem véletlen, hogy az iskolák, egyetemek mellett ma már rengeteg munkahely is szervez közösségépítő programokat. Ezeknek pedig alapvetően mindig az a lényege, hogy egy adott munkahelyen dolgozók jobban megismerjék egymást, legyenek közös témáik.
Egy közösségen belül mindig lesznek nyitottabb és zárkózottabb emberek is, a lényeg az, hogy az önmagunkkal szemben támasztott elvárásoknak megfeleljünk, vagy legalább meg tudjuk közelíteni, és olyan közegekben éljük a mindennapjainkat ahol jól érezzük magunkat. Egyedüllétre, csendre pedig néha mindenkinek szüksége van, így a társas magány jelensége néha a mindennapok velejárója is.
Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége
Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.
Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?
Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?
Miért érezhetjük magunkat kimerültnek tavasszal? – A szervezet alkalmazkodása az évszakváltáshoz
A tavasz sokak számára a megújulás időszaka: hosszabbak a nappalok, több a napfény, és a természet is újjáéled. Mégis gyakori tapasztalat, hogy március elején sokan inkább fáradtnak, nyugtalanabbnak vagy kimerültnek érzik magukat.
Hogyan segíthet az optimista gondolkodás a hosszabb és egészségesebb élethez
Sokan úgy vélik, hogy az optimizmus velünk született tulajdonság: van, aki mindig pozitívan látja a dolgokat, míg mások hajlamosak a pesszimizmusra. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy az optimista hozzáállás nem csupán genetikai adottság kérdése.
Miért félünk a pókoktól? – Tippek a rettegés legyőzéséhez
A pókoktól való szorongás az egyik leggyakoribb fóbiának számít a világon. Sokan még az apró teremtmények látványától is pánikba esnek, miközben racionálisan tudják, hogy az állat ártalmatlan. Honnan ered azonban ez a zsigeri reakció, és mit tehet az, aki nem akar minden sarokban potenciális veszélyt látni?