Menü

Maradni vagy továbblépni?

Sok férfi gondolkodhat úgy, hogy -különösen a mai közösségi média által teremtett világban- milyen jó is lenne a volt barátnővel összejárni szexelni, ráadásul még annyit sem kell vele lenni, mint korábban. Ezzel szemben akadnak olyanok is, akik fenn akarják tartani a kapcsolatot szakítás után is, legyen ez bármelyik fél részéről. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy miért akarna valaki olyannal barátkozni, aki egyszer már dobta őt?

A fiatalok közegében valószínűleg a “még mindig szeretem”, “jó volt vele a szex”, “mikor együtt voltunk, tök jól megvoltunk”, érzések dominálnak. Én is éreztem már úgy, hogy kár volt tovább lépnem mert szerettem azt, akivel párkapcsolatban voltam, de mégis mindig azt éreztem, hogy ez így sehová sem vezet. Mondhatni, hogy a szakítás után mindketten szerettük még a másikat, egy kis ideig beszéltünk egymással, de azóta már hónapok teltek el és lényegében tovább léptünk.

Az idősebbek körében a “közös gyermek”, “közös javak”, “elment felettem az idő egy új párkapcsolathoz”. Ezek az érzelmek szolgálnak leggyakrabban magyarázatként arra, hogy miért akar valaki szakítás után is kapcsolatban maradni a másik féllel. Ha egy családban közös gyermek van, az sokszor furcsa szituációkat eredményez a mai világban, mivel jó esetben mindkét szülő megpróbál gondoskodni a gyermekéről/gyermekeiről. Ez pedig elvezet ahhoz, hogy a két szülőnek találkoznia kell néha.

Alapvető visszahúzó érzelem lehet, a megbízhatóság és az érzelgősség. Manapság sok ember érezheti azt, hogy elidegenedik a többi embertől, míg mások annyi emberrel vannak jóban, hogy az rémiszti meg őket, hogy: Mi van, ha elmondok nekik valamilyen intim személyes dolgot, ők pedig visszaélnek vele? A legtöbben amiatt akarnak legalább beszélőviszonyban maradni az exükkel, mert már jól ismerik egymást, és megnyugtató a másik féllel beszélni. Valamint a legtöbb ember megbízik a volt párjában, hogy egy hosszabb ideig tartó párkapcsolatban, a másik fél nem él vissza a neki elmondott dolgokkal.

Aztán persze ott van még a manipuláció, a mai világ sajnos egyik leggyakoribb eszköze. A legtöbb ember állandóan csak ígérget, hogy megváltozik, hogy ezt meg ezt majd máshogy csinál, és erről meg is tudja győzni a partnerét. Azonban a valóságban semmi sem változik meg. Egy szakítás után pedig, amiatt akar továbbra is kapcsolatban maradni, mert vagy csak szexre vágyik, vagy pedig érzelmileg van szüksége a másikra továbbra is.

Egy párkapcsolatban is, mint az élet szinte minden területén, az a legjobb, ha a két fél nyíltan tud beszélni a problémákról. Ha önző okok vezérelnek valakit, akkor talán belátja a saját hibáit és megpróbál változtatni. Ha valaki egy szakítás után érzelmileg még mindig vonzódik a volt párjához, akkor meg lehet próbálni beszélni az újrakezdésről, de túlságosan erőszakosnak lenni sincs értelme, mert az meg egyfajta megalázkodásnak hathat.

Ha pedig két érett ember higgadtan megbeszéli, hogy maradjanak barátok, arra is van lehetőség. Valószínűleg nem egy életre és nem egy szoros barátságra, de egy szakítás után is lehet segíteni egymásnak, viszont ehhez két olyan személyiségű ember is kell, akik erre nyitottak.

Szabó Máté

A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?

Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.

A mindfulness ereje a mindennapokban

Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.

A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele

A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.