Menü

Az ölelés ereje

Az ölelés a kötődés egyik legjobb kifejezőeszköze két ember között. Ha átölelünk valakit, azonnal szívet melengető, kellemes boldogság érzést, elégedettsége tapasztalunk, de a tudósok szerint az ölelés előnye ennél jóval több. Érdekes tény, hogy egy átlagos ölelés mindössze 3 másodpercig tart, 20 másodperc elteltével pedig már boldogsághormonok szabadulnak fel, ezért jó egy hosszú ideig tartó ölelés.

Egy felmérés szerint az emberek egyharmadának nincsen napi szintű érintés az életében, erre pedig a megkérdezettek nagy része nagyon vágyik. Az embereknek szükségük van az ölelésre, az ilyen jellegű fizikai kontaktusra, s ami érdekes, a kutatások egyértelműen bizonyították ennek pozitív hatásait.

A hosszabb ideig tartó ölelés, mint említettük, boldogsághormonokat szabadít fel a szervezetben, ezenkívül pedig erősíti az immunrendszert, továbbá csökkenti a szívbetegségek kockázatát. Talán eddig ebből a szempontból még nem gondoltunk az ölelés gyógyító erejére, pedig a mondás is így tartja. „az ölelés gyógyít”.

A gyógyító hatások pedig egészen „hivatalosan” ezek:

Az ölelés hatására több oxitocin termelődik, melyet boldogsághormonként tartanak számon, oldja a stresszt. Ez a hormon szabadul fel szüléskor is. Nos ez történik, ha legalább 20 másodpercig ölelünk valakit.

Az ölelés csökkenti a szívbetegségek kockázatát, hiszen csökkenti a vérnyomást. Ez is bizonyított tény.

Erősíti az immunrendszert, méghozzá úgy, hogy stimulálja a csecsemőmirigyet, amelyet az immunrendszerünk bölcsőjeként tartanak számon a szakemberek.

Csökkenti a stresszt. A kortizolt nem véletlenül hívják stressz-hormonnak, a túl sok stressz pedig köztudottan számos egészségügyi problémához vezet. Ha testünk oxitocint termel, lecsökken a kortizolszint, mi pedig nyugodtabbak leszünk.

Kiegyensúlyozza az idegrendszert, csökkenti a fájdalmat, elűzi a depressziót és rosszkedvet, segít az alvásproblémákon, gátolja az öregedést, erősíti az emberek közötti köteléket, gyógyítja a bánatot, fokozza az örömöt és még sorolhatnánk az ölelés pozitív hozadékait, ám ami a legfontosabb: az érintés koraszülöttek számára életmentő, ezért javasolják a kengurut a koraszülött babák esetében, hiszen a fizikai kontaktus, az érintés, az ölelés számukra a növekedést, fejlődést segíti.

Az ölelés létszükséglet. Kell.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.