Együtt aludjon a gyerek a szülővel? Hol kell meghúzni a határt?

Együtt aludni a gyermekkel, vagy külön? a téma megosztó. Sokak szerint teljesen normális, ha egy 8-9, akár 10-12 éves gyermek a hitvesi ágyban alszik el a szülőkkel, velük tér nyugovóra, van, mások szerint azonban ennek nem biztos, hogy így kellene történnie és hosszútávon negatív következményei vannak. Mit mondanak erről a szakemberek, pszichológusok, gyermekpszichológusok?

Kétféle véglet van ebben a témában is, egyik az a típusú szülő, aki együtt alszik a gyermekével, vagy gyermekeivel és ebben semmi negatív dolgot nem lát, szeret így pihenni (vagy épp nem pihenni), összebújni a kicsikkel, hallgatni a szuszogásukat, jó érzéssel tudja maga mellett a pihegő kis csöppségeket, nem gondolja, hogy elválasztja őket, nem pártolja a külön alvást.

A másik véglet esküszik arra, hogy a hitvesi ágyban gyereknek nincs helye, pihenés pártiak, elveik vannak és úgy tartják, mindenki a saját ágyéban tud lejobban aludni. Én az egyik táborhoz tartozom, de nem az én véleményem a fontos, hanem szakemberé, pszichológusé. Nézzük mit tartanak az együtt alvásról.

Szakemberek egybehangzó véleménye szerint több baj is van az együtt alvással.

A gyerek önállósodását hátráltatjuk vele, későbbiekben sem tud majd egyedül álomba merülni, félhet is esetleg a szülők közelsége nélkül. A jövőben, felnőttkorában sem tud egyedül elaludni,

a pszichológusok szerint emiatt lehet társfüggő, kapcsolatfüggő, mert fél az egyedülléttől és emiatt inkább benne maradhat egy nem működő kapcsolatban is.

A gyermek szemszögéből nézve tehát ezeket a negatívumokat sorolják a szakértők, míg a másik oldalon a szülők szempontjait figyelembe véve, a gyermekkel való alvás negatívan hat az intimitásra, a szexualitásra, az együtt alvásra, arról nem is beszélve, hogy a sokszor oly fáradt szülők nem tudják kipihenni magukat az örökmozgó, rugdosó, álmában forgolódó gyermekük mellett.

Fel kell tenni a kérdést, hogy hosszútávon mit jelent együtt aludni a picikkel, rászoktatni őket, hogy a szülőkkel egy ágyban aludjanak el. A szülőnek érdemes önvizsgálatot tartania: miért nem tudom elengedni a gyerekem? Miért akarok még éjjel is vele aludni?

Érdekes dolgot olvasok a neten: „előfordul, hogy ez a szituáció a szülők között zajló játszma részévé válik. Például lehet, hogy valójában a szexet hárítják vele.” Sok szempontból is megvizsgálandó ez a téma.

Nehéz eldönteni, hogy vajon tényleg a gyermek igényli azt, hogy minél tovább a szülői ágyban maradjon, vagy valójában az anyának jelent biztos pontot, ha gyermeke mellette alszik.

Sok pszichológus egyetértett abban, a leválás a legtöbbször inkább az anyának jelent problémát.

Ha ezek után rászántuk magunkat a változtatásra, mit tehetünk?

Meg kell tanítanunk egyedül elaludni a gyerekeket, például altatás közben ki-kimegyünk pár percre, megnyugtatóan nyitva hagyva az ajtót, közben beszélni hozzá. Esetleg villanyt kicsit égve hagyni, kevés félhomály, a kedvenc alvókendője, plüssállata…

Előbb-utóbb megtanul önállóan elaludni. Mindenkinek jobb lesz.

Martinka Dia