A konyha, mint gyógyszertár

Minden nemzetnek jellegzetes ízei és konyhastílusa van. Ezek a hagyományok évezredes múltra tekintenek vissza és többek között a fűszerek sokszínűsége teszi ezt lehetővé. A fűszereket természetesen elsősorban ma a jellegzetes anyagaikért használjuk, ez adja a különböző ízeket. Tápértékük alacsony, azonban aromáik, íz- és illatanyagaik jellegzetesek, ezért kis mennyiségben alkalmazzuk őket. Ilyen anyagok például az alkaloidok, ásványi anyagok, cserzőanyagok, keserű anyagok, növényi festékanyagok, illóolajok, glikozidok, de a vitaminok, szénhidrátok és zsírok és éppúgy adhatják jellegzetes aromáját egy fűszernek.

Csoportosítani is lehet őket, mégpedig az alapján, hogy a növény melyik részét használjuk fel. Beszélünk például gyökér- és kéregfűszerekről. Ebbe a csoportba olyan növények tartoznak, amiknek gyökeréből/kérgéből vonják ki a kívánt anyagot, vagy teljes egészében használják a növény ezen részét. Ilyen a fahéj, gyömbér és a kurkuma is.

Levélfűszerekkel is találkozhattunk már babérlevél, bazsalikom, kapor, borsmenta, rozmaring, vagy a magyar konyhában jól ismert tárkony képében. Ezeknek a növényeknek a levelét egészben, vagy aprítva használjuk fel fűszerezésre, hol szárítva, hol frissen, de minden esetben kis mennyiségben, bár ez általánosságban igaz a fűszerekre.

A termésfűszerek csoportjába tartozik például a bors, vanília, fűszerkömény és a fűszerpaprika is. Ezen kívül beszélhetünk még virágfűszerekről és magfűszerekről is. Előbbi csoportba tartozik a szinte minden háztartásban megtalálható szegfűszeg, utóbbiba pedig a mustármag és a szerecsendió.

A fűszerek elsődleges hatása az, hogy aromáikkal, íz- és illatanyagaikkal fokozzák az emésztőnedvek termelődését, ami gyorsabb és jobb hatásfokú felszívódást eredményez. Már önmagukban emiatt is egészségesek, de ezen kívül is sok jótékony hatása lehet annak, ha fűszeresen készítjük el ételeinket.

A fokhagyma, paprika, bors és mustár például fokozza a gyomor sósavtermelését, a magas antioxidáns tartalmú fűszerek pedig tartósításnál hasznosak, mivel növelik az étel eltarthatóságát. Ilyen a zsálya, rozmaring, majoránna és kakukkfű is. Az említett fokhagyma egy jó példája a népi orvosságoknak. Már több, mint ötezer éve ismert fűszernövény és az idők alatt több gyógyhatását is feljegyezték. Érdekesség, hogy az első világháború alatt például a levét arra használták, hogy megelőzzék a harc közben szerzett sérülések elfertőződését. Jellegzetes hatóanyaga az allin aminosav, ami roncsolásnál (vágás, reszelés) allicinná alakul, fertőtlenítő hatású. Emellett, ha rendszeresen fogyasztjuk, csökkenti a koleszterinszintet, gátolja a vérrögképződést és még féreghajtó hatása is van.

Egy másik szintén ismert és hétköznapi fűszerünk a kapor. Igaz, eredetileg Közép-Ázsiából származik, azonban a világon szerte használják és a konyhák rendszeres kellékei közé tartozik. Emésztésserkentő hatását már az egyiptomiak is ismerték, valamint ma már tudjuk, hogy illóolajának fő hatóanyaga, a d-karvon antiszeptikus hatású, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag belsőleg használható fertőtlenítő. Étvágyfokozó hatása is van és savanyúságtartósító keverékekben is találkozhatunk vele.

Nézzünk tehát szét konyhánkban, hiszen, ha immunrendszerünket szeretnénk erősíteni, vagy házi módszerekkel szeretnénk javítani egészségi állapotunkon, nem feltétlen kell multivitaminokat és pezsgőtablettákat fogyasztanunk. Elég, ha csak a megfelelő fűszereket használjuk, ráadásul ételeink is változatosabbak és ízletesebbek lesznek.

Balogh Emese