Tanácsok, hogy az első randi jól sikerüljön
- Dátum: 2021.12.05., 00:20
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- időzítés, külsőség, randevú, szerelem, szeretet, sztereotípia, udvarlás, viselkedés
Izgatottság, hevesen zakatoló szív, izzadás, félelem – ha valóban fontos az első randevú, akkor a felsorolt tünetek gyakran jelentkeznek. Ezek ellen nem igazán tehetünk, ám vannak olyan dolgok, amelyeket befolyásolhatunk annak érdekében, hogy az első találkozás jó kimenetellel záruljon. Íme pár jó tanács, tipp az első randihoz, ezúttal nem csak férfiaknak.
Az első randi sosem egyszerű, hiszen általában azzal a céllal vágunk bele, hogy meghódítsuk kiszemeltünket. Ehhez fontos, hogy elnyerjük az ő tetszését, ami természetesen nem azt jelenti, hogy egy fiktív képet kell kialakítanunk magunkról, habár sokan ezt teszik (ilyen esetekben jó eséllyel csalódás, boldogtalan párkapcsolat vagy hasonló negatív kimenetel lesz a vége). De hogyan alakíthatunk ki pozitív benyomást az első randin anélkül, hogy ne űznénk valamiféle színjátékot? Íme néhány tipp hozzá.

1. Nem a ruha teszi...?
A nők számára maga a megfelelő öltözködés általában nem jelent gondot – feltéve, ha eltekintünk a ruha kiválasztásának órákon át tartó dilemmájától. A férfiakra viszont gyakran épp a fordítottja igaz ennek, hiszen kevésbé okoz számukra fejtörést az egyes ruhaneműk megválasztása. És természetesen kevésbé eredményes is. Ám szerencsére ezen tudunk változtatni.
Nem arról van szó, hogy az első randira ingbe vagy valami a személyiségünktől egészen távol álló ruhadarabban kell elmenni. Átlapozni sem kell az összes e havi divatmagazint. Egy egyszerű, igényes (értsd: nem kinyúlt, nem koszos, nem szakadt stb.) póló, egy ápolt cipővel tökéletesen elegendő (erről bővebben az előző posztban olvashat).
2. Készülődés
Fontos lehet, hogy egy könnyed tervet készítsünk, mielőtt randira hívjuk szívünk választottját. Ide tartozik az időpont és megfelelő helyszín kiválasztása, az asztalfoglalás (ha szükséges), illetve a terv egyes részeinek adekvát kommunikálása a másik fél felé. Ez nagyjából annyit tesz, hogy megkérdezzük őt a terveinkről. Lásd: egy szusibár jó ötletnek tűnhet, de ha valaki rosszul van a japán konyha csodáitól, akkor lehet, hogy nem a legjobb választás. Ezért kell kideríteni, hogy a másik fél szereti-e a japán konyhát – lehetőleg indirekt módon, az előzetesen megszerzett információk alapján. Vagyis: oda kell figyelni a másik szavaira.

3. Az időzítés
Bizonyára minden olvasó emlékszik olyan esetre, amikor kínosan hosszúra nyúlt egy-egy találkozója. Vagy épp ellenkezőleg: túl rövidre sikerült. A megfelelő időzítés nagyon fontos, nemcsak az érkezésnél, hanem a távozásnál is. Ha túl rövid a randevú, akkor nincs elég esélye a partnernek kellő információt szerezni rólunk és meggyőződni arról, hogy mi vagyunk az ideális választott számára (legalábbis a következő randi erejéig). Túl hosszú randi esetén pedig könnyen unalomba fulladhat két (részben) idegen találkozása, ami ugyebár erőteljesen gátolja a következő találkozás esélyét.
4. A viselkedés
Nagyon lényeges az első randin, hogy kedvesek, udvariasak legyünk, ám ne essünk át a ló túlsó oldalára. Vagyis az alapvető etikai szabályok betartása elengedhetetlen. Néhány fontosabb ezek közül első randira, amely mindkét nemet érinti:
Nem nyomkodjuk a telefonunkat, sőt: ha nem várunk valami életbe vágóan fontos hívást, nyugodtan ki is kapcsolhatjuk
Nem vagyunk arrogánsak a pincérrel/személyzettel
A nő rendel először
Ha étterembe hívnak minket, akkor együnk is valamit, ne egy üveg vizet rendeljünk
5. Tabutémák, kommunikáció

Ez az a pont, amivel talán a legkönnyebb elszúrni az első randit. A jó beszélgetés alapja, hogy hagyjuk a másik felet is szóhoz jutni – ezt a férfiak sokszor elfelejtik, akárcsak a nők. Kérdezzünk olyat, amiről a másik szívesen beszél, ami boldogsággal tölti el, így jól fogja érezni magát. A zárt kérdések, azaz az igen-nemmel megválaszolhatóak helyett alkalmazzunk nyíltakat (pl. miért, hogyan kezdetűeket). Figyeljünk a másikra, és ismételjük el egy-egy mondatát, egy-egy gondolatát: ezzel biztosítjuk a figyelmünkről.
No meg persze kerüljük a klasszikus tabutémákat. Mik ezek? Néhány a teljesség igénye nélkül:
Előző barát/barátnő (ha esetleg szóba kerül, akkor inkább semlegesen nyilatkozzunk róla, de semmiképp se egyértelműen negatívan)
Politika
Sztereotípiák
Gyakori negatív megnyilvánulások másokra nézve

Szinte biztosan jó téma és bármikor bevethető: mit vennél, ha nyernél a lottón? Hova utaznál legszívesebben, ha tehetnéd? Hogy képzeled el magad x év múlva? Olyan témákat keressünk, amihez pozitívan állunk.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.